Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Persona 5 – Én vagyok te, és te vagy én...

  • Dátum | 2017.05.12 06:47
  • Szerző | Svindler
  • Csoport | JÁTÉK

Az Atlus által fejlesztett játékokból viszonylag kevés jut el hozzánk, de azok mindig azt bizonyítják, hogy érdemes odafigyelni a japán fejlesztő/kiadó műveire. A Persona 5 miatt sem kell szégyenkezniük, sőt, már most lelövöm, hogy véleményem szerint ez az egyik legjobb munkájuk. Ahogy az ajánlóban is írtam, a számozástól ne ijedjen meg senki, a sorozat olyan, mint a Final Fantasy: bármelyik résszel lehet kezdeni, vannak közös pontok, de egyébként az epizódok nem függnek össze.

Az első, ami megfogott az új Personában, a stílusa. Az intrótól kezdve a menürendszeren át a helyszínekig mindenben van valami, ami kiemeli a játékot a jó iparosmunka kategóriából, és lelket ad neki. Már az első indítás sem szokványos, egy hang felhívja a figyelmünket arra, hogy minden, amit látni fogunk, csak fikció, és megkérdezi, el tudjuk-e ezt fogadni. Amennyiben nem… nos, akkor ez egy rövid „végigjátszás” volt, jöhet a következő kör.


Azért ha túlesünk az első próbán, megismerkedhetünk az alapokkal. Főszereplőnk egy fiatal srác, akit próbaidőre ítéltek, és ezért egy évre elköltözik a család egy ismerőséhez Tókióba, hogy ott folytassa tanulmányait egy olyan iskolában, ami hajlandó volt felvenni őt. Már az első pillanattól kezdve meg lesz bélyegezve múltja miatt, pedig igazából hamis vádak alapján ítélték el… A bevezetés lassú, de egy pillanatra sem ül le, így hiába töltünk vele annyi időt, amennyi alatt egy másik játékot végig lehetne vinni, mindig találkozunk valami újjal.

A játékmenet alapvetően két részre osztható. Az egyik a szociális rész, amiben iskolába járunk, ismerkedünk, szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat másokkal, dolgozunk, tanulunk, stb. Nagyrészt mi oszthatjuk majd be, hogy melyik nap mit szeretnénk csinálni, és amikor már teljes szabadságunk lesz, két olyan dolgot tehetünk majd naponta, ami előreviszi az időt. Hogy mit csinálunk, azt azért valamennyire át kell gondoljuk, mert a napok száma véges, és határidőink is lesznek, tehát mindent biztos nem fogunk tudni véghezvinni, lesz, amiről le kell mondanunk, és lesz, hogy a játék elveszi tőlünk az irányítást pár napra (ami néha kicsit idegesítő, de ha például jönnek a vizsgák, akkor nem meglepetésként ér majd minket).


A lehetséges tennivalók között egyértelműen a legérdekesebb a többiekkel való viszonyunk fejlesztése. Ezzel bontakozik ki az útközben megismert barátaink története, és ahogy fejlődik a kapcsolatunk, úgy nyílik meg egyre több extra. A csapattagjaink, akikkel együtt harcolunk majd, általában csatákkal kapcsolatos plusz képességeket nyitnak meg (például képesek lehetnek valakit automatikusan meggyógyítani), míg a többieknél elég vegyes a felhozatal, de szinte mindenki hasznos segítséget képes nyújtani. Vásárolhatunk náluk olcsóbban, új taktikai elemeket vezetnek be az átadott tudásukkal, vagy éppen segítenek időt spórolni, ami a fentiek fényében egy borzasztóan hasznos tulajdonság tud lenni. Néha azonban csak akkor tudunk továbblépni egy kapcsolatban, ha elég okosak, tökösek, kedvesek, stb. vagyunk, szóval magunkra is kell szánjunk időt.


A lányok közül szinte mindenkivel van esély romantikus kapcsolatot kialakítani, sőt, ha akarjuk egyszerre többel is. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy még a játék is figyelmeztet rá, hogy ez kellemetlen helyzetet eredményezhet, szóval csak óvatosan. A karakterek felénél egyébként nem kell túlerőltessük magunkat, hogy felszedjük őket, van akit egyenesen le kell pattintani, úgyhogy egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy hárem animébe csöppentem volna, ami kicsit sajnálatos, mert egyébként mindegyik külön egyéniség, és többnek is kifejezetten szerettem a háttértörténetét.

Szerencsére errefelé senki sem sértődős, amire szükség is van, mert ha egyszerre hárman keresnek minket, hogy segítsünk ebben-abban délután, vagy csak találkozzunk, akkor ugye legalább kettőnek nemet kell mondani, az egész játék alatt folyamatosan bűntudatunk lehetne, ha nem lenne mindenki annyira megértő, amennyire.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2017. 05. 15. 14:39
    Egy jóféle jrpg 60 órán belül ritkán fejeződik be.
    Ha meg alapos az ember, akkor ezt lazán meg lehet duplázni.

    FF13-ban 90 óránál tartok és bár a sztorit befejeztem a platinához több 10 órányi farmolás és vadászat fog kelleni. A FF13-2 rövidebb, mondhatni mellékszál, de abba is beleöltem legalább 70 órát. A régi PS2-es mana khemia játékok is elkérték a maguk 40-50 óráját.
  • 3.
    2017. 05. 15. 11:52
    100 óra?
    Ez hatalmas vállalás. A Witcher3 és MGS5 óta képtelen vagyok ekkora elkötelezetséget bevállalni.
  • 2.
    2017. 05. 14. 05:57
    A megfelelő lehetőség a megfelelő időpillanatban. -Egy kis kalligráfia magolás nem árt senkinek se - hiragana, katakana, s a kanjik(ChineseChars)
  • 1.
    2017. 05. 12. 08:54
    Egyetlen baja van hogy JRPG, és emiatt nagyon túlzó.
    De ez a menü rendszer a harcrendszer szenzációs.
    Ilyet kérnék klasszikus RPGben