Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Singstar Ultimate Party - Az otthoni tehetségkutató

  • Dátum | 2014.11.07 16:15
  • Szerző | InGen
  • Csoport | JÁTÉK

Karaoke szakértő vagyok. Ami egy kicsit vicces, mert se ritmusérzékem nincs, se énekelni nem tudok. Ez mindig komoly frusztrációt okozott a kis életemben, ugyanis ha olyan helyre kerültünk, ahol lehetett karaoke-zni, én nyilvánvalóan sosem mertem, hiszen nem akartam senki dobhártyáját kínozni a hangommal. Ez a frusztráció könnyen odáig is fajulhatott volna, hogy pszichológushoz kényszerüljek menni, ha nem jelenik meg PlayStation 2-re a SingStar.

Mert miből áll a sima, mezei karaoke? Abból, hogy szól vallami háttérzene - jobb esetben az eredeti, rosszabb esetben valami lebutított verzió -, az ember meg közepesen ittas állapotban énekel rá. Ha egy énektudással nem rendelkező egyén teszi ezt, az ugyan fél percig egészen szórakoztató tud lenni a közönség számára, de utána már... Nyilván akkor a legjobb a móka, ha valaki tud is énekelni. Így válhat ez az egész dolog érdekessé és értékessé mind a közönség, mind pedig az énekes számára.


A SingStar koncepciója éppen azért volt zseniális, mert ezt megszüntette, és egy játékot csinált a karaoke-ból. Az eredeti zenék klipjei fölé helyezett csíkot kellett ugyanis eltalálni, és ezzel pontokat gyűjtögetni, ezt pedig akkor is meg lehetett tenni, ha valaki hozzám hasonlóan teljesen tehetségtelen az éneklésben - egyszerűen csak be kellett lőni a megfelelő hangmagasságot, és megpróbálni követni a fel-le mozgásokat. Ez pedig a saját fejemben már nagyjából éneklésnek tűnik, még ha valójában messze is van attól.

De nem ez volt a SingStar egyetlen zseniális húzása. A másik, hogy alapból az eredeti zene és énekes hangerejét magasan tartotta, amit nem nyomott el a mikrofonból érkező önjelölt énekesek hangja - ha csak direktben nem akartuk így beállítani a programot. Ez pedig azt jelentette, hogy akik énekelni próbáltak, azok nem égtek csúnyán le a többiek előtt, meg azt is, hogy a többiek így egy normális számot tudtak hallgatni, vagy bulizni arra. Ezzel tehát mindenki jól járt.


Annak idején megvolt az összes SingStar, ami PS2-re megjelent. Külön tematikus lemezeket adott ki a Sony, melyek tartalmaztak rock slágereket, pop klasszikusokat, a ‘80-as évek ikonjait, fiúbandákat és lánybandákat, Disney-melódiákat, és még sorolhatnám a végtelenségig. Egy idő után azonban az ember többet szeretne. Amikor már mindent végigénekelt negyvenszer, felmerült bennünk az igény arra, hogy milyen jó lenne végre a saját kedvenc számainkat énekelni. Mondjuk egy kis Slipknotot, vagy Iron Maident. A Sony ilyeneket persze sosem adott ki.

Ezen az igényen nem segített az sem, hogy időközben megjelent Xbox 360-ra a SingStar vetélytársa, a Lips, sokkal profibb és látványosabb felülettel, és persze “mozgásérzékelős”, vezetéknélküli mikrofonokkal, melyekkel mindenféle mozdulatokat kellett csinálni menet közben. Így találtunk rá végül a megoldásra, ami nem más, mint az ingyenesen letölthető, rajongók által készített PC-s játék, az Ultrastar. Ez ugyanis némi munkával lehetőséget ad arra, hogy gyakorlatilag bármilyen számot betegyünk a rendszerébe, legyen szó Fekete Pákóról, vagy éppen a legkeményebb máglyagyújtógatós-bárányáldozós vikingmetálról.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Még nem érkezett hozzászólás.