Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Rise of Incarnates - Nincs kettő négy nélkül

  • Dátum | 2015.08.01 08:01
  • Szerző | Freelancer
  • Csoport | JÁTÉK

A 2v2 verekedős játékok hatalmas népszerűségnek örvendenek a Japánban a mai napig virágzó játéktermekben. Ennek a legfőbb oka, hogy ezekkel a programokkal egyszerre négyen is játszhatnak, ami azzal a hallatlan előnnyel jár, hogy egy kisebb baráti társaság minden tagja részt vehet a mókában, és nincs vita azon, hogy ki szórakozhat és kinek kell beérnie a passzív szemléléssel. A műfaj viszont a szigetországon kívül szinte teljesen ismeretlen, így a leginkább a Tekken és Gundam franchise-okról ismert Bandai Namco illetékesei úgy döntöttek, hogy a világ más területein is megpróbálnak kedvet csinálni hozzá a játékosoknak. Fáradozásuk gyümölcse a kizárólag számítógépekre kiadott, free-to-play Rise of Incarnates lett, aminek története szerint bolygónk egy minden korábbinál komolyabb konfliktus következményeit nyögi.

Olyan félisteni hatalomra szert tevő, ám korábban teljesen átlagos életet élő emberek tűntek fel a világban, akik különféle égi hatalmasságok, démonok vagy mitológiai lények lelkének egy darabkáját hordozzák magukban, és ennek köszönhetően lenyűgöző fizikai erejük mellett különféle, az adott entitásra jellemző különleges képességekkel vívhatják meg a planéta sorsát eldöntő végső ütközetet. Sőt, egy rövid időre akár át is változhatnak patrónusukká, és ideiglenesen minden képzeletet felülmúló teljesítményre lehetnek képesek. Összesen tizenhárom, egyedi és ötletes karakter közül választhatunk. A viking, görög és egyiptomi panteonok tagjai által megszálltak épp úgy akadnak köztük mint a különféle démonok, a Nagy Kaszás erejével bírók. Mindenki találhat köztük a kedvére való harcost. Érdemes kihasználni, hogy két hétig valamennyiükkel megkötések nélkül játszhatunk, és egyesével kipróbálni őket.

Fontos, hogy a karakterek nem egyformán bírják az ütésváltásokat, azaz az életerejük nem azonos mértékű. Vannak, akik csupán egyetlen csíkkal vonulnak csatába, másoknak kettő jut, a legszívósabbak pedig hárommal bírnak. Ez alapján elsőre logikusnak tűnhet az utóbbiakat választani, csakhogy ők jellemzően kissé tohonyák, vagy nehezen védekeznek, másfelől pedig a viadalok során mindkét oldal hat csíkból gazdálkodhat. Ha legyőznek valakit, akkor ez a mennyiség levonódik a maximumból és ha nullára esik az érték, akkor a másik oldal nyert. A messziről mindenkinél pusztítóbb Odin tehát könnyen bajba kerülhet, ha a lassú, de izmos Loki, vagy éppen a nikkelbolhaként ugráló Slayer karmai közé kerül, mert azok pillanatok alatt felmossák vele a padlót és ha kétszer legyőzik, akkor vége a dalnak. A karakterek szerencsére rendkívül jól kiegyensúlyozottak, emiatt egyenlő képességű feleket feltételezve, a harcok határozottan kiegyensúlyozottak és csakis a játékosok fineszessége és koncentrálókészsége dönti el a végkimenetelt.


Ameddig meg nem szokjuk a látványos és színpompás bunyókat, érdemes a gép ellen gyakorolgatnunk, mert bár a grafika nem éri el az AAA kategóriás sikercímek szintjét, elég szép és élénk ahhoz, hogy néha elterelje a figyelmet az akcióról. A csaták valóságos effektorgiák, és hangulatot csak tovább fokozza a rombolható környezet. Egy rossz helyre ment lövedék kocsikat és buszokat robbant fel, egy intenzívebb verekedés során pedig még a hidak vagy az épületek sincsenek biztonságban, ezért a menetek végére néha alig lehet ráismerni a pályákra. Mindez csak erősíti azt az érzést, hogy nem közönséges halandók, hanem a többiek fölé emelkedő kiválasztottak vagyunk, hiszen akár a Fehér Házat is szétverhetjük a két öklünkkel.

A legtöbb elvileg ingyenes játék Achilles-sarkát jelentő mikrotranzakciókra sem lehet panaszunk. Bár a korai hozzáférés kezdetén a fejlesztők némileg elkapatták magukat, és tíz dollárt kértek egy karakterért, szerencsére a véleményüket velősen és plasztikusan kifejező játékosok reakcióit látva inkább belementek, hogy a harcosokat ésszerű mennyiségű játékpénzért is meg lehessen venni. A statisztikáinkat javító, vagy kisebb bónuszokat nyújtó kockák is megvásárolhatóak az igen bőkezűen osztogatott játékbeli valutáért, és a tárolásukhoz szükséges hely is könnyedén bővíthető anélkül, hogy a pénztárcánkba kellene nyúlnunk. Így bár módunkban áll némi pénzzel meggyorsítani a fejlődésünket, összességében nem nevezném pay to winnek a Rise of the Incarnates-et, sőt, örömteli lenne, ha minden stúdió olyan önmérsékletet tanúsítana ezen a területen, mint a Bandai Namco.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Még nem érkezett hozzászólás.