A dínók végórái?

Meglepetéssel vegyes szkepticizmus övezi a legfrissebb kréta kor végi leleteket. Egy kutatócsoport állítólag olyan lelőhelyet tárt fel, amely közvetlen bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a dinoszauruszok javának gyors kihalását egy aszteroida becsapódása okozta.

A dínók végórái?

Luis Alvarez fizikus és fia, Walter Alvarez geológus 1980-ban prezentálta először új elméletét, miszerint a dinoszauruszok kihalását egy aszteroida okozta. A teória meglepetésként érte a paleontológusokat, akik egészen addig abban a hitben voltak, hogy az állatok fokozatosan haltak ki a korábbi évmilliók során.

A Berkeley kutatói azonban rámutattak, hogy a katasztrófa bizonyítéka ott rejtőzik a kőzetekben: ezekben ugyanis megfigyelhető egy vékony, irídiumban gazdag réteg, amely felett a madarakon kívül gyakorlatilag nem találni dinoszaurusz maradványokat. Míg az irídium a földkéregben nagyon ritka, az aszteroidákban jóval gyakoribb, így logikusan adódott a feltételezés, miszerint a kréta kor végi kihalást egy kozmikus becsapódás okozhatta.

Partra vetett halak

Bár a két eseményt, a becsapódást és a kihalást teljes biztonsággal azóta sem sikerült összekapcsolni, a szakértők időközben számos bizonyítékkal alátámasztották ezt a teóriát. Például igazolták, hogy a dinoszauruszok valóban tömeges kihaláson estek át 66 millió évvel ezelőtt, és a becsapódási krátert is megtalálni vélték, valószínűleg a mexikói Yucatán-félszigeten található Chicxulub-kráter lehet az. Közben a becsapódás rövid és hosszú távú hatásait is modellezték, egy most feltárt lelőhely pedig a szakértők szerint a közvetlenül a becsapódás utáni pillanatokat rögzíti, amelyekkel kapcsoltabban eddig nem sok adat állt a kutatók rendelkezésére.

Galéria megnyitása

Robert DePalma, a Kansasi Egyetem doktorandusza és kollégái, köztük Walter Alvarez egy olyan üledékréteget tártak fel Észak-Dakotában, amely elemzésük szerint egyetlen nap alatt, a becsapódás napján keletkezett. A Chicxulub-krátertől 3000 kilométerre levő Hell Creek nevű lelőhelyen tengeri és édesvízi halak maradványai keverednek tömegével, ami már önmagában is meglepő, mivel a régióra alapvetően nem jellemző a kétfajta élővilág ilyen szintű keveredése.

Ami még furcsább, a haltestek gyakorlatilag teljesen egyben maradtak, mind egy irányba néznek, és kidőlt fák hevernek körülöttük.

Mindez azt sugallja, hogy az állatokat egy hirtelen árhullám dobhatta partra, ilyenkor ugyanis a halak automatikusan a gyorsan mozgó víz sodorirányának megfelelően, vagyis egyformán orientálódnak. A testek épsége arra utal, hogy a halak gyorsan eltemetődtek, továbbá úgy tűnik, hogy az áradat olyan erős volt, hogy a fákat is kidöntötte, ami szintén egy egyszeri, nagyon nagy energiájú eseményre utal.

Kibillent a világ

A 66 millió évesre datált réteg éppen ezért a szakértők szerint a becsapódás napjának eseményeit őrzi. Ezt alátámasztja, hogy a lelőhelyet olvadt üvegdarabok és nagy nyomáson keletkezett kvarcszilánkok tarkítják, amelyek némelyikét a halak testében találták meg. A réteg alatt üregeket tártak fel, amelyeket feltehetően emlősök vagy más állatok áshattak az egykori felszínbe. Ezeket az üregek az új réteg keletkezésével egy időben gyors ütemben durva homokkal töltődtek fel. És a teljes formáció tetején ott húzódik a már említett irídiumban gazdag réteg.

