Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

PC-s játéktörténelem 2005 - 3. rész

  • Dátum | 2012.08.31 14:01
  • Szerző | InGen
  • Csoport | JÁTÉK

A 2005-ös évet bemutató sorozatunk utolsó darabja igazi vegyesfelvágott. Az FPS-ek után ezúttal a stratégiák dominálnak majd, de lesznek itt meg nem értett klasszikusok, folytatások, melyek felbosszantották a rajongókat, és persze sok-sok igazi nagyágyú. Nem is érdemes szaporítani a szót, vágjunk bele a roppant érdekes 2005-ös év végső felvonásába.
 
Ráadásul rögtön a legnagyobb fába vágjuk a fejszénket, hiszen hogyan is lehetne röviden beszélni a Civilization IV-ről, minden idők egyik leginkább összetett stratégiai sorozatának egy fontos részéről. A játék lényege alapvetően ugyanaz maradt, mint korábban: egy civilizációt kell eljuttatnunk az őskorból a jövőbe, közben rengeteg dologra odafigyelve, birodalmunkat menedzselve. A negyedik részben egészen konkrétan időszámításunk előtt 4000-től időszámításunk szerint 2050-ig vezethettük népünket, bár természetesen a sorozat hagyományaihoz híven beállíthattuk, hogy gyakorlatilag a végtelenségig menjen a játék. Alapvetően azonban hatféle módon nyerhettünk a Civilization IV-ben: a Conquest Victory esetében le kellett győznünk minden riválisunkat, a Domination Victorynál uralnunk kellett a világ populációjának és földterületének tetemes részét, a Cultural Victory eléréséhez három városunkat kellett legendás szintre emelnünk, a Space Race Victorynál nekünk kellett elsőként új kolóniát alapítanunk az űrben, a Diplomatic Victoryt az Egyesült Nemzetek Szövetségének szavazati többségével vihettük el, míg utolsóként a Time Victory 2050-ben következett be, ahol az összesítésben legtöbb pontot szerezett játékos nyert.
 
A játék több jelentős ponton újított elődjéhez képest. Korábban csak általános jellegű templomokat építhettünk, de a CiV IV-ben már konkrét vallások vannak, melyek különböző felfedezésekhez kötődnek, a kereszténység például a teológiához. Megjelentek a „nagy emberek”, akik között olyanokat kaphattunk meg, mint Arisztotelész, Leonardo Da Vinci, vagy Albert Einstein, és nagyban hozzájárulhattak a kultúránk vagy technológiánk fejlődéséhez, esetleg egyedi építményekkel jutalmazhattak meg minket. A korábbi kormányzati rendszert lecserélte egy öt kategóriára lebontható (kormány, jog, munka, gazdaság, vallás) új modell, mely könnyebben használható és átlátható, de a diplomácia is letisztultabbá vált: már nem csak azt tekinthettük meg, hogy az ellenfelek hogyan viszonyulnak hozzánk (ellenségestől a barátságosig), hanem azt is, hogy miért. Ráadásul, ha egy másik civilizáció szimpatizált velünk, sokkal könnyebben elfogadták a különböző megállapodásokat, kevésbé alkudoztak. Fejlődött a mesterséges intelligencia is: a korábbi részeket sok kritika érte amiatt, hogy a gépi ellenfelek úgy cselekedtek, mintha ismernék az egész pályát, és így sokkal gyorsabban tudtak reagálni, mint a játékosok. A negyedik részben azonban az M.I. is inkább igyekezett kihasználni a rendelkezésére álló összes lehetőséget, és hosszabb távra tervezni, a csalás helyett. A korábban véletlenszerűen fejlődő katonai egységek ezúttal már tapasztalati pontokat gyűjthettek, és a játékos határozhatta meg, hogy mikor és milyen irányban lépteti elő őket a megfelelő mennyiségű XP megszerezése után. A játékmenet és a felhasználói felület annyi ponton fejlődött, hogy ezek kitárgyalása egy ilyen cikk keretén belül a lehetetlenség határát súrolja, és még rengeteg egyéb dolog van, amiről érdemes megemlékezni. Például a Jeff Briggs által szerzett, kultúránként eltérő atmoszferikus zenéről, vagy a Baba Yetu néven fut főcímdalról, mely később Grammy-díjat is kapott.  Mindezek után Leonard Nimoy narrációja már csak hab a tortán. Habár a rengeteg változás elidegenített néhány régi rajongót, a felfrissített, logikusabbá tett játékmenet, a teljesen új, széles skálán történő zoomolást is lehetővé tevő 3D-s motor, és a részletekre történő hihetetlen odafigyelés meghozta a sikert: a játék tarolt a kritikusoknál, és a pénztáraknál is jól teljesített (végre ilyet is írhattunk).

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 7.
    2012. 09. 09. 12:49
    San Andreas, Chaos Theory, FEAR...milyen szuper játékok is voltak ezek! Sajna manapság alig jelennek meg ilyen korszakalkotó zseniális programok. 2004 után 2005 is brutál erős volt PC játékok terén!
  • 6.
    2012. 09. 02. 13:51
    Psychonauts egyik legzseniálisabb darab ami valaha megjelent... talán érkezhet belőle második rész is Ezek közül még a Fear és a GTA SA hagyott emlékezetes pillanatokat.
  • 5.
    2012. 09. 02. 09:48
    San Andreast pár hete kezdtem el ismét előről
  • 4.
    2012. 09. 01. 12:33
    Csak is a San andreas
  • 3.
    2012. 08. 31. 23:01
    Kár a Psychonautsért, remek játék volt.. és ha nem száll el a gépem és vele a mentésem akkor végig is játszom.
  • 2.
    2012. 08. 31. 21:07
    Hearts of Iron II-vel mind a mai napig játszok, istenkirály játék, 5 perc alatt meg lehet tanulni moddolni, hatalmas a mod választék, soha se lehet megunni
  • 1.
    2012. 08. 31. 16:29
    Gta San Andreast imádom és a Fear is remek játék habár azzal jóval később játszottam, amikor már a 2jelent meg, de a grafikája még akkor is jónak tűnt. Doom3nál szebb, meg jobb game is csak nem volt annyira reklámozva, ezért nekem kimaradt 2005ben.