Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Firewatch – Az életed mindenhol megtalál

  • Dátum | 2016.02.15 12:01
  • Szerző | villanyi.gergo
  • Csoport | JÁTÉK

Az interaktív történetmesélésre, a szereplőkre és a döntésekre kihegyezett játékstílusra talán a Telltale Games művei adják a legjobb példát. A közelmúltban nagy sikert aratott Life is Strange is részben ilyen, és a Firewatchnak is letagadhatatlan az ilyen irányú kötődése. Ez talán nem is csoda, mert a már említett fejlesztőcsapat néhány tagja és Olly Moss festőművész állnak a nagyon is sokak által várt játék mögött, akik Campo Santo néven hozták létre új projektjüket. A séta szimulátor címkét is megkapó mű viszont sokkal több annál, minthogy egy természetbe tett kirándulásnál elragadjanak a gondolataink. Rengeteg történetet ismerünk, ahol az egyszerű átlagember –vagy annak tűnő – szereplő végül tanulni, fejlődni, harcolni kezd. Belecsöppen valamibe, és a küzdelem végére félelmetes harcos válik belőle, aki a legnagyobb kihívástól sem retten meg. És ha ennek pont az ellenkezője történik?


Egyszerű, lehetőleg zökkenőmentes életre készülünk mind. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy bukkanók, megoldandó feladatok mindig is lesznek. Ahogy rosszabb napok, elkeseredett pillanatok is, de szívből reméljük, hogy sokkal több mosolygós, vidám emléket gyűjtünk össze majd az évek során. És nem csak magunk számára, hanem azzal, aki párként, társként velünk tölti ezt az időt. A közös élet élménye mindenhová beszivárog, új színeket kever, és belénk ivódik mindenestől. Az évek pedig telnek, hol lassan araszolnak, hol gyorsan szállnak. Az élet pedig… milyen is? Lehet azt mondani, hogy olyan, mint a nap útja az égbolton? A színpompás reggel, déli verőfényes napsütés. Viharfelhők, ólomszürke derengésbe borított mindenség. Szélcsendes nyugodt délután. Aztán jön a naplemente, a szürkület, és közeledik az este. Ismét pasztellbe borul a horizont és a narancsvörös korong lassan eltűnik. A bársonyos feketeség csendbe burkolja a világot, lassabbá válnak a mozdulatok, és apró fények gyúlnak mindenütt. Tele van az élet fénnyel, színnel, sóhajokkal és lemondó pillantásokkal, új lendülettel és csendes csodálkozással. És nem vagyunk egyedül; két kéz vezeti az ecsetet és hoz világosságot, erőt, terveket, új árnyalatokat. Ahogy telik az idő, fakulni kezd minden, a távolságok nagyobbak lesznek és néhány dolgot – valljuk be – a megszokottság szürke pora borít már. Az ecset pedig ismét mozdul, az élet zajlik, halad, csapong, a homokszemek pedig szüntelenül peregnek tovább.


