Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Fallout történelem

  • Dátum | 2010.10.20 02:01
  • Szerző | canahari
  • Csoport | JÁTÉK

A Fallout-sorozat története 1997-ben kezdődött. Bár az első rész megjelenése előtt is előfordult néhány olyan játék, amely nukleáris világégés után játszódott, ezek közül már csak kevésre emlékezünk. Ezen kevés egyike az Interplay kezéből kikerült 1988-as Wasteland (Commodore 64 / Apple II / PC), amelyet sokan a Fallout szellemi elődjeként emlegetnek. Bár a történetnek semmi köze nincs a Falloutéhoz – ebben a játékban egy szovjet-amerikai atomháború rombolta porig a földet, és egy kis csapatot irányítva kalandozunk az emberiség maradványai között –, az atmoszféra mégis valóban kísértetiesen hasonló, elég csak ránézni az alábbi screenshotra:

Wasteland
Wasteland

A Wasteland, bár látható, hogy rendelkezett némi – a kor színvonalának megfelelő – grafikával, gyakorlatilag szöveges kalandjáték volt, és leírásai, párbeszédei hordozták az élmény java részét (“Don't wiggle! This chair is trying to fall apart.”). Igen jól kidolgozott játékmenet és színvonalas történet jellemezte, és még design-beli újdonságot is hozott: az első olyan játékok egyike volt, ahol egy helyszínre visszatérve azt úgy találtuk, ahogyan ott hagytuk, vagyis a változtatásaink mentődtek a világban. A Wasteland a kora egyik legsikeresebb RPG-je volt, és bár a Fallout nem számít hivatalos folytatásnak, mégis visszaköszön a “nagy elődnek”: az egyik NPC unokáját például meg is találhatjuk a játékban, és több NPC is Wasteland-ből vett szövegeket kiabál.

A tényleges Fallout-sorozat első része 1997 szeptemberében jelent meg a Black Isle fejlesztésében (amely az Interplay egy divíziója volt). 2161-ben, Dél-Kaliforniában játszódik, az emberiség nagy részét elpusztító 2077-es kétórás Nagy Háború után közel száz évvel. A főszereplő a nagy föld alatti Menedékek egyikében, a háború kezdetekor lezárt Vault 13-ban született. A történet kezdetekor a Menedék víztisztító chipje elromlik, és a hely vezetője hősünket küldi a felszínre, hogy egy újat szerezzen, mielőtt a tartalék vízkészlet kifogyna. A felszínen az emberiség maradványai, kis közösségek, fosztogatók, mutánsok, a sugárzástól deformált "ghoulok" vívják küzdelmeiket, és kalandunk során poros falvakba, elhagyott (és újra belakott) Menedékekre, katonai bázisokra, egy szekta katedrálisába, a lerombolt Los Angelesbe és egyéb érdekes helyekre is elkerülhetünk. A víztisztító chip megszerzése után kalandjaink másfelé vezetnek, a játék végére pedig a környéket az uralma alá hajtó, világuralomra törekvő mutáns hadsereggel kerülünk szembe, és az ő fő bázisukat és vezetőjüket, a Mestert kell elpusztítanunk.

Fallout 1
Fallout 1

A történet fordulatos, végig élvezetes, és mellé sima, jól kidolgozott játékmenet is társult. A Fallout alapvetően valós idejű volt, körökre osztott csatákkal, amelyekben számtalan fegyvert használhattunk többféle módban, akár egy bizonyos testrészre célzás is lehetséges volt. Konfliktusainkban szövetségesek és alkalmi barátok segíthettek minket. A világban nagyobb távolságok megtétele térképnézetben volt lehetséges, a kisebb lokációkban pedig izometrikus felső nézetű perspektívát kaptunk, és az épületek, NPC-k és tereptárgyak között barangolhattunk a karakterünkkel. Mozgásunk teljesen szabad volt a térképen és a településeken is, és cselekedeteinket sem korlátozta semmi. A történet további alakulása és a játék vége is függött a játék közben hozott döntésektől. A Fallout 1-ben láthattuk először a SPECIAL-t, a direkt a sorozat számára kidolgozott karakterleíró rendszert is.

A hangok és videók remekek voltak, ezekben is igencsak odatette magát a Fallout. Az utóbbiak narrációját Ron Pearlman végezte, akinek a nyitó videót indító „War. War never changes.” mondata annyira híressé vált, hogy az összes Fallout részben visszahozták, és még Metal Gear Solid 4-ből is visszaköszöntek neki (a David Hayter-féle „War has changed” trailerrel). Az intróhoz a The Ink Spots "I Don't Want to Set the World on Fire" című dalát akarták megszerezni (jelez az iróniasziréna?), ez azonban licencelési akadályok miatt csak a Fallout 3-ra sikerült. Helyette a Maybe-t használták, szintén a The Ink Spotstól.


