Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Owlboy - Csodával határos pixelmese

  • Dátum | 2016.12.29 08:01
  • Szerző | villanyi.gergo
  • Csoport | JÁTÉK

A pixeles grafikájú játékokat a legtöbben letudják egy vállrándítással és nevezik retrónak, hipszternek vagy olcsó indie tucatcuccnak, lesajnálva, hogy „ennyit tudnak”, de vannak akik néhány különleges darabra igenis hajlandóak figyelmet szentelni és így nagy élményben lehet részük. Hozzá kell azt is tenni, hogy e játékok közönségére nem mondható rá rögtön, hogy igénytelen lenne a grafikára, ugyanis egy pixelart játék is lehet kellemes a "modern szemnek", amellett, hogy melegséggel tölti el a 20 évvel ezelőtt kalandozó nosztalgikus szívet-lelket is. A lényeg jelen cikkünk alanyánál is a részletekben rejtőzik, mindabban, ahogyan életre kel és magába szippant az a világ, amit az Owlboy hozott el nekünk. Már az is kisebb csoda, hogy megjelent, hiszen csaknem 10 éven át készült, a Nintendo és a Sega konzoljainak a hagyatéka, az akkori csúcstechnikának számító megoldások mellett pedig sikeresen mentette át a hangulati elemeket, valamint használta ki azt, hogy például a zene és a hangeffektek immár több figyelmet (és legfőképp tárhelyet) kaphatnak. Így lett egy régi-új hibridből egy olyan modern játék, ami egyszersmind időutazásra is visz minket, és ügyesen köti össze a két időszakot a mesébe illő és kalandra hívó történetével és szerethető karaktereivel.

A gyermekkorunkban megismert állatos mesék nyomán sok szerepet és adottságot kötünk egy-egy állathoz, de ezek gyakran önkényes és sekélyes hasonlatok csupán, hiszen a nyúl miért is lenne gyáva, ha elfut a nála sokkalta nagyobb és erősebb ragadozó elől? Az uralkodói – királyi rang – sem jelent sokat, a ravaszság pedig tapasztalat és lehetőség kérdése is. A bagolyság, mint lét vagy szimbólum a bölcsesség és a tisztelet szinonimája. A főhősünk viszont egy fiatal, csetlő-botló bagoly, akitől sokat várnak, és mégis csalódások sorozata az eddigi élete. A megértést elvárások, a kudarcot lemondó sóhajtások követik. A helyüket kereső hősöknél pedig két dolog szükséges, hogy elinduljanak a fejlődésben. Az egyik a barátok és segítők megtalálása, a másik pedig valami kalamajka. Mindkettőt megkapjuk, a kaland és a küzdelem pedig a karakterek bensőjében és a külvilágban is lezajlik, így alkotva élő, lélegző és izgalmas elegyet.


Kész szerencse, hogy a barátaink tényleg jó barátok. Meg sem tudom számolni hányszor ejtettem el őket, vagy csaptam meg a szárnyaimmal, arról nem is beszélve, amikor egy falnak hajítottam őket, amiről rajzfilmesen lecsúszva értek földet. Az irányítást tanulni és szokni kell, egymás nélkül pedig nem megyünk sokra. Ez pedig az egyik fontos üzenete a játéknak, amit komolyan vettek a készítők. A közös erővel és egymást támogatva előre jutó kalandorok egyik legismertebb története a Gyűrűk Urához kapcsolódik, de számos példát lehetne még említeni. Nem hallgatja el a mese azt a részt sem, ahol kudarcok (vagy annak tűnő esetek) tarkítják a hős életét, de bárhogy is legyen, fontos üzenetet ad át bármely generáció is üljön a monitor előtt: a kudarc nem az út vége, a hibák pedig szükségesek a fejlődéshez és a tanuláshoz is. Ezt minden iskola, vagy akár épület falára is ki lehetne írni, bizonyosan más színben tüntetné fel mindazt a csetlés-botlást, amit a mindennapjaink során mi is gyakran előadunk.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2017. 01. 08. 11:04
    A grafika szép, és amúgy a platformjátékokat szeretem, de nem így, repkedni kell és cipekedni.. Ezzel a grafikával és egy nem szárnyaló hőssel nagyon szuper lett volna.
  • 3.
    2016. 12. 31. 14:47
    Tenyleg faja jatek. A egymast segitve elorejuto kalandorok legfaszabb tortenete pedig a Stand By Me
  • 2.
    2016. 12. 29. 21:54
    Köszönöm a jó írást. Eddig is szemeztem vele Steamen, de ez a kritika átbillentett a holtponton a vétel irányába.
  • 1.
    2016. 12. 29. 10:26
    Valóban csodálatos játék minden tekintetben. A játék grafikájáért felelős Simon Stafsnes Andersen "Snake" pedig végtelenül tehetséges, érdemes egy pillantást vetni a műveire itt.