Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Runaway 3: Egy történet vége

  • Dátum | 2009.12.04 12:01
  • Szerző | Chocho
  • Csoport | JÁTÉK

Manapság, mikor a kalandjátékok ismét egyre jobbak, nehéz egy hajdanán úttörő csapatnak nagyot alkotnia. A spanyol Pendulo Studios ugyanis igaz, hogy az első Runaway-jel ismét divatba hozta a klasszikus kalandjátékok műfaját, de ami akkor egy jó játék volt, az a később érkezett, kiforrott címeket látva már csak egy zavaros és illogikus feladványokkal teli fanprojektnek tűnt. Ne essék félreértés, e sorok írója is szerette a játékot, akárcsak a második részét, de tény, hogy hiába voltak hangulatosak és nosztalgikusak, ha játékmenetük inkább frusztráló volt, mint szórakoztató. Egyedül az igazán kidolgozott sztori vitte el őket, mert amúgy még a humor is csak ritka vendég volt bennük. Most, hosszú évekkel a Runaway 2: Dream of the Turtle után elérkezett az idő a harmadik részhez, melyről nagyon régóta hallottuk a fejlesztői legendákat. Lássuk, mi változott!

Íme Gina. Most már kicsit okosabb a tekintete...
Íme Gina. Most már kicsit okosabb a tekintete...

Régi ismerősök...

Nos, nem sok. A játék most is egy point and click kaland (hál' Istennek...), és a sztori főszereplője is maradt a botcsinálta párocska, az ex-egyetemista Brian és a bajkeverő lány, Gina. Mivel a Dream of the Turtle vége nyitva maradt, a játékosok azt várták, hogy az A Twist of Fate egy közvetlen folytatás lesz, így bizonyára meg lesznek lepve, hogy a játék rögtön Brian temetésével nyit. Annyit még megtudunk, hogy a peches srácot éppen el akarták ítélni egy katonatiszt meggyilkolásáért, de a visszaemlékezések meglehetősen zavarosak, így csak annyit értünk meg, hogy Brian a saját halálát eljátszva szeretne megmenekülni az igazságszolgáltatástól. Persze a sztori most is kellően csavaros és rejtélyes, épp eléggé ahhoz, hogy ébren tartsa az érdeklődésünket. Nagyvonalakban arról van szó, hogy a játék előrehaladtával kell kiderítenünk, hogy mi is történt a második rész után. Kicsit Larryre emlékeztet a csavar.

"Bananaaaa!!"
"Bananaaaa!!"

Maga a játék egyébként elég hosszú lett, és ezt jól mutatják a fejlesztés hivatalos adatai is. Kalandunk alatt nem kevesebb, mint 8000 mondat hangzik el 20 különböző színész torkából, ezáltal garantálva, hogy még a fejtörők teljes ismerete mellett se legyen reményünk 20 óránál kevesebb idő alatt végezni a Runaway 3-mal. Ha már szóba jöttek a színészek, érdemes szólni a karakterekről is, főleg, hogy a Runaway játékok mindig híresek voltak a csodabogarak felvonultatásáról (Emlékszünk még a transzfesztitákra, vagy az öreg pilótára, aki meghalt a repülés során, ugye?). Az új szereplők remekül illeszkednek a sorozat kissé őrült, fura alakjai közé (nincs is jobb példa a már a játék első perceiben feltűnő médiumnál), úgyhogy e téren nem lesz velük probléma. Más kérdés, hogy számomra sokan közülük antipatikusak voltak. Persze volt kivétel is, Gabbo például, de azért ez édes kevés egy So Blonde után, még ha az régen is volt már. Szerencsére a köréjük alkotott forgatókönyv hozza az elvárható színvonalat, sőt, kifejezetten jó, úgyhogy idegesíteni még a legidiótább figurák sem fognak. Maguk a beszélgetések szerteágazóak és kicsit sziporkázóbbak, mint az előző két részben, de a sírva röhögős kalandjátékok rajongói ezúttal se várjanak sok poént. Úgy látszik, a Pendulo inkább a vizuális szellemesség híve, már ha a néha kiborító és megoldhatatlannak tűnő feladványokat nem tekintjük perverz vicceknek.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 16.
    2009. 12. 26. 16:26
    Most az egyszer én sem értek egyet a szerkesztőségből származó két fő által reprezentált oldalnak.
    És Briannek nem ugyanaz a hangja, mint az előző részekben volt, ami szerintem eléggé kár, mert nagyon illett a sráchoz a hang. Gina-t nem tudom, nem emlékszem jól rá, azért elég régen volt.
  • 15.
    2009. 12. 20. 19:04
    Brundle2: már kezdtem azt hinni, hogy csak én értem mi a lényege egy point 'n click-nek, de egy kicsit megnyugtattál, hogy vannak még azért olyanok, akik szeretnek gondolkodni és nem esnek kétségbe, ha netalán a játék készítői másként látják a tovább haladás lehetőségét, mint ahogy az a legegyszerűbb lenne.

    Bevallom, hogy ezzel a résszel nem játszottam még, de ha szerinted könnyebb mint a 2 volt, akkor tényleg nem lehet egy nagy ördöglakatja, hisz a 2 sem volt túlkomplikálva. Mindenképp megveszem.
  • 14.
    2009. 12. 20. 17:12
    Hali! Ma vittem végig a játékot, és aki szerint ez nehéz és logikátlan sz nem sok ilyennel játszott vagy már elfásult Úgy mentem át az fejezeteken hogy még én is meglepődtem.A 2. rész nehezebben ment,meg ott a dialógok is hosszabbak voltak,ami a végére már elég idegesítő volt,úgyhogy örültem hogy itt kicsit rövidebbek.
    Ilyen még nem is volt kalandjátékkal hogy nekiálltam és megakadás nélkül (10-10 percre itt ott elakadtam azért de vhogy mindig beugrott hogy mi a mo) végigjátszottam (ja és leírást soha nem használok,mert ennek pont az a lényege hogy kitaláld)
    Aki szerint nehéz,de nem az,az mondja már meg mi lenne neki még egyértelműbb,ha egy kicsit még egyszerűsítenek akkor meg túl egyértelmű lesz minden és az lesz a baj...ez a mai "szilikon"
    generáció...
  • 13.
    2009. 12. 07. 11:06
    Na jó csak vicceltem. Habár Blade példája nem tudom miért volt tökéletes, az erőszak kerülendő, a szürkeállomány használata kötelező.
    Ez volt az elv eddig az összes Broken S.-ben és persze a Runnaway-kben is.
    Egy ártatlan vicces majmot lelőni??? Ugyan már, erre sem George Stobbart, sem pedig Brian nem volna képes, ez a karakterükből fakad. Meg különben is, ilyen Rambó megoldásokkal egy óra alatt végig lehetne pörgetni a játékot.
  • 12.
    2009. 12. 07. 10:58
    Be kell valljam, hogy a Blade nevű point 'n click kalandjátékkal még nem találkoztam.
  • 11.
    2009. 12. 07. 07:42
    "Az ilyen stílusú kalandjátékokban, - nem csak a Runnaway-kben - az erőszak sohasem megoldás, mindig gondolkodni kell...."

    Jaaaj, dehogyis nincs bennük erőszak! Ilyet butaság állítani. Blade példája tökéletes volt.
  • 10.
    2009. 12. 06. 07:53
    Blade0012: Az ilyen stílusú kalandjátékokban, - nem csak a Runnaway-kben - az erőszak sohasem megoldás, mindig gondolkodni kell.... Számtalan esetben volt nálam tárgy mondjuk a Broken Sword-okben is, azokkal nem törhettem az "ártalmatlan" ellen életére, a cél mindig a szürkeállomány megmozgatása.
    Mellesleg nem tudom milyen kutyáról beszélsz, ráadásul kettőről is....
    Az említett résznél ha jól emlékszem a majmot egy játékbabát megtöltve vízzel , majd pedig alkohollal kellett leitatni.

    Szóval aki egy point 'n' click játékban mindenképp csúzlival akarja lelőni azt, aki az útjába áll, az ne csak a Runnaway-el, de egyik hasonló stílusú játékkal se próbálkozzon.
  • 9.
    2009. 12. 05. 21:59
    Méghogy nincs a Runaway-ben irracionláis tárgyhasználat? Nem is tudoom melyik részben volt (asszem a kettes), hogy az egyik részen egy majom nem enged át. Na most volt nálad egy csúzli és nyilván az lett volna a logikus ha azzal szépen leszeded, de neeem...erre fogni kellett két kutyát feltölteni őket vízzel meg whiskey-vel és azokkal játszani velünk neki. Így szépen elérte a játék, hogy lassancskánt mindent mindennel kombináljak míg valami teljesen baromság ki nem jött.
    Ettől jobban csak a már említett Dreamfall akasztott ki, ahol jóformán csak ide-oda kell futkosni itt-ott megszakítva nevetséges lopakodós résszel és néhány faék egyszerűségű fejtörővel. Az életem végiguntam allatta...oké hogy sztori, de ez így nekem száraz volt.
  • 8.
    2009. 12. 05. 17:13
    "Érdekes sztori és karakterek", ez az, ami a Runnaway-kben bőven megtalálható.

    A Dreamfall-ban meg tényleg a történet volt lenyűgöző, de nekem hiányzott belőle a "játék". Nem sok teendő volt benne, inkább olyan interaktív film volt, de annak nagyon jó.
  • 7.
    2009. 12. 05. 15:07
    "Egy kalandjáték nekem akkor jó..."