A becsapódással kapcsolatos modellek és bizonyítékok szerint azt követően, hogy az aszteroida elérte a felszínt, óriási mennyiségű gáz és olvadt törmelék került a levegőbe, átmenetileg gyakorlatilag felgyújtva a légkört. Ezzel együtt óriási szökőárak is útjukra indultak, a Hell Creek halaival azonban DePalma szerint nem ezek, hanem a tólengés (seiche) nevű jelenség végzett.

Ez a jelenség akkor következik be, ha egy nagy víztömeget erős szél vagy földrengés ér, ilyenkor a víz átmenetileg kibillen medréből, és elárasztja az egyik partot.

Ez a Balaton kapcsán is megfigyelhető, amikor egy-egy szélvihar nyomán az északi parton lecsökken a vízszint, a délin pedig kiönt a tó. DePalma és kollégái úgy gondolják, hogy a kisbolygó becsapódása olyan rengéseket okozott, amelyek világszerte hasonló tólengéseket váltottak ki, 100 méter magasságig terjedő vízfalakat produkálva minden nagyobb víztömegben, köztük a lelőhelyhez közeli sekély tengerben is.

Galéria megnyitása

Furcsa körülmények

A felfedezés óriási jelentőségű, ugyanakkor a szakterület kutatói DePalma személye miatt némileg szkeptikusak a feltáró kutatócsoport eredményeivel kapcsolatban. DePalma reputációja jelentősen sérült, amikor pár éve prezentálta egy újfajta dinoszaurusz csontvázát, amelyről utólag kiderült, hogy egy teknős egyik csontját is magába foglalja, így kénytelen volt helyreigazítást közölni.

Kritikusainak azonban a leginkább az nem tetszik, hogy DePalma előszeretettel húz közvetlenül anyagi hasznot felfedezéseiből, és sokak nem nézik jó szemmel, hogy milyen szinten keveri akadémiai és üzleti tevékenységeit. Az általa feltárt leletek tulajdonjogát például azt követően is szereti megőrizni, hogy azokat egy egyetem vagy múzeum gyűjteményének adta, és terepmunkálatait rendszeresen abból fedezi, hogy magángyűjtőknek adja el a leletek másolatait.

Az új leletek hitelességét ugyan eddig senki sem kérdőjelezte meg, de ezek kapcsán is akadnak furcsaságok, legalábbis ami a prezentálást illeti. Az egyik ilyen, hogy a felfedezésről először nem egy szaklapban, hanem a New Yorker oldalain számolt be DePalma, és az abban a cikkben említett eredmények egy részének nyoma sincs a PNAS-ban most publikált tanulmányban.

A lelőhely kapcsán persze állítólag további tanulmányok is publikációra várnak, köztük egy olyan is, amelyben az ominózus rétegben talált dinoszaurusz csontokról számolnak be a szakértők.

A mostani tanulmányban ugyanis egyelőre csak egyetlen dinoszaurusz-maradványról esik szó, és arról is csak a kiegészítő dokumentumokban.

Ami viszont több paleontológus szerint nagyon meglepő, hiszen az igazán hatásos bizonyíték éppen az lenne, ha sikerülne fizikailag összekapcsolni a lelőhelyet a dinoszauruszokkal, mert ez igazolná, hogy legalább néhány ilyen állat még létezett, amikor az üledékréteg keletkezett, ezzel alátámasztva, hogy a becsapódáskor még léteztek nem madár dinoszauruszok. Az ugyanis a becsapódási elmélet melletti bizonyítékok ellenére továbbra is vitatott, hogy valóban az aszteroida okozta a dinoszauruszok tömeges kihalását, vagy az állatok már korábban eltűntek, esetleg eleve a kihalás szélén álltak a katasztrófa bekövetkeztekor.

Neked ajánljuk

Kiemelt
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
0% THM
{{ product.displayName }}
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward