Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

The Descendant – Már a jövő sem a régi

  • Dátum | 2016.03.31 08:01
  • Szerző | villanyi.gergo
  • Csoport | JÁTÉK

A disztópiák régóta jelen vannak az emberiség gondolkodásában. Az irodalom és a filmművészet is gyakran nyúl a témához, elég csak Huxley Szép új világára gondolnunk, amely 1931-ben jelent meg, vagy Bradbury Fahrenheit 451-ére, ami pedig 1953-ban. Az Éhezők viadala és a Battle Royale pedig azt mutatják, koránt sincs eltűnőben ez a téma. A filmek között is vannak ismert és kevéssé elterjedt alkotások, elég csak a Szárnyas Fejvadászra gondolnunk, de ott van a Gattaca, a Mátrix trilógia, a Mad Max, vagy a Dark City is. A listát nagyon hosszan lehetne folytatni, de az alapgondolat mindenhol ugyanaz. A görög disz-toposz jelentése rossz hely, ez pedig már önmagában sokat elmond a háttérről és a történetről. Valami félresiklott, nem sikerült, vagy kicsúszott az irányításunk alól. Itt egyes emberekről, nemzetekről ugyanúgy lehet szó, mint az egész emberiségről. A „rossz” is sok mindent takarhat, hiszen szóba jöhet az atomkatasztrófa, egy megállíthatatlan betegség, a kihalás, a totális elnyomás vagy egy diktatúra is, vagy valamilyen alapvető emberi készség vagy tudás veszhet el, kerülhet veszélybe. A skála igen széles, így a társadalmat és/vagy a bolygó egész képét átformáló veszteség eredendően nemcsak külső hatás lehet, mint az időjárás, a sugárszennyezettség vagy egy idegen erő, de egy olyan manipuláció vagy érdek is létrejöhet a vezető elit köreiben, ahol az érzelmek, a művészetek, a döntés vagy a gondolkodás találtatik feleslegesnek.


A videojátékok is gyakran merítenek a disztópikus, poszt-apokaliptikus világképből. Mindegyik alkotás mögött ott lebeg az örök kérdés: Mi lenne ha? A nukleáris háború lehetőségét feszegetve mindig felmerül az érv, hogy öngyilkosság lenne. Azon belátásra épít mindenki, hogy egy csapást ellencsapás követne, és ha másért nem is, bosszúból, vagy végső cselekedetként senki nem fogná vissza magát. Vagyis jobb el sem kezdeni, hiszen nem lenne győztes, nincsenek határok vagy falak, amik megállítanák a pusztítást magát, a következményeiről nem is beszélve. De még így is ott van a háttérben, az árokba bújva az a gondolat, hogy elég egy rossz döntés, elhamarkodott parancs, kapkodás, a mértéktelen gyűlölet vagy elbizakodottság, az egész végiggondolásának hiánya és megpecsételődik a sorsunk. Ha pedig valamilyen védelem mégiscsak létezne ez ellen, az mindenki számára nem lenne elérhető. A bunkerek, a föld alatt húzódó városok és a menekülés mindenütt felmerül, ahol lehetőség van rá. A Wasteland világában a túlélés, a Fallout játékokban viszont a bunkerek (vault-ok) kapnak központi szerepet, vagy legalábbis azok azok, akik a múltat és a jelent összekötik. Nincs ez másként a The Descendant történetében sem, ahol a nukleáris katasztrófa bekövetkeztéhez számos korábbi lépés vezetett. Ez pedig annyiban volt jónak mondható, hogy a nagyhatalmak (esetünkben az USA) felkészülhetett arra, miként menti meg magát és a világot, amennyiben az újjáépítést definiálhatjuk ekként. A klímaváltozás (mintha a valóságban is történne valami ilyen), az erőforrások fogyása, a szegényedés, az országok közötti feszültségek végül katasztrófához vezettek, és olyan láncolatot indítottak be, ahol az önmegsemmisítés egyfajta keserű auto-agresszív utolsó lépésnek tűnik, mint tudatos lények cselekedetének.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások: