Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Dungeonland: Valóságshow, kicsit másként

  • Dátum | 2013.02.19 10:01
  • Szerző | Chocho
  • Csoport | JÁTÉK

Kooperatív játékkal tele a padlás, így nem igazán ért meglepetésként a Paradox-féle Dungeonland feltűnése, mely egy négy (bár inkább három, de erről később) főre szabott multiplayer-kaszabolás a Diablo és a Torchlight nyomdokain. Csak épp leegyszerűsítve, lesavazva, nehogy belezavarodjon az ember a kissé együgyű játékmenetbe, melyhez az égvilágon semmi más nem kell, mint pár steames cimbora, akik hajlandók pénzt kiadni egy egyedül teljességgel élvezhetetlen programért. Ebből a mondatból talán kiderül, hogy a Dungeonland nem egy jó játék – ugyanakkor mégis ajánlható, főleg, ha könnyed, de kihívásban gazdag szórakozásra vágyunk egy hosszú téli estén.

És itt még kevés ellenfél van a képernyőn
És itt még kevés ellenfél van a képernyőn

Várbörtön-show

A Dungeonland „története” szerint egy fantasy világ valóságshow-ján veszünk részt, mint hivatásos világmegmentő hősök. A játék lényege, hogy ádáz szörnyetegek ezrei feszülnek derék csapatunknak, a cél pedig a puszta túlélés és a helyszínek végének elérése. Időnként egy-egy bosszal is összefutunk, közben pedig a hullámokban ránk törő ellenfelekkel birkózunk. Nem nagy sztori, igaz, ehhez a játékhoz nem is kell több, hisz a fejlesztésért felelős Critical Studiót inkább a játékélmény csiszolása kötötte le.

A Dungeonland kétféle fő játékmóddal kecsegtet, melyek három, illetve négy főre lettek tervezve. Amennyiben csak végig szeretnénk darálni a kampányt, két barátunkkal közösen vághatunk neki a nagy útnak. Ha viszont az egyikünk szívesen vállalná a szerepjátékokból ismerős játékmester szerepét, egy külön erre kihegyezett módban, negyedik főként felelhet a szörnyek folyamatos özönéért. Bár utóbbi opció jól hangzik, sajnos a Dungeonlandnek nem áll jól az aszimmetrikus játéktervezés: a Dungeon Maestro Mode-ot uraló várúr szerepe kevés jutalmat ígér, mindössze a gőz kieresztése és pár aranytallér jár a csapdák és ellenfelek taktikus elhelyezéséért. Ráadásul ez esetben a negyedik vállalkozó haver kiszorul a hősi manírokból, ergo a kooperatív móka számára magányos élménnyé válik. Ugyanakkor az egyre durvább trükköket feloldó kártyák megvásárlása és a bossok közvetlen irányítása (!) megér egy misét, szóval ha nem is tökéletes a játékélmény, kuriózumnak mindenképp az.

A játék igazi fókusza tehát a három főre szabott kampány, mely a maga egyszerűségében jó móka. A pályák szigorú sorrendben követik egymást, mi pedig három nehézségi fokozat közül választva (Hard, Harder és Impossible – bizony, normál vagy könnyű nincs, és ezeket még challange-ekkel nehezíthetjük) verekedjük végig magunkat rajtuk. Lezárás nincs, amennyiben az összes szintet bejártuk, az egész kezdődik elölről, szóval csak a nyers akcióra helyeződik a hangsúly. A helyszínek igyekeznek változatosak lenni, egy középkori vásártól egy dilis vidámparkon át, egészen a játék csúcspontját képző arénákig mindenütt megfordulunk, a játékmenet azonban alig fejlődik valamit. A pályán lila színű kukacok jelennek meg, melyek spawn-pontokként funkcionálnak a szörnyek számára. Míg le nem verjük őket, az ellenfelek végtelen mennyiségben termelődnek, szóval a leghatékonyabb taktika kimerül a figyelemelterelésben, míg egy társunk szétkapja a vigyorgó hernyókat – és ez megy végtelenségig. A főellenfelek feldobják ugyan a programot, de egyrészt túl kevés van belőlük, másrészt sok esetben túl sok előnyre tesznek szert, így inkább idegesítők, mint szórakoztatók.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Még nem érkezett hozzászólás.