Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Tacoma – Az űrállomás titka

  • Dátum | 2017.08.18 08:01
  • Szerző | Nephin
  • Csoport | JÁTÉK

A The Fullbright Company négy éve robbant be a köztudatba a Gone Home című remekbeszabott játékkal. A csapat magja három, egykor a Bioshock 2 Minerva’s Den kiegészítőjén dolgozó szakember volt, közülük már csak Steve Gaynor és Karla Zimonja van a cégnél, Johnnemann Nordhagen másik stúdiónál dolgozik. Érdekesség: ha rákerestek, mit csinál mostanában, láthatjátok, hogy az új vállalkozásnak Dim Bulb Games a neve – vajon miért pont korábbi munkahelye megnevezésének ellentéte? De hagyjuk is a vállalati kapcsolatok rejtelmeit, mikor sokkal izgalmasabb kérdések várnak ránk a Fullbright új játékában, a Tacomában.


A stúdió látszólag pont ott folytatja, ahol a Gone Home-mal abbahagyta: egy elhagyatott helyszín felderítésével mesélnek el egy titokzatos történetet. Egy elegáns ötletnek hála a Tacoma űrállomás egyáltalán nem tűnik üresnek, a kérdés már csak az, hogy a sztori eléri-e azt a színvonalat, amit korábban megszokhattunk a csapattól.

2088-at írunk. A Tacoma egy transzferállomás a Föld és a Hold között, ahol egy incidens miatt csaknem a teljes oxigénkészlet megsemmisült, illetve tönkrement a kommunikációs rendszer is. A legénységet evakuálták, csak a gépek maradtak az állomáson. Az adatmentés-specialista Amy Ferrier bőrébe bújva kell biztonságba helyeznünk a fedélzeti számítógép feljegyzéseit és magát az állomást irányító MI-t, Odint, a katasztrofális eseményeket pedig gyakorlatilag mi is átélhetjük, még akkor is, ha csak a lezajlásuk után érkezünk meg.


Ezt egy AR-interfész és holografikus naplóbejegyzések teszik lehetővé, melyek minden legénységi tag mondandóját és mozdulatait tárolják. Ha belépünk egy helyre, ahol valami történt, rövid képzavar kíséretében betölthetjük az adatokat és megnézhetjük mi zajlott le. Gyakran találkozunk majd ezekkel a bejegyzésekkel, sőt, előre- és visszatekerhetjük, megállíthatjuk őket, ha esetleg valami felkeltette a figyelmünket – itt sosem maradunk le semmiről. Szinte harmadikként veszünk részt mondjuk egy kétfős társalgásban, egyúttal azt is követve, hogy mivel foglalkoztak közben a beszélgetőpartnerek. Az egész kivetítős móka gyakorlatilag kiküszöböli azt az érzést, hogy élettelen kulisszák között mászkálunk és az egész történetet sokkal közelebb hozza, valami ilyesmit tudott elérni az Everybody's Gone to the Rapture is.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 3.
    2017. 08. 24. 02:52
    Kinek mi, igazából ez már a művészeken múlik szinte teljesen. Ha jó a csapat akkor tudnak olyan részleteket adni amit mondjuk egy könyv nem tudna úgy átadni. Ha nem elég kreatívak, nos, akkor valóban a könyv csuklóból nyer. A főprobléma ezeknél a játékoknál ugye a kevesebb interakció a megszokott mennyiségtől.
  • 2.
    2017. 08. 19. 15:51
    Sétálószimulátor, kecskeszimulátor, tényleg ennyire beteg a világ. Inkább elolvasnám a sztorit könyvben, ha érdekes, az ilyen mászkálások sosem kötöttek le.
  • 1.
    2017. 08. 19. 09:50
    Érdekesnek érdekes, nekem bejött