Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

BioShock Infinite: Burial at Sea – Episode One & Two

  • Dátum | 2014.03.31 07:01
  • Szerző | Mastigias
  • Csoport | JÁTÉK

Február 18-án Ken Levine, a BioShock játékok atyja és az Irrational Games egyik alapító tagja hivatalos közleményben jelentette be, hogy nemsokára bezár a stúdió. A stúdió, mely 1997-es megnyitása óta olyan klasszikusokkal örvendeztetett meg minket, mint a System Shock 2, a Freedom Force, a SWAT 4, és a legelső BioShock. Sőt, a BioShock Infinite-tel is bizonyítottak, elképesztő sztorit és atmoszférát sikerült teremteniük vele. Épp ezért érthetetlen a döntés, amely szerint 15 ember kivételével mindenkit szélnek eresztenek, a BioShock jogokat pedig ráhagyják a kiadó 2K Gamesre. Így persze egy percig sem kell amiatt aggódnunk, hogy ne kapnánk további részeket – a kérdés csak az, milyen minőségűeket. Reméljük a 2K alázattal kezeli majd a sorozatot, és a BioShock továbbra is méltó marad a nevéhez.


Levine és pár fős csapata új néven folytatja játékfejlesztői munkáját, célkitűzésük pedig a történetmesélés oly szintre való emelése, mely minden eddiginél több végigjátszást tesz lehetővé, dinamikusan változó történetszálakkal. Ehhez az NPC-k reakcióit kívánják megreformálni, hogy ne egy előre programozott utat kövessenek, hanem mindig máshogy reagáljanak cselekedeteinkre. Ezen kívül annyit tudni még új projektjeikről, hogy csakis digitálisan letölthető címeket alkotnak majd. Az, hogy ez most jó, vagy rossz-e, meglátjuk. Mindenesetre szurkolunk nekik, hogy sikerüljön elérni céljaikat, a munka nélkül maradt Irrational Games csapattagoknak pedig sok szerencsét kívánunk az újbóli elhelyezkedéshez!

Most pedig rá is térnék a cikk tárgyára. A Burial at Sea nem más, mint a BioShock Infinite történetalapú kiegészítője (korábban kaptunk egy kihívás csomagot Clash in the Clouds címmel), melyben Columbia helyett ismét Rapture-ben kalandozhatunk. A DLC-t két részben adták ki, ami szerintem hiba volt, de erre a későbbiekben még visszatérek. Következzen most az első rész elemzése.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 8.
    2014. 04. 06. 12:51
    Mire gondolsz pontosan?
  • 7.
    2014. 04. 06. 11:36
    Végigjátszottam a fő gamet és a mellékküldiket is a játék elejét leszámítva azaz érzése az embernek hogy direkt ugy csinálták meg hogy a lelki nyugalmadat,már ha volt,teljesen padlóra tegyék.
    Az egész játék egy komplett idegbaj, ugy irom ezt hogy az első két résznél nem, ez volt a véleményem.Egy ideig mégegyszer biztos nem játszom vele.




  • 6.
    2014. 04. 01. 07:59
    !SPOILER IS LEHET!

    Sally karaktere érdekes lett... Itt éppen arról beszélnek: http://steamcommunity.com/app/8870/discussions/0/666826703431239927/

    Szerintem a Bioshock Infinite az a játékok Breaking Bad-je. Tudod vagy sejted mi fog történni és az rohadtul nem lesz vidám.

    A lezárás pedig nekem tetszett, sokadszorra nyert új értelmet a Bioshock. Nem éreztem erőltetettnek a transzdimenzionális együttműködést sem, meglepően jól fonódtak össze a dolgok. Imádtam a tervező táblákat a különböző kísérletekkel. Főleg az Adam-es tetszett a vénás / ivós alkalmazás kérdéséről.
  • 5.
    2014. 03. 31. 18:40
    Köszi! Akkor nem csoda, hogy nem emlékeztem Sallyre.

    Amúgy ki is felejtettem a párizsos felütést, az nagyon jó volt, mondjuk az egy olyan jelenet amivel kb tartoztak a játék készítői, csak sztem nem nagyon volt alkalmuk betenni bárhova is. Lehet nem is tudták volna, ha nem szedik 2 részre.


    Szó mi szó, ha értelmes lett volna a zárás akkor sztem is 8.5. Enélkül 1 ponttal kevesebb. Ajj, inkább megnézem még2x az AC4 végét. Nyálas, nyálas, de rendbe teszi a lelkibékém.
  • 4.
    2014. 03. 31. 17:55
    Egy-két dologban egyetértek Veled, pl. a sunyolós vonal nekem is bejött, azzal pedig nem volt bajom, ahogy behozták a Lutece-ikreket. Amikor az alapjátékban előjöttek ezzel a párhuzamos világ sztorival, már lehetett sejteni, hogy lényegében bármikor bármit elsüthetnek a segítségével.
    SPOILER
    Sally-ről annyit tudni, hogy egy sima árva volt, akit befogadott Booker, de szerencsejátékozás közben elvesztette. A nyomozó, aki az ügyet vizsgálta, azt mondta Booker-nek, hogy meghalt, és megtalálták a hulláját. Az igazság azonban az volt, hogy elrabolták, és Little Sister-ré változtatták. De ennek ellenére eléggé légből kapott karakter, az tény. Sőt, ebben a videóban elméletileg ő az a nő, akit megkeresnek: https://www.youtube.com/watch?v=nSt-Kk3J998
    Összességében nekem az első rész nem annyira, de a második nagyon tetszett.
  • 3.
    2014. 03. 31. 15:54
    Számomra lehangoló volt az egész játék. Egyetértek a cikkel csak a hatása más rám.

