Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Penumbra antológia: Az igazi horror!

  • Dátum | 2009.01.14 10:01
  • Szerző | Chocho
  • Csoport | JÁTÉK

Mi volt életed legfélelmetesebb játéka? Ez a kérdés gyakorta elhangzik, ha újabb horrorjáték kerül a boltok polcaira. Silent Hill, Resident Evil, Doom... Akár a végsőkig is sorolhatnám az ijesztgetés mestereinek munkáit, ám nem teszem. Ezek a játékok ugyan zseniálisak a maguk módján, de nekem már messze nem jelentenek igazi horrort. A szabályaik megegyeznek más programokéival, a játékmenetük pedig csak évről évre ismétlődik, jobb grafika társaságában. Talán a Frictional Games négy jómunkásembere is így gondolta. Igen, négy. Nem kétszáz, nem húsz, négy. Persze gondolni sok mindent lehet, ám ha nincs mögötte tudás és bizonyíték a dolog mit sem ér. A srácok viszont nem tétlenkedtek, s két év alatt trilógiává bővítve megjelentették saját elképzeléseiket a horrorjátékok mikéntjéről. Ez lett a Penumbra sorozat, mely most egyben is kiadásra került, s melyet igazából csak így, összesítve szabad értékelni - még ha az elkülönülő részek között tapasztalható is némi különbség.

Kalandjaink kezdetére még visszanézünk egyszer...
Kalandjaink kezdetére még visszanézünk egyszer...


"Úgy hívták, hogy el penumbra, avagy az árnyék!"

A széria három része kronológiai sorrendben az Overture, a Black Plague, és a Requiem alcímeket kapta, s bár a Requiem kissé kilóg a sorból kiegészítő lévén (kell hozzá egy teljes Black Plague), a történet csak így kerekedik ki teljesen, szóval vegyük úgy, mintha egy önálló, lezáró rész lenne. Mielőtt komolyabban belemelegszünk a dologba, nem árt tisztázni, hogy milyen stílust is képvisel a sorozat. Nehéz a meghatározás, de nekem még mindig a kalandjáték az, ami elsőre számra jön, kisebb-nagyobb változtatásokkal. A játékmenet aktív részét képezi a tárgyak gyűjtése és felhasználása, kombinálása, logikai feladványok megoldása és a nyomozás, mely egy tényleg nem mindennapi történetet göngyölít fel.

Philip itt még nem is sejti, mibe csöppent
Philip itt még nem is sejti, mibe csöppent


Történetünk főhőse Philip, egy hétköznapi fickó. Tényleg, nincs benne semmi különös. Nem harcos, nem hős, még csak nem is bűnöző. Philip egyik nap levelet kap az édesapjától, amivel így elsőre semmi gond nem lenne, hacsak nem tudná úgy, hogy az örege 30 éve halott. A levél sem tartalmaz sok dolgot, mindössze egy bocsánatkérést és utasítást néhány jegyzet megsemmisítésére. Hősünk követve a levelet egy térképre bukkan, ami Észak-Grönland egy titkos, földalatti kutatóbázisát jelöli. Philip elindul hát a rég eltűnt papa keresésére, ám arra, amit ott talál, semmi nem készíthetné fel. Már itt meg kell jegyeznem a dolog puritán zsenialitását. Nem kapunk semmilyen háttérsztorit, sem magyarázatot. Még csak azt se tudatják velünk, Philip mi okból indul el az ismeretlenbe egy olyan emberért, aki még csak konkrét életjelet sem ad magáról születése óta. Az egész bizarr és sötét atmoszféra H.P. Lovecraft írásainak hangulatát juttatta eszembe. A játék készítői bizonyára merítettek valamennyit a gótikus horror műfajának legnagyobb irodalmi nagyságától, de tették ezt olyan jól, hogy még maga Lovecraft is pironkodhatna. A teljes történetről elmondani vétek lenne többet, mert a széria legerősebb oldala, így legyen elég annyi, hogy maga a játék az első résztől az utolsóig ezen a titkos bázison játszódik. (A spoilerek elkerülése végett a képeket is igyekeztem a részek elejéről fotózni.)

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások: