Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

PC-s játéktörténelem - 2010 - 3. rész

  • Dátum | 2016.06.22 07:01
  • Szerző | Freelancer
  • Csoport | JÁTÉK

2010 számtalan meglepetést hozott magával. Megannyi, remek játékot jegyző stúdió lett az enyészeté és sikeres visszatérések mellett az egyik legköltségesebb bukás is ehhez az esztendőhöz kötődik. Lássuk hát, mik voltak 2010 fény és mélypontjai!


StarCraft II: Wings of Liberty

Kevés játék mondhatja el magáról, hogy nem csak műfaján belül lett megkerülhetetlen tényezővé, hanem olyan népszerűségre tett szert, hogy hatást tudott gyakorolni egy ország lakóinak mindennapi életére és kultúrájára. Az 1998-ban megjelent StarCraftnak sikerült ez a bravúr, mert a kiváló RTS egyfelől a sci-fi környezetben játszódó valós idejű stratégiai címek új etalonja lett, amihez minden mást mértek, másfelől az alkotás multiplayere Dél-Koreában valóságos nemzeti időtöltéssé nemesedett, aminek köszönhetően a legtehetségesebb játékosok a hivatásos sportolókéval felérő karriert futhattak be és még az övéket is meghaladó népszerűségre tehettek szert.

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy 2007. május 19-én épp az ázsiai országban jelentette be a Blizzard, hogy megkezdték a sokak által várt második rész fejlesztését és hogy a reklámhadjárat során egyebek mellett a legnagyobb koreai légitársaság, a Korean Air gépein is propagálták művüket. A hír magától értetődő módon felcsigázta az RTS-szcénát és rengetegen várták tűkön ülve, hogy mikor is próbálhatják ki kedvencük folytatását. Beszédes, hogy a béta-kulcsokért 300-450 dollár közötti összeget is megadtak azok, akik már nem bírtak magukkal és mindenáron játszani akartak.


A 2010. július 27-én megjelent végleges verzió piacra dobása után százezrek bizonyosodhattak meg arról, amit a mélyebben a zsebükbe nyúló, vagy egyéb módon kulcsot szerző szerencsésebbek már jó ideje tudtak, jelesül azt, hogy megérte tizenkét évek várni a Blizzard remekének második részére. Ugyan akadtak olyanok, akiket zavart, hogy az egyjátékos módban a jeles előddel ellentétben csakis a terranokat, pontosabban, a lázadók egy kicsiny csoportját vezető Jim Raynort és kompániáját lehet harcba vezetni, azt mindenki elismerte, hogy komplex és jól felépített küldetések, a kiváló átvezető videók és a komoly tervezést igénylő fejlődési rendszerrel bíró kampány méltó utódja a klasszikussá nemesedett első résznek. Hasonlóképpen, bár eleinte sokaknak furcsa volt, hogy búcsút kellett mondaniuk a LAN-nak és helyette kizárólag a Blizzard saját szerverén, a battle.net-en vívhattak csatákat, idővel mindenki elfogadta és megszokta az új felállást. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a pörgős multin érezni lehet, hogy az eltelt több mint egy évtized során leszűrt tapasztalatokat mindvégig szem előtt tartották az új kompetitív játékmód fejlesztése során.

A Starcraft II: Wings of Liberty diadala tehát nem is lehetett volna teljesebb. A kritikusok nem győzték dicsérni a folytatás erényeit, az anyagi siker mértékét pedig mindennél jobban mutatja, hogy kiérdemelte a leggyorsabban fogyó stratégiai játék elismerő titulusát, és nem egészen egy hónap alatt több mint hárommillió egység talált belőle gazdára. A Blizzard öröme ennek ellenére nem lehetett felhőtlen, mert programjuk egy másik, az ő szemszögükből nézve sokkal szomorúbb rekordot is megdöntött. A hallatlanul népszerű RTS-t ugyanis három kurta hónap alatt 2,3 millióan töltötték le illegálisan, összesen 15.77 Petabyte-nyi adatforgalmat generálva.


S.T.A.L.K.E.R.: Call of Pripyat

2010 (is) jó év volt a posztapokaliptikus témák iránt érdeklődők számára, mert a Fallout: New Vegas sivatagos vidékei és a Metro 2033 mutáns szörnyetegekkel teli alagúthálózatai után Csernobil környékén is letesztelhették, hogy miképpen is teljesítenek extrém körülmények között. A S.T.A.L.K.E.R: Call of Pripyatot nem kevés gyanakvással fogadták az efféle szórakozást keresők, ami nem is csoda, hiszen a 2008-ban kiadott Clear Sky nem tudott felérni az első részhez és jogos volt a félelem, hogy egy minden határon túlmenően bugos, ötlettelen és szürke folytatással bővül majd trilógiává a sorozat.

A GSC Game World fejlesztői tisztában voltak azzal, hogy a közönség szimpátiáját mindennél könnyebb elveszteni, ezért a korábbinál jóval gondosabban jártak el. A Shadow of Chernobyl direkt folytatásának számító játék a korábban a Zónában élő Alex Degtyarev mentőakciójának indul, ám váratlanabbnál váratlanabb fordulatokat vesz és még a műfaj legfinnyásabb rajongóinak is ki tudta elégíteni az igényeit. Egy mocskos és veszélyes, de élő és lélegző világba csöppenünk, ahol sosem lehet tudni, hogy megéljük-e a holnapot. Ezért, ha tetszik, ha nem, de az egymással marakodó frakciók által adott, kemény, fáradtságos és veszélyes munkák elvégzésével, vagy az ennél is nagyobb rizikót hordozó kincsvadászattal kell megkeresnünk a fegyverekre és egyéb, a túléléshez elengedhetetlen holmikra valót, de el kell fogadnunk, hogy sehol sem vagyunk biztonságban.


A program legnagyobb erőssége ugyanis a nyomasztó atmoszférája mellett az, hogy időnként már-már túlélőhorrorba illő jelenetek részesei lehetünk. Az okos és taktikus, a nálunk lévő értékekre pályázó fegyveresek akár egyetlen lövéssel végezhetnek velünk, mint ahogy a rémálomba illő szörnyetegek is bármikor legyűrhetnek, ha nem vigyázunk és a véletlenszerűen lecsapó, halálos, emissziónak nevezett energiakisülésekre is oda kell figyelnünk, ha nem akarunk fűbe harapni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy rengeteg, fejleszthető és végre általunk is megjavítható fegyverhez juthatunk hozzá, valamint hogy érdekes és ötletes küldetéseket vállalhatunk el, akkor érthető, hogy a kisebb-nagyobb hiányosságok és gyengeségek ellenére miért is kapott remek értékeléseket és töltötte el optimizmussal a S.T.A.L.K.E.R 2 elkészültében reménykedőket.

A folytatásból viszont semmi sem lett, mert a csapat tulajdonosa, Sergei Grigorovich december 9-én „személyes okok” miatt bezárta a GSC-t, ami bár három évvel később újra kinyitott, le kellett, hogy álljon a félig kész játék munkálataival.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 6.
    2016. 06. 28. 12:50
    En a Quake Live-ot nyomtam orrba-szájba amikor megjelent a beta még 2008-ban. De amikor átmigráltak a Steam-re és szó nélkül törölték mindenki profil statisztikáját, baráti listát, klánokat, toplistát, stb betelt a pohár. Odavesztt 132k frag-em, számtalan achievement.. Szép volt, jó volt, de ilyen törôdésbôl többet nem kérek. RIP QL.
  • 5.
    2016. 06. 26. 10:56
    De volt. Például a BC 1. Szerintem minden téren feltörli a padlót a 2-vel.
  • 4.
    2016. 06. 25. 10:04
    De jó is volt a BC2. Mindig 2-3 haverral toltam, baromi jó élményt nyújtott. Se azután, sem előtte nem volt még egy ilyen fps.
  • 3.
    2016. 06. 22. 20:38
    Nekem az Alpha Protocoll pozitív. Bár ehhez az is kellett, hogy megvegyem, és elfelejtkezzek róla. Aztán fél évvel később játszva (és temérdek javítással megfűszerezve) csak és kizárólag pozitív élményeket adjon.
  • 2.
    2016. 06. 22. 11:51
    Azért a Call of Pripyat nehézségétől annyira nem kell elhasalni. A legnehezebb szinten szoktam játszani, és igazán csak a játék elején kihívás, amíg nincs jó páncélod és fegyvered. Úgy is inkább csak első végigjátszásra, mert másodjára már tudod, hol vannak hidden stash-ben a jó cuccok.

    Gyakorlatilag a játék kezdete után fél óra alatt össze lehet kapkodni egy SPSA-14-et, Vintar BC-t, és egy TRs 301-et lőszerrel, 20 medipack-kel, tartalék fejlesztett Sunrise Suit-tal, stb. Nem Rambo módjára beugorva 5 ellenség közé így már elég könnyen teljesíthetők a küldetések.
  • 1.
    2016. 06. 22. 10:16
    mindig csodálkoztam azon, hogy bárhova néztem, a Singularity mindenkinek tetszett és ajánlották lépten-nyomon. azt hittem, hogy csak engem nem fog meg.