Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

The Evil Within 2 – Quis custodiet ipsos custodes?

  • Dátum | 2017.11.03 08:01
  • Szerző | Magrathea
  • Csoport | JÁTÉK

Az első Evil Within játéknak nagy reményekkel álltam neki, melyeket valósággal obliterált az, hogy a játék PC-s verziója rettenetesen startolt, tele volt bogárral és fagyogatott, ami egy horrorjátéknál különösen kellemetlen, mert teljesen megtöri a beleélést és lerombolja a hangulatot. Így sajnos annak idején nem tudtam megszeretni az Evil Withint és lecsaptam minden apró hibájára. Jó hír, hogy azóta az első részt már szépen kikalapálták, de ami a még jobb hír, hogy a második rész azon túl, hogy közel sem annyira bugos, rengeteget fejlődött is minden egyéb szempontból. Így az új epizód fantasztikus előzetesei után érzett óvatos érdeklődésem csupa kellemes csalódást termett, ahogy haladtam előre.


Mielőtt belevágnék a sűrűjébe, nagyon fontos tudnotok, hogy ez a játék nem olyan, amit minden probléma nélkül elkezdhettek a második résztől. A történet miatt esszenciális az első epizód ismerete, így a cikkben is hivatkozni fogok rá, vagyis ha nem játszottatok még vele, akkor vigyázat, innentől SPOILER veszély van a cikk hátralévő részében az első részre nézve, a másodikra természetesen nem.

Az első epizód sztorija kissé kusza volt és nehezen érthető első nekifutásra, de a vége felé közelítve összeálltak a puzzle elemek és egy meglepően jó történet kerekedett ki az egészből, mely sok érdekes karaktert mozgat, de sajnos a főszereplő pont nem tartozott közéjük. A második részre viszont már ő is beérett, így jobban kötődtem hozzá és valóban kíváncsi voltam mi lesz a sorsa. De nem csak ő, a többi fő és mellékszereplő is kidolgozottabb és emlékezetesebb mint az előző részben.

Három évvel járunk a Beacon Elmegyógyintézetben történtek után, detektívünk közel került az idegösszeomláshoz, de végül „csak” alkoholista lett, amiből mostanra valahogy felállt. Az első részből ismert Juli Kidman nyomozó, akiről kiderült, hogy a Mobius nevű titkos szervezetnek dolgozik – ők álltak az egész STEM projekt mögött -, ismét felbukkant és azzal találta meg Sebastian Castellanost, hogy a rég halottnak hitt lánya valójában él és igazából ők rabolták el, hogy egy új STEM hálózat központi magját csinálják meg belőle. De természetesen ismét beütött a krach, a kislány eltűnt és az elmékben létező szimulált város, Union elkezdett szétesni. Mivel a vésztervek nem igazán vezettek eddig sikerre, olyannyira, hogy elvesztették a kapcsolatot a bent lévő ügynökeikkel és gőzük sincs hol a kislány - az egyetlen, aki megállíthatja a katasztrófát -, rábeszélik a felügyelőt, hogy ismét lépjen be a hálózatba, találja meg a lányát és mentse meg, mert ha így folytatódnak a dolgok, mindenki, aki bent van a rendszerben, meg fog halni. Igazából persze a Mobiust ez távolról sem érdekli, ők csak a gyereket akarják, aki ritka különleges képességgel rendelkezik, így szükséges a projekt folytatásához vagy újrakezdéséhez.


Nem fogtok unatkozni, a történetet jól tálalták, végig motivál a továbbhaladásra. Az egészhez sokat hozzátesz az is, hogy ezúttal a grafikára sem lehet panasz, a játék jól néz ki, nincs lekorlátozva 30 fps-re és nincs ránk erőltetve a „fantasztikus mozi élményt nyújtó” alsó-felső fekete csík sem, valamint a film grain is opcionális.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 6.
    2017. 11. 06. 13:38
    Gondoltam milyen hülyeség őt őrizni, amikor ő őr.
  • 5.
    2017. 11. 06. 12:23
    Az más, Te az Outlast-ra gondolsz.
  • 4.
    2017. 11. 05. 22:24
    Most akkor melyikkel keverem, azt hittem ez az amikor rohanni kell vmi őrült szektások elől egy kövérkés operatőrrel és egyetlen fegyvered a kamera...
  • 3.
    2017. 11. 04. 13:12
    Jó játék, de tényleg könnyű. Pisti meg hihetetlen mit képes néha szerencsétlenkedni. Nekem is volt olyan, hogy azért toltam végig egy játékot, mert érdekelt,hogy tényleg akkora szopás e mint Pistinek volt.
    (Persze én is bírom a VR-os srácokat.)
  • 2.
    2017. 11. 04. 02:41
    Nightmare-en játszva is gyanúsan könnyű. Boss-ok kivételével gyakorlatilag mindenkit meg lehet ölni lőszer használat nélkül. Legnagyobb fájdalmat az okozza a játékban, hogy a talált lőszereket ott kell hagynom, mert nem tudom magammal vinni őket (övtáska, tár ki van maxolva).
    Nagyon élvezem benne a lopakodós gyilkolást! Minden kis rohadékot fejbeszúrok a pályákon, senki sem menekülhet!
    Bullet-time brutálisan OP benne! Először ezt fejlesztettem ki, utána pedig a staminát húztam fel. Kár, hogy túlságosan zsidó vagyok a lőszerekkel kapcsolatban, ezért csak dísznek van a képesség.

    Amúgy nekem nem jönnek át a hasonló stílusú játékok. Azért játszom vele, mert láttam a VR-os Pisti egyik videóját, amitől idegrohamot kaptam, akkora nagy balfasz benne. Lőszer és komponensek nélkül rohangál (ott ahol nekem 400 lőporom van) , idiótaságokra fejleszt, ott hagyja a loot-okat, stb. Annyira felidegesített, hogy muszáj végig játszanom a játékot "rendesen", hogy megnyugodjak! Amúgy pedig nagy VR Pisti fan vagyok.
  • 1.
    2017. 11. 03. 14:42
    Tényleg királyabb lett a játék de a története szerintem túl szar,az első jobb volt