Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Majesty 2: The Fantasy Kingdom Sim

  • Dátum | 2009.10.02 20:56
  • Szerző | dragon83
  • Csoport | JÁTÉK

Azt hiszem mindenkinek vannak olyan játékai, melyek igazán közel állnak a szívéhez, amiket rengeteget nyüstölt, és sohasem tudna megunni. Személy szerint én a Cyberlore által fejlesztett, 2000-ben kiadott Majesty: The Fantasy Kingdom Simért vagyok ilyen szinten oda, így el lehet képzelni mennyire fel voltam dobva, amikor hallottam, hogy elkészítik ennek a remekműnek a folytatását. Az első videók csak még tovább fokozták a várakozásom, mivel úgy éreztem, hogy sikerült átmenteni az előd hangulatát a második részbe. Persze tévedni emberi dolog.

A múlt szelleme

Mivel nem vagyok biztos benne, hogy mindenki képben van az első részt illetően, egy gyorstalpaló keretében tekintsük át a játék lényegét. A Majesty egy egyedi fantasy játék volt, a stratégiák és birodalomépítő szimulátorok sajátos keveréke, melyben szerény személyünk egy uralkodó szerepét töltötte be. Különféle épületeket kellett felhúznunk, hogy aztán egy olyan birodalmat hozzunk létre, mely ellenállt a területeinket fenyegető szörnyeknek. Hatalmunk eszközeit a különféle céhekből felbérelhető hősök testesítették meg, akiket azonban nem irányíthattunk közvetlenül, hiszen mindegyiknek saját akarata volt. Az őket irányító mesterséges intelligenciát mindössze kétféleképpen befolyásolhattuk. Ha azt kívántuk, hogy a távoli területeket derítsék fel derék katonáink, akkor egy felderítő zászlót kellett raknunk az adott helyre, ha viszont egy szörnyet, vagy ellenséges épületet akartunk elpusztítani, akkor vérdíjat tűzhettünk ki rá. Minél több aranyat költöttünk a zászlókra, annál motiváltabbak voltak a hősök, akiknek persze megvolt a magukhoz való esze, így sokszor nem is kellett beavatkoznunk, hiszen önállóan is elvégezték a dolgukat. A vadont járták, szörnyekkel ütköztek meg, szükség esetén megvédték a birodalmat. Mindezt jópofa grafikával, remek hangokkal és jó adag humorral fűszerezték meg, nem csoda, hogy sokan kilenc év elteltével is rajonganak a játékért.

Ettől az ütéstől csúnya véget fog érni a tolvajlányka karrierje
Ettől az ütéstől csúnya véget fog érni a tolvajlányka karrierje

Egy ilyen programnak vártam tehát nagy lelkesedéssel a folytatását, melynek elkészítését az orosz 1C: Ino-Co stúdió vállalta magára. Ígéretekből természetesen nem volt hiány a fejlesztés időszaka alatt. Az orrunk előtt elhúzott mézesmadzag négy hadjáratból álló egyjátékos módot, remek multit, és a korábbi részre jellemző humort és játékmechanizmust vetítette elénk. Milyen kár, hogy ezekből csak az utóbbi valósult meg. De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk mit kaptunk a Majesty 2-től. Sajnos az elődben látott, általunk megszabott feltételekkel játszható „freeplay” mód kimaradt a programból, helyette kaptunk nyolc előre gyártott küldetést, melyek igazság szerint szerepelhettek volna a hadjáratban is, hiszen ugyanolyan missziók, mint az abban szereplők. A kampány módot elindítva - az első részhez hasonlóan - Ardania térképén találjuk magunkat, ahol tizenhat, egymástól független küldetés vár ránk (ennyit a négy hadjáratról). Saját magunk dönthetjük el, hogy épp melyik missziónak vágunk neki, de ahhoz, hogy a magasabb szintűeknek nekiállhassunk, először a gyengébbeket kell végrehajtanunk. Sajnos az egyes pályák között semmilyen történeti kapcsolat nincs, és bár ez az elődben is így volt, e téren talán nem kellett volna szorosan követni annak példáját. Nagy piros pont jár viszont azért, hogy a küldetések szövegét pontosan ugyanaz a személy mondja el, aki az elődben is, szinte úgy érezhetjük magunkat, hogy kilenc évet repültünk vissza az időben.

Tizenhat küldetés, se több se kevesebb
Tizenhat küldetés, se több se kevesebb


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 2.
    2009. 10. 05. 11:53
    Hát igen. Noha én jól elszórakoztam vele szinte az utolsó pályáig, a cikk teljesen igaz. Főleg az a kép tetszik, hogy a vár ostrom alatt és sehol egy hős... <img src= Kedvencem, mikor valamelyik pályán mindig betámad 1-1 sárkány. Hőseim meg elsétálnak mellette, amíg az a kastélyt rombolja. De amint 100 aranyat kitűztem a sárkány fejére egyből az összes hős nekiesett.
    De engem pl. a lovagok céhénél alkalmazható Csatába hívás is zavart. Ha jól emléxem ilyenkor az első részben a lovagok kerültek hirtelen haza, ami mindig jó volt. Ennél meg alap szintű kis tanoncok jelennek meg, ami ált. a pálya elején hasznosak, későbbiekben meg már fabatkát sem érnek.

    De az MI hiányosságának tudható be az is, hogy voltak szörnyek az első részben, amikre akármekkora vérdíjat tűztem ki, meg se merték közelíteni, addig itt még az első szintű hősök is rohannak feléjük, akik egy másodperc alatt meghalnak.
  • 1.
    2009. 10. 03. 00:54
    VISSZA A CIKKHEZ

    Sajnos azt kell mondjam teljes mértékben egyetértek a cikk írójával. A Majesty első része máig fent van a gépemen, és gyakran szoktam vele játszani. Nem lehet megunni. Amikor órákon át kísérgeted a gyenge kis varázslódat, hogy lásd, hogyan fejlődik, és félted minden szörnytől, és ha sikerült felfejlődnie, akkor olyan űberbrutálisan erős lesz, hogy öröm nézni. (Általában ekkor jön egy nagy egyszemű lény, aki immunis a varázslatra, és egy villámlással kicsinálja szeretett varázslónkat). De áhh... nagyon magával ragadó.
    Éppen ezért nagy várakozássokkal álltam a második részhez. Feltettem, játszottam vele vagy 2 pályát, és azóta is fent van a gépen, és kérdezgetem magamtól, hogy miért nem játszok vele, de ha van szabadidőm, akkor mindig mást csinálok. Letörölni viszont nem akarom. Tényleg szeretném szeretni, de nem tudom... <img src=