Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

The Dark Eye: Chains of Satinav

  • Dátum | 2012.06.30 14:07
  • Szerző | Chocho
  • Csoport | JÁTÉK

A The Dark Eye Németország talán legismertebb asztali szerepjátéka, ami párszor a monitorokat is megpróbálta bevenni, igaz, mérsékelt sikerrel. Két PC-s RGP után most egy kalandjátékkal kísérleteznek a világ szerelmesei, mely bár szabályrendszert nem tartalmaz és adaptációnak is szellős picit, több szívvel és mélyebb hangulattal bír, mind eddig bármely The Dark Eye játék. S hogy honnan érkezik eme kései fecske? Nos, egyértelmű, hogy Németországból, hisz a papír + ceruza RPG is csak ott lett igazi siker, arról már nem is szólva, hogy ha van olyan hely, ahol még mindenki imádja a klasszikus kalandjátékokat, akkor az a derék germánok hűs birodalma.

Geronnak nem indul jól a napja... bár mi is szívesen fojtogatnánk
Geronnak nem indul jól a napja... bár mi is szívesen fojtogatnánk

Németországból szeretettel

Mivel egy point 'n click kalandról van szó, fontos, hogy a történet megüsse azt a bizonyos szintet, különben biztos, hogy sosem játsszuk végig. Bár a Chains of Satinav sztorija jól indul, sajnos hosszú távon elég unalmas és vontatott lesz, amit elsősorban a gyenge, már-már idegesítően inkompetens főszereplő okoz. Geron egy hétköznapi madarász, akit viszont a falujában a pusztulás nagyköveteként félnek és gyűlölnek, mert egy prófécia szerint ő ébreszti fel a gonosz Látnokot, aki majd elhozza Andergast királyságának "új korszakát" – kár, hogy ez az Armageddon eljövetelét jelenti. Geron egy ideig tűri, hogy mindenki retteg tőle, majd egy nap, mikor úgy hozza a helyzet, pár varjú miatt belekeveredik élete legnagyobb kalandjába, melynek célja az egész világ megmentése. Klisés? Az hát, de legalább a miliő tetszetős. A The Dark Eye univerzuma nem a megszokott dark-fantasy, hanem egy színesebb, élettel telibb hely, amit igyekszik felkavarni a játék pár különös fordulata. Ezek ellenére sem nevezhető azonban jónak az összkép, mert Geron monoton hangja és nulla személyisége éket ver a játékos és a főszereplő közé, Nuri pedig, a játék harmadánál csatlakozó tündér aranyos... legalábbis az első órában, utána legszívesebben agyonütnénk, mert túlságosan gyermeteg és emiatt fárasztja az embert.

A játéktervezés egyébként roppant lineáris: egy út van, mindig azt kell követni, esélyünk sincs rá, hogy eltévedjünk, vagy elveszítsük a történet fonalát. A program hossza emiatt kissé csorbát szenved, az egész Chains of Satinav végigpörgethető 6-8 óra alatt, de azt is el tudom képzelni, hogy egy-egy veterán kalandor 5 órára redukálja ezt az időt. A bejárható helyszínek szépek és jók, de eredetiséget csak a tündérportálos pálya mutat, és mivel az is a játék vége felé található, ezért kénytelenek vagyunk addig keresztülkattintgatni magunkat a megannyiszor látott erdő-kocsma-kastély triumvirátuson.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 1.
    2012. 07. 01. 14:37
    Satinav az a globalis helymeghatarozas istene?