Olyan érzelmi hullámvasútba ültet minket a játék az első percektől kezdve, hogy ténylegesen kapaszkodni kell. Vagy egyszerűen csak pislogni, hogy a valóság mennyire gyönyörű és félelmetes is tud lenni, akár egyszerre is. Épp ezért vagyunk nehéz helyzetben, miközben megismerni, azonosulni igyekszünk a főszereplővel és az életével, a háttérrel. Mert bármelyikünk lehetne főszereplő, és más döntésekkel, más környezettel mesélne a játék rólunk, de a zsigereket összerántó érzés ugyanaz marad mégis. Egymást követik az események, mi pedig néha tehetetlenül figyeljük csak azt, ami történik. Igyekszünk a felszínen maradni, de ez nem mindig sikerül. Elmenekülünk, de a gondolatainkat, a lelkünk háborgását a legszebb napfelkelte és a hegyek megnyugtatóan hatalmas és mozdulatlan tömege sem gyógyítja. Legalábbis a kezdetekben. Az idő akkor tud gyógyítani, ha mi magunk is hozzátesszük a részünket. Anélkül pedig csak felületes javulás és robbanásra váró, elfojtott, félresöpört lélek-kacatokat gyűjtő látszat nyugalom marad.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 13.
    2016. 03. 04. 20:05
    Szerintem túl korán került ki ez a játék. Szinte tudja az ember, hogy hol és mit vágtak ki, esetleg hagytak félbe. Nagyon nagy kár érte, mert ha rendesen be lenne fejezve, talán a legjobb játéknak is tartanák sokan (köztük én is) idén.
  • 12.
    2016. 02. 20. 22:42
    Ezt a nezopontot is nagoyn jonak tartom, reszemrol valahol a kettő között vagyok. Sajnálom a misztikum realitását és hiányérzetem van, másfelől pedig kerek egésznek és nagyon is emberinek látom a történetet.
  • 11.
    2016. 02. 16. 15:57
    Szuper hangulatos kis játék lett, az ára szerintem is húzós egy kicsit a játékidőhőz képest de, ami számomra igazán csalódás volt, hogy a döntéseidnek nincs igazán hatása a játékra nézve.
  • 10.
    2016. 02. 16. 15:26
    Meg a játékélményt is... ha irányítasz valamit és döntéseket hozol, akkor belehelyezed magad az élménybe, végigjátszást nézni pedig csak külső szemlélőként tudsz, és egyáltalán nem ugyanaz a végeredmény. Persze, nem mindegyik játékkal lehet ezt megtenni (vagy szükséges), de itt pont a lényegről csúsztál le.
  • 9.
    2016. 02. 16. 13:28
    Ez is ilyen steam sales játék. Kiváló darab, de valljuk be ilyen kevés játék idő ennyi pénzért, kissé orcátlanság
  • 8.
    2016. 02. 16. 13:16
    Pedig a játék pont az emberi tényezőről szól, hogy mennyire nem tökéletes senki sem igazából... Ugyanolyan megoldatlan maradt minden problémánk a nyár végére (mármint Henry és Delilah problémái), mivel azzal, hogy elfutunk, attól nem lesz semmi sem megoldva. Szerintem fantasztikusan taglalja az emberi természetet, ilyen hihető"npc"-vel, mint Delilah, én még játékban nem találkoztam.
  • 7.
    2016. 02. 15. 22:56
    Azzal is egyetértek, hogy a 20 euro sok, és a vége is olyan... "ennyi?" érzést hagy az emberben. hiába van mindenre válasz végül. A misztikum majdhogynem követel egy misztikus feloldást is és erősen vissza vagyunk rántva a valóságba. Hogy ennyi volt, ez van, mindenre lett racionális válasz és a két szereplő közös útja elválik. (legalábbis a végigjátszásom szerint)
  • 6.
    2016. 02. 15. 21:19
    Megnéztem twitch-csen a végigjátszást. Spóroltam 20 eurót.
  • 5.
    2016. 02. 15. 19:41
    Hát pedig Delilah megmondja, elkötöttek valami traktort aztán a sitten töltötték az éjszakát. Semmi közük nem volt ahhoz, ami végül történt. A túlélősdit nem tudom, komolyan gondolod-e, az egész játék a Delilah-val folytatott plátói viszonyról szól.
  • 4.
    2016. 02. 15. 19:19
    A játék szép bár nem tudom miért ilyen gépigényes mert a hegyen a texturák tulajdonképpen nincsenek is.. csak festett az egész.
    A Hangmérnöknek le a kalappal, a két szinkronszinész a hátán elviszi a fél játékot, ami érzelmeket tud generálni.
    Amikor elkezd pittyegni az a detektor és mész a viharba éjszaka keresni azt a valamit ami leszállt az nagyon hátborzangató.
    Két dologra jó példa a játék, hogy a Steam-en is vannak jó early acces játékok meg hogy a hang mennyire fontos része a játékoknak.
    Annyi bajom volt a játékkal hogy rövid és hogy néha túl nagy ugrás volt a történetben horgászbottal a kezemben elindultam a tóra, de soha sem értem oda, meg a tinikkel se tudni mi lett pedig megtaláltam őket...
    Állítólag nagyon más ha többször újrajátszod. Lehetsz rosszban is a csajjal. Na de mindegy nekem nagyon tetszett , annak nagyon örültem volna ha Metabolizmust is beleépítik a játékba úgy kaptunk volna egy kellemes túlélős játékot, amikor megláttam a gyógyító sziklákat azt hittem lesz sebesülés meg éhezés de sajna nem.
  • 3.
    2016. 02. 15. 14:47
    Nekem elképesztően bugos volt, de a játék tényleg jó lett.
  • 2.
    2016. 02. 15. 14:11
    Hááát én lenyomtam 4 óra alatt, és ahhoz képest a 20 eurós ár nem éppen baráti.

    Végig volt egy olyan érzésem, hogy a készítők mást, vagy valami többet akartak kihozni ebből az egészből. kezdve a játékmeneten semmit sem változtató karaktergenerálásnak tűnő kérdéssorral az elején a semmire sem jó tárgyakon és játékmechanikai elemeken keresztül a hirtellen beálló, nem sok meglepetést tartogató játékbefejezésig.

    Ezt leszámítva a megvalósítás nagyon jó, a párbeszédek nagyon jók, a szinkronszínészek fantasztikus munkát végeztek, szóval mindenkinek ajánlom a játékot (de nem 20 euróért).
  • 1.
    2016. 02. 15. 14:09
    A vége nem lett valami teljes.