Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Brothers: A Tale of Two Sons

  • Dátum | 2013.09.11 07:45
  • Szerző | Magrathea
  • Csoport | JÁTÉK

Amíg gyermekként a szüleinkkel együtt laktunk, valahogy soha nem sikerült kijönni a (most 26 éves) kisöcsémmel, nem volt ritka a veszekedés sem. Szinte mindenben ellentétek vagyunk, így sajnos később sem kerültünk közelebb egymáshoz. Éjféltájt kezdtem el játszani a Brothers-szel, de 30 perc után abbahagytam, és úgy döntöttem másnap felhívom a testvéremet…



A Brothers: A Tale of Two Sons-ról nem lehet úgy kritikát írni, mint egy videojátékról, mert bár egyszerű játékelemekből építkezik és játékélmény szempontjából… A csudába, most szégyellem magam az előbbi megkezdett mondatom miatt. Ez a játék egy csodálatos mesét tár elénk szavak nélkül. Egy mesét az életről és az emberekről. Szárnyal benne a képzelet, de csupa valóság, épp úgy megvan benne a szépség, a vidámság és a bánat is, mint az élet nevű nagy kalandban.

Ezt a mesét ajánlom minden testvérpárnak és minden szülőnek is. Játsszátok végig a testvéretekkel vagy a gyermeketekkel, mert mindketten gyarapodtok majd tőle. Lélekemelő és szív facsargató is, de ettől ne féltsétek a gyereket, meg fog tudni vele birkózni, Ti pedig ott lehettek mellette, hogy fogjátok a kezét a nehéz pillanatoknál és elmondjátok neki, hogy mindennek, amit látnak, annak megvan az oka és helye. Arra viszont felhívom a figyelmet, hogy 7-8 évesnél fiatalabb gyermeknek nem való a Brothers, mert megrázóbb jelenet is van annál, mint amikor farkasok oldalognak a sötétben a fáklyával bolyongó gyerekek körül.

Ez a játék nagyon sokat ad. Megtanít arra, hogy mennyire fontos a család, melynek tagjai csak egymásra számíthatnak igazán a bajban. Arra, hogy jó és megnyugtató érzés is lehet egymástól függeni és rávezet, hogyan dolgozz együtt egy közös célért. Megtanít arra, hogy ne a külső alapján ítélj, és hogy jó tett helyébe jót várj. Megmutatja a természet elsöprő erejét és a közösségben való élet aspektusait. Az emberi társadalom ijesztő oldalát, a háború borzalmait, a kétségbeesés mélységeit és a reményt… Azt, hogy ha keressük, mindig van kivezető út. Példát ad az emberi leleményességre és a lehetetlennek tűnő akadályok leküzdésére. Figyelmeztet, hogy ne bízz idegenekben vakon, bármilyen segítőkésznek tűnnek is. Végezetül pedig szembesít azzal, hogy akárhogy küzdesz és dolgozol is valamiért, van, hogy az élet mindent keresztülhúz. A Brothers megtanítja a legkeményebb leckét is, hogy hogyan élj együtt a veszteséggel. Hogyan menj tovább a legsötétebb pillanatban és tanulj meg újra örülni egy szép virágnak és élvezd annak illatát, amíg még lehet.

Ez a Brothers…

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 8.
    2013. 09. 11. 16:45
    Nagy jó írás, jólesett olvasni. A játék pedig tényleg fantasztikus lett, egyedül nagy kihívás a két szereplőt irányítani, folyamatosan összehangolni a két kezed mozgását a billentyűkön, de pont ez benne az érdekes. Párban pedig megint más élmény.
  • 7.
    2013. 09. 11. 12:45
    20 vagyok van egy 1 évvel idősebb testvérem, ugyanolyan a kapcsolatunk mint a cikk írója írta a cikk legelején.
    Ettől függetlenül nekem a játék annyira nem jött be, bár nem is vittem végig megmondom őszintén. Kb 45 perc után kilépetem, mert annyira sablonossá vált az akadályok legyőzése, hogy sajnos nem bírtam ez a cikk ad egy kis ösztönzést, hogy újra nekiessek, de mivel már ismerem a játékot, szerintem hagyom
  • 6.
    2013. 09. 11. 12:19
    Ha egyes dolgokhoz túl kicsik akkor meg lehet azt is csinálni, hogy átugrotok egy-egy részt (addig kiküldöd a konyhába amíg Te gyorsan átmész a rázós jeleneten). ^^
  • 5.
    2013. 09. 11. 12:09
    Én is szóló játék után gondoltam!

    A Kincskereső kisködmönt sem adnám a kezébe csak azért, mert gyerek a főszereplő...

    A PEGI (és tsai) meg szimplán hülyeség, egy álszent baromság. Persze nem a rendszer az álszent, hanem a kiadók, akik besoroltatják a játékaikat, aztán rátesznek egy korhatárbesorolást, hogy ha jönnek a felháborodott szülők, hogy "úristen, miveljátszikagyerek, hogylehetilyetkiadni?!!???444!!!", akkor lehessen mit mutogatni, hogy "mi szóltunk".
  • 4.
    2013. 09. 11. 11:23
    Nem tudom milyen idősek a fiaid, de mindeképpen lapozd át a screenshotokat (vagy egyedül pörgesd ki gyorsan a játékot), hogy lásd miről beszéltem, amikor mondtam, hogy van néhány megrázó jelenet. A PEGI besorolás 16 év fölöttieknek ajánlja, szerintem az túlzás, de nem akarok a gyermeki ártatlanságuk megrontója lenni. Ha valamilyen szinten tisztában vannak a háború koncepciójával, akkor mehet a játék (szerintem)! Én úgy gondolom, hogy szülői felügyelet mellett játszható nyugodtan kisebbeknek is (8+), de hát én nem a PEGI vagyok.
  • 3.
    2013. 09. 11. 10:49
    Köszi a cikket, mindenképp megnézem, aztán ha tényleg olyan, akkor végigtolom a fiaimmal.

    Egyébként magerg, ha ez a játék tényleg olyan, mint ahogy a cikkből lejön, akkor eléggé félrement a "fordításod"... Nagyon úgy tűnik, hogy ez egy kétszemélyes, társas játék. Ezek után az egyszemélyes irányítást fikázni???

    Van egy másik kétszemélyes társasjáték. Általában különböző neműek játszák, általában ketten, gyakran sötét szobában, ezért a grafika "elmegy". Sokszor (főleg nooboknál) a játék piszok rövid, egyedül játszva meg az irányítás (és a játékélmény) meg sem közelíti a co-op módot. Mint hosszantartó szórakozás, nem ajánlott (mert borzasztó fárasztó tud lenni).
  • 2.
    2013. 09. 11. 09:09
    Akkor lefordítom a cikket:
    A grafika elmegy, a játék piszok rövid, egyedül játszva az irányítás sz@r. Mint hosszantartó szórakozás nem ajánlott.
    A látvány, a zene, a hangulat és történet miatt viszont megérdemli a különdíjat. Fogjátok fel úgy mint egy lebilincselő könyvet/filmet.
  • 1.
    2013. 09. 11. 08:23
    Az rendben, hogy ez most nem kapott pontokat mert blabla, de akkor legalább konzekvensen ne adnátok semmire és nincs hőbörgés ha valaki nem ért egyet a pontszámmal.