Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A videojátékok kulturális megőrzése: lehetetlen küldetés?

  • Dátum | 2014.09.28 08:01
  • Szerző | farkas.balazs
  • Csoport | JÁTÉK

Amikor felfedezzük, hogy érzelmi kötődés alakul ki köztünk és kedvenc játékaink között, ez gyakran nem csak egy pillanatnyi fellángolás, nem illúzió, hanem annak a jele, hogy az adott játék igazából jó. Hogy az a játék fontos. Egy olyan kulturális jelenség, ami vetekszik a legjobb könyvekkel és filmekkel – nem ritka ez a felismerés. A gond csak az, hogy amíg kedvenc könyveinket és filmjeinket bármikor, bármilyen körülmények között újra átélhetjük, a videojátékok megőrzése és újrafelfedezése az idő múlásával egyre körülményesebb. Amikor eszünkbe jut egy öt, tíz, húsz évvel ezelőtt játszott történet, és szeretnénk visszatérni, vajon van-e rá lehetőségünk?

Engem, mint fogyasztót és gyűjtőt, mindig lenyűgöztek a különféle kánonok szerint csoportosított „klasszikusok” gyűjteménye, legyen szó akár az Oxford Classics könyvsorozatról, itthon az Európa Diákkönyvtárról, vagy filmek esetében a híres Criterion Collection és az Eureka! sorozatokról. Egységes külsővel, jó áron, bármilyen időből böngészhetünk a klasszikusok között. Mindig azon töprengtem, hogy vajon eljön-e az idő, amikor egy takaros gyűjteményen belül ott lehet a polcon a Final Fantasy, a Metroid, az Uncharted, a StarCraft, és száz meg száz klasszikus, kis füzetkével, amelyben játéktörténészek és esztéták írnak néhány sort az adott játékról. És persze kikötés, hogy amikor levesszük ezeket a címeket, egyszer sem kell azon gondolkodnunk, mi fogja őket lejátszani.


Ennek a mentális képnek vajmi kevés realitása van. Míg a könyvek és a filmek eredetijei „analóg” termékek, a videojátékok mindig kötődni fognak egy bizonyos hardver jelenlétéhez. Amíg az előbb említettek ugyanazt nyújtják különféle befogadási körülmények mellett is, addig egy játék teljesen más élményt fog nyújtani különböző lejátszói felületeken, más felbontásokon, más irányító eszközökkel. A videojátékok kazettákon, lemezeken, vagy eleve digitális formában érkeznek, és az egyes platformok között nincs átjárhatóság. Míg egy filmlemezt (DVD-t, Blu-Rayt) le fog játszani egy PlayStation, egy Xbox, egy bármilyen márkájú lejátszó, addig egy NES-kazettát csakis a NES fogja lejátszani (esetleg a Retron 5).

Ez az a pillanat, amikor minden tapasztaltabb játékos csípőből sorolni kezdi, hányféle emulátor, felhő alapú szolgáltatás, régi játékos bolt, többkazettás multi-konzol, kompatibilitási törekvés létezik, és hogy a fenti aggodalom mennyire nem probléma. A gond az, hogy minden megoldás sokkal trükkösebb, mint azt elsőre hinnénk. Felteszem a kérdést: van-e lehetősége ma egy játéktörténésznek játszani a legelső játékkal? Egy emulátorról futó oszcilloszkóp-játék ugyanaz az élmény, mint amikor először átélték az elektronikus mókát? Egyáltalán lesz-e a videojáték olyan fontos, hogy annak történetét tanulmányozni kelljen?


Akármilyen furcsának tűnik első blikkre, a kérdésre nem csak a mindennel foglalkozó amerikaiaknál, de hazánkban is felfigyeltek (példaként Kiss Gábor Zoltán egyetemi tanár több tanulmányban is foglalkozik a megőrzés kérdéseivel, a videojáték-kánonokkal, illetve a médium alapvető kulturális hatásával). Mi, egyszerű játékosok viszont ezt a kulturális párbeszédet távolról, alig érdeklődve látjuk, minthogy folyamatosan lekötnek az épp rendelkezésre álló dolgok (amik eleve szortírozhatatlan sokaságot alkotnak, de erről később), közben pedig olyan címeket felejtünk el, amelyeket elfelejteni sosem lenne szabad.

