A Blind Legend - Játék a fülnek

Sosem látott... azaz hallott élmény vár ránk ebben az egyedi és különleges kalandjátékban.

A Blind Legend - Játék a fülnek

Mikor először láttam, miről szól a játék, már tudtam, hogy különleges lesz.

Vak, vagy gyengén látó embertársaink sajnos nincsenek a számítógépes játékok fókuszcsoportjában. Manapság egyre több fejlesztő gondol a színtévesztőkre speciális beállítási lehetőségekkel, ha a hallásunk nem tökéletes, gyakorlatilag mindig bekapcsolhatjuk a feliratozást, de a vizuális információk befogadására való képtelenség – tudtommal, de ha ismertek más játékokat, bátran osszátok meg velünk kommentben – gyakorlatilag legyőzhetetlen akadályt jelentett a műfaj élvezetének útjában.

Eddig.

A Dowino nevű fejlesztőcég fogott egy egész pofás text-to-speech hangot (női), megtette narrátornak, bevásárolt-elkészített nagy halomnyi környezeti hangot az esőtől a kardcsengésen és szökőkutakon át a különböző terepen hallatszó léptekig, keresett pár szinkronszínészt és sosem látott kalandjátékot rittyentett belőle.

Egy tipikus screenshot a játékból.

A játékban Edward Blake-et, a vak lovagot alakítjuk, aki lányával, Louise-szal keveredik mindenféle kalamajkába. Nagyon nehéz leírni, milyen élményt nyújt az A Blind Legend… Ha szoktatok rádiójátékokat hallgatni, azokra talán hasonlít kicsit, azzal a különbséggel, hogy teljesen interaktív. Grafika nincs, egyáltalán semmi, minden csak és kizárólag a hangokra épül, ezért egy fejhallgató erősen ajánlott hozzá. Minden információt hangokon keresztül kapunk meg, az eseményekről, a körülöttünk lévő környezetről, tárgyakról, emberekről csak a fülünkkel tudunk meg részleteket, aztán fejben szépen összerakhatjuk az egészet. Valószínűleg remekül modellezi egy vak ember észlelését is, a tapintást leszámítva. Még a menü lehetőségei és a tutorial is teljesen audio-módban vannak jelen, a narrátor jelzi, ha tölt a játék, ha „filmbevágások”, fontos jelenetek zajlanak, mikor csak figyelnünk kell, vagy ha mi irányítjuk a főhőst. Sokat segítenek Louise irányadásai is, melyeket billentyűzettel vagy kontrollerrel követhetünk és bármikor kérhetünk belőlük. A távolságokat halkuló-erősödő hanghatások varázsolják elénk. Még életerő-csíkunk is van, harc közben a szívdobogásunk ütemének változása, gyorsulása jelzi, ha megsérültünk.

A sztori nem nagy eresztés, Blake feleségét kell megtalálnunk, akit a szemünk láttára… vagyis a fülünk hallatára raboltak el gonosz emberek a még gonoszabb király megbízásából. Szerencsére itt nem ez a lényeg, az élmény újszerűsége annyi pluszt ad, hogy bőven feledteti az átlagos történet gyengébb pontjait. Eltart egy kis ideig, míg belejövünk, hogyan időzítsük a támadásokat, mennyit forduljunk az egyes irányokba, hogy arra menjünk, amerre szeretnénk, de a szokatlan tapasztalatok mindvégig a játékhoz bilincselnek minket.

Itt egy másik.

A játék meglehetősen lineáris, a történetet követjük, miközben egyre ügyesebben értelmezzük a fülünkön át érkező ingereket, egyre kevesebbszer ismételtetjük meg Louise-szal az adott irányt. A kihívás mindenképpen páratlan, egyetlen más játék sem szembesített minket még ilyesmivel. Komoly feladat hárul fantáziánkra is, hogy elképzeljük a körülöttünk lévő helyszíneket és szereplőket.

Néhány apróságon lehetne javítani, például a töltést jelző hang valószínűleg teljesen felesleges, hiszen pillanatok alatt betöltődik az új jelenet. A szinkronszínészek sajnos nem képviselik a szakma csúcsát, legalábbis az angol verzióban nem, lehet, hogy az eredeti francia klasszisokkal jobb volt, nem tudom. Az viszont biztos, hogy a játékra fordítható összeg nem volt túl magas, hiszen nagy profitot sem remélhetnek a kiadástól, inkább amolyan emberbaráti gesztusnak fogható fel az egész projekt. Le a kalappal, mondom én. Mostanában nem az első eset, hogy társadalmi szerepvállalás is szerepel az alkotók céljai között, lásd nemrég a The Town of Lightot például. Remélem, a trend folytatódik.

Az A Blind Legend feltétlenül érdemes kipróbálásra, akkor is, ha minden rendben van a szemünkkel, de egyszerűen más, a megszokottól eltérő élményekre vágyunk. Képzeljétek el például a Skyrimet, ha becsukjátok a szemeteket és szabadon mozogtok a 3D térben, halljátok, ha fűre vagy kőútra léptek, folyóparton sétáltok vagy éppen egy város főterén, és a zajok alapján tájoljátok be az ellenfelek mozgását, hogy a megfelelő gombot a megfelelő időben megnyomva védekezzetek, támadjatok vagy kitérjetek. Merüljetek bele ebbe a videójátékoktól merőben szokatlan világba és legközelebb, ha gyengén látó emberrel beszéltek, talán jobban átérzitek majd az ő életüket is.

Tesztek

{{ i }}
arrow_backward arrow_forward
{{ content.commentCount }}

{{ content.title }}

{{ content.lead }}
{{ content.rate }} %
{{ content.title }}
{{ totalTranslation }}
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mond el mit gondolsz a cikkről.
{{ showMoreCountLabel }}

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap arrow_forward