Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Dungeons 3 - A tizenkettes modell

  • Dátum | 2017.10.30 08:01
  • Szerző | Freelancer
  • Csoport | JÁTÉK

Kurtára szabott karrierje ellenére Charles Beaumont méltán foglalja el helyét a legnagyobbak között. A harmincnégy évesen egy furcsa, gyors öregedéssel, szellemi hanyatlással és hasonló, borzalmas tünetekkel járó betegségbe eső, majd 1967-ben, harmincnyolc évesen eltávozó író aktív éveiben egyike volt generációja legjelentősebb, főleg a sci-fi és a horror területén alkotó szerzőinek. A hallatlanul termékeny művész ilyen vagy olyan formában huszonkét Alkonyzóna-epizód forgatókönyvének létrejöttében vállalt szerepet, és olyan klasszikusok kerültek ki a tolla alól, mint a hit és a racionalitás kérdését boncolgató "Az üvöltő férfi", a tudat és az emlékek sérülékenységét illusztráló "Saját képmására", valamint, talán legmaradandóbb műve, az "A tizenkettes modell pont úgy néz ki, mint te". Ebben egy látszólag idilli társadalom képe bontakozik ki előttünk, ahol legyőzték az öregedést, két vállra fektették a betegségeket és mindezek tetejébe megnövelték a várható élettartamot.


Ahhoz azonban, hogy az ember élvezhesse ezeket az előnyöket, felnőttként alá kell vetnie magát egy, a külsejét egy általa kiválasztott, meseszép szabványmodelléra átalakító műtétnek. Emiatt ha a felnőttek nem viselnek névtáblát, lehetetlen megmondani, hogy ki kicsoda, sőt, idővel az azonos alakot választók gondolatai és viselkedése között is alig lehet kimutatni bármiféle különbséget. Így, ha lekaparjuk a cukormázat a felszínről, két választás áll a többség előtt: vagy behódolnak és elfogadják, hogy az áhított tökéletesség és boldogság érdekében az összes, őket kicsit is egyedivé tevő jellegzetességüket fel kell adniuk, vagy kitaszított, a beavatkozáson átesettektől együttérzésre semmi szín alatt nem számítható, csodabogárnak tekintett páriaként tengethetik napjaikat - már ha nem kényszerítik akaratuk ellenére arra őket, hogy mégis feküdjenek a szike alá.

Egy-két, a Dungeons harmadik részével töltött óra után nehéz volt másra gondolnom, mint az egyre aktuálisabb epizódra, illetve Beaumont annak alapjául szolgáló, 1952-es „A gyönyörű emberek” című novellájára. A Realmforge alkotása ugyanis, ha hús-vér teremtmény lenne, okvetlenül az idejekorán elhunyt irodalmi üstökös szerzeményének egyik, az örök elégedettséget választó, festők ecsetére illő, ám belül üres karakterére hajazna.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások: