Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Moebius: Empire Rising - Gabriel Knight nyomában

  • Dátum | 2014.05.07 08:01
  • Szerző | dragon83
  • Csoport | JÁTÉK

Ha bármikor szóba kerülnek a klasszikus kalandjátékok, nagyon sok embernek Ron Gilbert, Tim Schafer, vagy épp Al Lowe neve ugrik be, hiszen ők a mai napig igazi legendának számítanak az iparban. Pedig van ám egy női kalandjáték tervező is, akinek nevéhez szintén számos kiváló point and click kaland kapcsolódik, mégsem olyan ismert személyiség, mint az említett úriemberek. Jane Jensenről van szó, aki nélkül nem születtek volna meg a Gabriel Knight játékok, vagy épp a Gray Matter, mely 2011 egyik figyelemre méltó, még ha nem is hibátlan alkotása volt. Pedig Jensen kisasszony megérdemli az elismerést, hiszen csavaros, izgalmas, sokszor történelmi érdekességekkel átszőtt történeteket képes a monitorainkra varázsolni. Utóbbi főleg a Gabriel Knight szériára volt jellemző, és ezt a vonalat követte legújabb projektjében is, mely (minő meglepetés) egy Kickstarteres, közösség által finanszírozott alkotás volt.


Jane és csapata, a Pinkerton Road stúdió több mint 400 ezer dollárt gyűjtött össze a Moebius: Empire Rising című point and click kalandjátékra, amelyet a stílus rajongói biztosan tűkön ülve vártak már. Mi éppen csak felocsúdtunk a Tim Schafer féle Broken Age-ből, mely némileg vegyes érzelmeket keltett bennünk, így kissé félve ültünk le a játék elé, ugyanis a korábban látott képek és videók nem tudtak teljesen meggyőzni bennünket. Ez főleg a gyenge látványnak volt köszönhető, ugyanis az eddigi anyagokban nem festett túl meggyőzően a Moebius grafikája. Ám ahogy mondani szokták, a külcsín nem minden, a mögöttes tartalom az, ami fontos, és ezen a téren nem is okoztak csalódást a fejlesztők. Jane Jensen ugyanis ismét bebizonyította, hogy mestere a szavaknak, és képes lebilincselő, többnyire a realitás talaján maradó cselekményt szőni.

Akárcsak pár évvel ezelőtt a Gray Matternél, a hangulat már a bevezető videó alatt megfogott bennünket. A Moebius intrója alatt hallható gyönyörű muzsika jelzi, hogy stílusát tekintve Jensen nem tért el a rá jellemző formulától, és egy komoly hangulatú sztorit kíván elénk tárni. A sztori protagonistája Malachi Rector, akinek háttértörténetét a főmenüből elérhető képregényeken keresztül ismerhetjük meg. Mint megtudjuk, Malachi egy kivételes intelligenciával és fotografikus memóriával megáldott fiatalember, aki e képességeit a műkincs iparban kamatoztatja. Képes az antik tárgyak, műalkotások legkisebb részleteit is megjegyezni, majd elemezni az adott darabot. Ennek köszönhetően bármiről képes megmondani, hogy eredeti-e vagy csak hamisítvány, a szituációkat pedig számítógép módjára elemzi. Nem véletlen, hogy elnökök, cégvezetők és politikusok versengenek a szolgálataiért, busásan megfizetve fáradozásait. Ám nem egyszer a sötét alvilág is megtalálja, ahogy megtörténik ez a Moebius történetében is. Néhány kritikus véleményét olvasva úgy tűnik, hogy vannak, akiknek nem szimpatikus Malachi karaktere, túl sznobnak, egysíkúnak tartják, de szerintünk ez nem igaz. Valóban nem egy mókamesterről, vagy egy végtelenül komplex szereplőről van szó, de a mindent analizáló, angolosan sznob, precíz hős nekünk elnyerte tetszésünket.


A fordulatos történetvezetés miatt kicsit lassan áll össze a sztori, ezért senki ne számítson arra, hogy az elejétől fogva a maximumon pörögnek az események és folyamatos az akció. Inkább egy jófajta krimiről van szó, ami lassan éri el a csúcspontját. Malachi New York és a világ több pontján ingázva különféle megbízásokat vállal el, amelyek természetesen végül mind összefüggnek, és egy nagyobb konspirációról rántják le a leplet. Ellátogatunk Velencébe, ahol egy politikusfeleség halálának ügyében kell nyomoznunk, majd átruccanunk Kairóba egy ritka műtárgy szemrevételezése miatt, miközben egy titkos társaság is megkeres bennünket, hogy dolgozzunk nekik. Ahogy egyre inkább összeáll a kép, úgy válik egyre izgalmasabbá a sztori, egyedül az utolsó fejezetben torpan meg a lendület. Legnagyobb sajnálatunkra az utolsó szekcióban néhány teljesen felesleges, labirintusszerű helyszínen kell helyt állnunk, ami a cselekmény szempontjából nagyon kilóg a játékból, ráadásul a legvégén a történet sem kap minden szempontból kielégítő lezárást. Ez természetesen nem teszi tönkre az egész játékot, de kissé bosszúsak voltunk, hogy nem sikerült végig megtartani a minőséget. Vajon elfogyott a Kickstarteres pénz a végére, és ezért kellett összecsapni a lezárást? Ezt talán soha nem tudjuk már meg.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2014. 05. 07. 13:42
    Ez egy kicsit igazságtalan. Igaz, a karakterek nagyon műanyagnak tűnnek, de összességében elfogadhatóan néz ki szerintem a játék, a játékmenet pedig szolid.
  • 3.
    2014. 05. 07. 12:30
    Ok, szép dolog ez, hogy kielégítik egy szűk réteg igényeit és valódi történetalapú játékot készítenek, de... ez a műanyag 3D grafika elrontja az élményt. Hogy néz néz már ki, mint mikor Ken és Barbie randiznak a 3DS Max demóverziójában...
    Nem lehetett volna egy közbenső megoldást választani, hogy 3D-ben tervezik és cell shading-el rajzfilmesítik?

    Mivel az már a második pompás cikk két nap alatt, ebből nekem az jön le, hogy a gyűjtögetős játékfejlesztés olyan, mint a net. Vannak rajta értékes tartalmak, de döntő része szemét.
  • 2.
    2014. 05. 07. 09:29
    Igen, köszi. Javítottam. Mostanában sok szerepjáték jár úgy látszik a fejemben.
  • 1.
    2014. 05. 07. 08:56
    "Ha bármikor szóba kerülnek a klasszikus szerepjátékok..."
    kalandjáték lesz az...