    Egy kalandjáték nekem akkor jó, ha érdekes sztorija és karakterei vannak, a többi nálam csak töltelék. Az, hogy logikátlanok-e a fejtörők vagy sem, nálam nem téma, mert ha az előbb említett két tényező megvan a játékban, akkor ha kell végig szenvedek rajta.

    A Longest Journey-ben is volt pár logikátlan fejtörő, de attól még minden idők legjobb (A Dreamfall mellett persze) kalandjátéka számomra.

    Szóval az ilyen dolgok engem egyáltalán nem szoktak eltántorítani egy kalandjátéktól.

    "no meg akiknek még nehéz volt a Runaway" - és akik annál jobb történetet akarnak.


    "csak beszélni kell és menni A-ból B-be. " - és élvezni minden idők legcsodálatosabb történetét.
  • 6.
    2009. 12. 05. 14:42
    Azért Dreamfall előtt illik letolni a The Longest Journeyt
  • 5.
    2009. 12. 05. 13:30
    Egy kalandjáték nekem akkor jó, ha elgondolkodtató és nem megy minden elsőre. Én tényleg nem emlékszem olyan tárgyhasználatra, ami teljesen irracionális és nem képbeillő lett volna. Persze - mint minden játékban - ebben is volt egy-két olyan dolog, ami a való életben kivitelezhetetlen lenne, de azért ezek még messze voltak attól, mint pl. a DoTT-ban, hogy keress egy dézsát, vizet, szappant, kefét, majd mosd le az udvaron álló lerobbant lovaskocsit, mert bizony Murphy törvénye szerint, ha lemosod a kocsit, akkor esni fog, ha esik akkor villámlik, ha pedig villámlik, akkor lehet menni B. Franklin-hez....
    Na szóval ehhez képest pofon egyszerű, kevéssé csavaros dolgokat kellett csinálni a Runnaway 1-2-ben. Ami talán nehézséget okozhat, az a tárgyak összegyűjtése, mert néhány háttér elég zegzugos, de ettől játék a játék.
    Az igazán kezdőknek (no meg akiknek még nehéz volt a Runnaway ) a Dreamfall való inkább, abban alig van tennivaló, eleinte néhány zár feltörése, a felétől meg már jóformán tárgyhasználat sincs, csak beszélni kell és menni A-ból B-be.
  • 4.
    2009. 12. 05. 12:32
    Hmm akkor tényleg különbözőek vagyunk
    Nekem kihullott a hajam a Runaway 1-től anno, és leíráshoz kellett nyúljak ami nem szokásom. Szerintem is logikátlanok voltak a feladatok. Már csak emlékfoszlányaim vannak, de pl. a két nő lakókocsijánál tudom, hogy volt pár extrém dolog. No mind1, bátortalanítani persze senkit sem szeretnék, de ha megkérdezné tőlem valaki, hogy milyen kalandjátékkal nyisson, nem ezt mondanám.
  • 3.
    2009. 12. 05. 11:47
    Ok, annak is oka volt, hogy én szóltam, hogy nehogy elbátortalanodjon már valaki kipróbálni. Nekem az első két részében sem volt egy logikátlan feladat sem, ha meg esetleg a 3. ban van, attól még nem kell az egész trilógiától elvenni a kezdők kedvét. Az első két rész nekem speciel nem volt nehéz egy szemet sem, ésszerű és jó feladatok voltak bennük. Nehézség szinten sehol sincs a játék egy DOTT, vagy Monkey Island-hoz képest, de szerintem még az újkor Sam&Max-ek is nehezebbek a Runnaway-tól, pedig azok sincsenek ám túlbonyolítva.
  • 2.
    2009. 12. 05. 10:31
    Gpety: Ízlések és pofonok. Akárhogy is, a Runaway logikátlan és nehéz, ezért írtam, hogy akik a Modern Warfare 2-ből csöppennek ebbe a világba, azok inkább keressenek valami könnyebbet kezdetnek, pl. a cikkben is említett So Blonde-ot. Természetesen szíve joga mindenkinek, hogy mivel próbálkozik, de igenis oka volt, hogy szóltam.
  • 1.
    2009. 12. 05. 08:48
    "aki csak most ismerkedik a stílussal, az jobban teszi, ha elkerüli a Runaway-trilógiát."

    Az első kettő részt végigtoltam, az alapján még a kezdő kalandoroknak is nagyon ajánlom a játékot. Lehet, hogy a 3. nem lett olyan jó, nem tudhatom, de aki az első két részt végigjátssza, az a 2. rész befejezése miatt már a 3-ra úgy is kíváncsi lesz.
    Szóval én ezzel a záró mondattal messze nem értek egyet, mindenkit bátorítok a játék(ok) kipróbálására, mert a csodálatos történet és egyedi humor a régi klasszikus LucasArts és Broken Sword játékok hangulatát idézi.