Fallout 1 intro

A Fallout 1 jókor jött – sokan az RPG-műfaj hanyatlását vizionálták ekkoriban – és remek volt. A kritikusok valósággal ünnepelték, igen magas pontszámokat kapott, dicsérték a történetét, a kidolgozottságát és a dialógusait, csak a bugjai miatt szidták néha. Mindenesetre jelentőségét mutatja, hogy 2001-ben a PC Gamer, és több mint tíz évvel a megjelenése után 2007-ben és 2009-ben az IGN is beválasztotta a világ legjobb játékainak listájába. Nagy, fanatikus rajongótábor alakult ki körülötte és sokan komoly kutatómunkaként igyekeztek a legtöbb lehetséges történetszálat felfedezni, információt összegyűjteni a játékból és a fejlesztőktől a lehetséges döntési alternatívákkal, speciális helyekkel, karakterekkel, küldetésekkel kapcsolatban. Weboldalak és wikik születtek ezekről. A magyar közösség számára pedig az a kis csoport lehet érdekes, akik a teljes játékot, és később a folytatásait is, lefordították a "Fallout magyarítás" projekt keretében. Lényeg a lényeg: a játék jött, látott és győzött, rövid idő alatt valóságos legenda lett.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 9.
    2010. 10. 27. 05:39
    kicsit izlések és pofonok kérdése, speciel nekem pont a 3 adta a legjobban a falloutok közül, new vegas-ra meg még nem volt időm... pedig még mielőtt 3-al játszottam volna, kicsit tartottam az fps mivoltától, de azt kell mondjam, szerintem remek szemszögből közelítették meg a dolgokat és nekem bejött.
  • 8.
    2010. 10. 22. 12:54
    Jó kis cikk. Az első két rész zenéjéről amely Mark Morgan műve, több szót is lehetett volna ejteni, a játékokhoz hasonlóan az is kultikus lett. Itt egy interjú a mesterrel amiből az is kiderül miért hasonlít az egyik szám Aphex Twin egy számára.
  • 7.
    2010. 10. 21. 09:59
    Én a maga nemében mindegyiket szerettem. A Tactics-al nem barátkoztam meg amikor kijött, de utána hogy rászántam magam, legalább annyira belejöttem, mint a többibe..A 3-at meg szidtam mint a bokrot mielőtt kijött, de ugy 3-4 hónappal azután hogy megjelent rászántam magam és szépen lassan megfogott az is.. Ron Pearlman meg a legnagyobb fogás a Fallout szériában. Mármint az hogy visszahozták mindég.

    Kedvenc rész: Amikor a Fallout 2-ben random encounter keretében visszakerültönk az első rész bunkerébe és a buheráálgatás és piszkálgatás következtében elrontottuk a Water Chip-et (ami az első rész központi problémája lett/volt)
  • 6.
    2010. 10. 20. 20:40
    A fallout 3 nekem sem jött be annyira de azért az is játék volt
  • 5.
    2010. 10. 20. 15:48
    A fallout tactics tényleg zseniális volt. Többször végig is játszottam . Már nem emlékszem pontosan, hogy mi volt annak a módnak a neve mikor nem menthettél küldetés közben, csak küldetés végén és így dupla XP-t kaptál folyamatosan. Úgy végig játszani igazi kihívás volt, főként azokon a pályákon ahol akár 3-4 órát is eltöltött az ember, nem volt érdemes a küldetés végén meghalni
  • 4.
    2010. 10. 20. 11:50
    Számomra a Fallout Tactics volt a legjobb. A fallout 3 nem jött be annyira. Inkább maradtak volna a felülnézetes módnál..
  • 3.
    2010. 10. 20. 10:42
    Legnagyobb volt mikor a fallout 2 ben szuper mutánsal kellet szkanderozni és ha nem nyomtál be 2 tabit akkor mindig lenyomott aztán segberakkot utáána megjelent egy ilyen szájpeckes kantár az invertoridban
  • 2.
    2010. 10. 20. 09:59
    micsoda játékok voltak ezek!!! A Fallout 1, 2 és tactics is nagyszerű volt, rengeteg játékórát tettem beléjük. A 3 nálam már a nyomukba sem ért, de az is egy jó játék volt. Türelmetlenül várjuk a new vegas-t!
  • 1.
    2010. 10. 20. 08:11
    Nemrég vettem meg a Game of the Year kiadást, egész jónak tűnik, csak eléggé gyakran kiszáll a desktopra (Athlon II X2/HD 4850/2GB RAM/Win XP), majd utánajárok van-e javítás. Sajnos pont mostanában alakult úgy, hogy kevesebb időm van játszani.