    Persze könnyű helyzetben vagyok, mint egyszeri user: lehetek elfogult és spoilerezhetek.

    [SPOILER]

    Először is, erőltetettnek tartom ahogy összekötötték a két világot Lutece-Suchong szállal, plusz rossz érzés, hogy Levinék úgy gondolják, hogy ha a sztoriban nem tudnak kitalálni vmi értelmes magyarázatot, akkor egy Luteces fordulattal le van tudva. [Infinite: Booker nem emlékszik semmire, hát persze, mert dimenzióugrás ezzel jár!; Liz nem tud teart nyitni, hát persze mert már meghalt! csak Letucék mégis...]
    Szóval ez kicsit eredetbirkás.
    https://www.youtube.com/watch?v=GzHy212eb2A

    A játékot magát én jónak találtam, nem hiányoltam az eredeti Bioshock érához tartozó cuccokat, sőt ez a sunyulós vonulat kifejezetten tetszett, persze nem volt tökéletes, de összességében jó volt. Játszani talán sosem volt ennyire érdekes Bioshock játékkal.

    Bookert kihagyott ziccernek érzem az episode 2ben, Egyrészt a megszólalásai flegmábbak lettek, másrészt sokkal jobban sült volna el sztem, ha időről időre megjelenik [csak az elején szerepel, meg a vége felé egy picit], mint mondjuk a Dead space 2ben Nicole [itt azért meg tudták találni az egyedül vagyok de mégsem határait] vagy mint Dexter apja is. Így rádión hallgatni még ráerősített az utána maradt ürességre, ha meg úgy is csak a képzelet szüleménye, akkor meg mibe telik magam elé tenni a képét. Amúgy nagy időkülönbséggel játszottam végig a két játékot, uh először arra sem emlékeztem hirtelen, hogy mi történt vele.

    A sztorit követve azért már tudni lehetett, hogy mi lesz a végkifejlet, ezért külön tetszett, hogy az utolsó pályán fegyver és ellenségek nélkül lehetett végigmenni, ez adott neki egyfajta varázst [gondolom az infinite rengeteg visszacsatolást adott nekik, hogy ez jó ötlet]. Kicsit reménykedtem, hogy esetleg egy Tarantinós fordulatot vesz a történet [pl Becstelen brigantik vége Hitlerrel]... De nem.

    Így a vége egyáltalán nem tetszett, semmilyen jó érzéssel nem tudott eltölteni, hogy megölik a főhőst, még a "fantasztikus" [Would you kindly] fordulat sem amivel bekötötték a sztorit a Bioshockba. Most mégis ezzel akarnak vigasztalni, hogy lát egy lehetőséget amiben Sally túléli? Kicsit mehetett volna biztosabbra is. Ennyi esélye Sallynek kb az önfeláldozás nélkül is lett volna.
    [Kicsit elgondolkoztak az eleve-elrendeltségen, de inkább szolgalelkűség lett belőle, ezenfelül a kínzásig nem látott semmit sem az "ace of the hole"-ból, uh igazán tehetett volna vmit, hogy megpróbálja elkerülni az elárulását.]

    Összességében úgy érzem, ha tudom, hogy mi vár rám, lehet nem játszottam végig.

    Amúgy biztos kiderül valahonnan, csak én maradtam le róla:
    Who the fuck is Sally?
    Bár ahogy Levine-t ismerem tuti vmi vérrokon, mondjuk Liz másik anyja. "Nem az! A másik!" / Oszkár

    [SPOILER]
  • 2.
    2014. 03. 31. 08:28
    Én arra gondoltam az Air Grabber kapcsán, hogy mennyire elüt a klasszikus rész játékmenetétől, de az lehet, hogy én emiatt nem használtam sűrűn.
    Nyugodtan olvasd el az Ep2-t, direkt spoiler-mentesen szoktam írni (: Az újításokról viszont szó esik benne.
  • 1.
    2014. 03. 31. 07:17
    Air Grabber azért jól jön pár húzósabb helyzetben. Simán bele lehet futni olyan helyekbe (főleg az elején), ahol van ~7 töltényünk 6 ellenfélre a teremben és ha nem jön be a lopakodás, akkor nem nagyon lehet mellélőni. Feltételezem direkt van így, mert ezeken a helyeken kígyózik szépen a sínrendszer is, hát használjuk. Sima ellenfeleket egy ugrásból le lehet teríteni fentről, aztán irány vissza és jöhet a következő.

    Elizabeth-re nem nagyon számíthattam az Ep1-ben, ezért muszáj volt a fenti stílus. Az egész végigjátszás alatt talán ha 2x dobott lőszert és életet se sűrűbben. Ehhez képest a sima Infinite-ben nem igazán hagyta sose, hogy az utolsó tár feléhez érjünk, már dobálta is.

    Az Ep2-t még ezután fogom elkezdeni, így nem tudok véleményt alkotni (a 3. oldalt direkt el se olvastam), de az érzés az valóban megvan, hogy ez valahogy nem az igazi. Remélem igazad lesz és a második rész hozzáadja azt a hiányzó valamit.