Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Douglas Adams: Viszlát, és kösz a játékokat!

  • Dátum | 2014.05.25 08:01
  • Szerző | Freelancer
  • Csoport | JÁTÉK

Ugyan kétségtelen, hogy a fő műve a „világ egyetlen öt részből álló trilógiája”, Douglas Noah Adams tragikusan korán, két hónappal a 49.-ik születésnapja után bekövetkezett haláláig számos területen alkotott maradandót. Tehetségét bizonyítja, hogy nem kisebb személyiség volt mentora és későbbi munkatársa, mint a sajnos szintén idő előtt jobb létre szenderült Graham Chapman, a Monty Python csoport egyik alapítója. Adams a csapat többi tagjával is igen jó viszont ápolt, lényegében egyenrangú félnek volt elismerve.

Munkássága jelentős részét a BBC számára írt forgatókönyvek teszik ki, és mivel filmírói képességeit nagyra tartották, a legrégebb óta futó sci-fi sorozat, a Dr. Who tizenhetedik évadának három részéért is felelhetett. A City of Death” címre kereszteltben John Cleese is felbukkan egy rövid szerep erejéig. Érdekesség, hogy az Útikalauz első változata 1978-ban, rádiójátékként látta meg a napvilágot.

Magánemberként három szenvedélye volt, az egyik a valláskritika, aminek köszönhetően olyan elismert gondolkodók barátja lett, mint Richard Dawkins, aki a 2006-ban megjelent „Isteni téveszme” c. könyvét neki ajánlotta. A másik az állatvilág, aminek kipusztulására „Utoljára látható” címmel megjelent könyvében hívta fel a figyelmet, míg a harmadik a technika.

Bár műveiben Adams igen kritikus a fejlődéssel szemben, és a problémák jelentős részét meghibásodott gépek, akadékoskodó mesterséges intelligenciák és életszerűtlen szituációkra megalkotott technológiai megoldások okozzák, az író rajongott az újításokért. A számítógépek különösen közel álltak a szívéhez, főleg a Macintosh-széria, aminek szeretete egész életében megmaradt. Állítása szerint ő volt az első, aki Európa területén megvásárolt egy példányt az 1984-ben piacra dobott gépből, igaz, barátja, az újdonságokért szintén szívből lelkesedő Stephen Fry szerint Adams csak második volt, és az első hely őt illeti meg.

A fentiek után aligha meglepő, hogy Adams egy idő után elérkezettnek látta az alkalmat arra, hogy a számítógépes játékok piacán is megmérettesse magát. Vizsgáljuk hát meg egy kicsit közelebbről, milyen eredményeket is tudott elérni!



Az író munkájából készült játékok történetének kezdete olyan abszurd, mint ha maga az író találta volna ki, és jól illusztrálja, mennyire másképp működött az ipar akkoriban. 1981-ben Bob Chappell, az angol kormány egyik köztisztviselője elhatározta, hogy egy egyszerű, Commodore PET-en futtatható, tárgygyűjtögetésre épülő játékot készít kedvenc könyve, az Útikalauz alapján. A férfi a biztonság kedvéért levelet írt Adams kiadójának, a Pan Books-nak, hogy engedélyezzék számára a játékverzió elkészítését és terjesztését. A kiadó belement a dologba, így Chappell nekikezdhetett a munkának. A végeredményt végül 500 fontnyi – mai árakon hozzávetőlegesen 700-750 ezer forintnyi – computer-alkatrészért és programért adta el az addig leginkább üzleti szoftvereket, és sikeres játékok klónjait értékesítő Supersoft számára. A piac kis mérete miatt Chappell alkotása megjelenésekor nem sok vizet zavart, de ez hamarosan megváltozott, mert drasztikusan megnőtt a számítógépek iránti érdeklődés.

A Supersoft elkezdte tehát portolni a programot minden lehetséges platformra, de közben vetélytársaik sem tétlenkedtek. Mivel a PET-re megalkotott variánst az egyszerű programnyelv miatt könnyedén meg lehetett változtatni, egyre-másra jelentek meg a lényegében lopásnak számító kalózverziók. Ebből az egészből akkor lett csak gond, mikor a könyv hallatlan sikereket kezdett halmozni. A Columbia Pictures tervbe vette, hogy 1984-ben bemutatja Adams regényének filmváltozatát, ráadásul mindezt nem kisebb név igyekezett tető alá hozni, mint Ivan Reitman, az álomgyár egyik legnagyobb hatalmú producere. A cég érthető okokból nem örült, hogy más rendelkezik a játék elkészítésének jogaival, hiszen nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy az Útikalauznak lesz egy ilyen verziója is. Így riválisaik konkurenciát, és veszélyforrást jelentettek, akikkel szemben mielőbb intézkedni kell.

Az illegális játékokat készítők „lerendezése” nem jelentett gondot, lévén ők egyértelműen törvényt sértettek, de a Supersoft elleni fellépés keményebb diónak látszott, mivel a cég birtokában volt a levél, amiben Chappell megkapta az engedélyt saját változata elkészítésére. Ettől függetlenül a stúdió jogi útra terelte az ügyet, ami végül az előtt véget ért, hogy igazából elkezdődhetett volna. Két héttel a per első napja után a Supersoft felmérte, hogy ebben a helyzetben esélye sincs, hiszen ellenfele kiapadhatatlan anyagi forrásokkal rendelkezik, így hiába áll az igazság az ő oldalán, a Columbiának meg vannak az eszközei arra, hogy anyagi csődbe kergesse a vállalkozást.

A tulajdonosok beleegyeztek abba, hogy visszavonják a játék valamennyi példányát, és természetesen, nem értékesítenek egyetlen darabot sem belőle a későbbiekben, ha cserébe a felperes eltekint a további szankcióktól. Az alku megköttetett, majd mindezt követően a program ismét megjelent, kissé átalakítva, „Cosmic Capers”-ként. Lényegét tekintve a játék ugyanaz maradt mint korábban, azonban a készítők eltüntették az összes hivatkozást Adams munkásságára. Így lettek a vogonokból „verrucanok”, a Pángalaktikus Gégepukkasztóból „Shandy Sejtelmes Söritala”, és a listát még hosszasan lehetne folytatni. Nem sokkal ezután a Fantasy Software kényszerült „Backpacker’s Guide to the Universe” c. alkotásánál hasonló lépésre. A játék „Backpacker”-ként lett újra kiadva, a cég pedig hirdette, hogy programjának nincs köze Adams regényéhez.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 3.
    2014. 05. 31. 07:50
    Köszi az írást.
    A könyvek szubkultúrát teremtettek és minőségromlás nélkül jöttek a folytatások. A filmek nem tudták hozni a hangulatot, például Marvint abszolúte nem így képzeltem el, mikor a könyvet olvastam. Egy depressziós robot ne legyen cuki, értem?
  • 2.
    2014. 05. 25. 23:19
    nem mennék sehova a varázstörölközőm nélkül!
    van cenzorotok?
  • 1.
    2014. 05. 25. 11:48
    Jó cikk, főleg így, a "törölköző nap" alkalmából