Ebben az írásban nem vállalkozhatok arra, hogy teljes részletességgel körüljárjam a megőrzés, emlékezés és a „kulturális válogatás” témaköreit, de talán sikerül megmutatnom, hogy a kérdéskörnek milyen mélységei, távlatai vannak.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 11.
    2014. 10. 06. 16:20
    Ittvan a pinceben ket tipp topp 166MMX gep, csak HDD kell belejuk. Fel akartam rajuk varazsolni Win 98 at utana win 95 ot, de nagyon nem megy. Nincsennek mar driverek, alapbol meg nem tul jok ezek a winek. Arrol nem beszelve, hogy szinte gey weboldalt sem birnak megnyitni. Anno le kellett volna drivereket , programokat is archivalni melle hogy menjenek.
  • 10.
    2014. 10. 05. 12:04
    Nekem 95-97 lenne ez alapján a nosztalgia, mégis előveszek néha olyan játékokat is (a 96 körülieken kívül), mint Warcraft III, Age of Empires 2, Red Alert 2, GTA Vice City, stb., és nosztalgia érzésem van.

    És érdekesen viszonyulok az azelőtti korszakhoz, amikor még nem játszottam, mert nyilván kipróbáltam ilyeneket is. A C&C után például nagyon nem fogott meg a Dune 2, ahogy a Warcraft II után sem volt igazi az I, vagy a Settlers 2 után a Settlers 1, és a Doom-ért meg a Wolfeinstein-ért sem voltam oda a Duke Nukem 3D és a Quake után. Ellenben például Lost Vikings-el jókat játszottam, vagy az első Civilization-el, de még sorolhatnám, egyáltalán nem azon múlott, hogy mit találtam jónak az előttem lévő korszakból, hogy mit mondanak klasszikusnak azok, akik már akkor is játszottak. Ugyanis a klasszikus játékok egy része messze nem ad maradandót, és hamar túlhaladják, mások viszont még több évtizeddel később is játszható marad olyanoknak is, akiknek nem volt meg anno. Legextrémebb példa, az 1990-es Sim Earth-re 2012-ben találtam rá, és 30-40 órát simán eljátszottam vele Dosboxban.
  • 9.
    2014. 10. 02. 04:23
    A játék mit jelent? -rohadt sokat.. lásd a hegyről lefele egyik futva másik medve: -csak épp feletkezz el a medvéről mert a walkman a füledben csüng, s kész a baj.. jah igen medve két boccsal köszönt a hátadnak, azok pedig ugye játszva tanulnak az "étellel" flipperezni . "-na, Kérsz egy harit?"
  • 8.
    2014. 09. 29. 11:01
    Bagszi-nak sajnos igaza van, sajnos nem veszik komolyan ezt a dolgot itthon. Bár a retro játékos témának már egészen jól kialakult piaca van, egy egyre inkább fizetőképes réteggel (és jó sok nepperrel), akik magángyűjtőként különböző témakörökben halmoznak fel régi gépeket, játékokat, egy igaz nagy központi intézményre nagy szükség lenne. Mint a berlini múzeum. Számítástechnikai gyűjtemény több is van az országban, kimondottan játékos témájú nincs. Jómagam is magángyűjtő vagyok, minden évben szervezek egy nagy retrós kiállítást, de az csak 2 napos. Kellene erre egy rendszeresített helyszín, ahol egész évben megtekinthető a téma. Már csak a megfelelő mennyiségű anyagi forrást kellene előásni valahonnan erre.

    Egyébként meg vannak törekvések, pl. az Insert Coin, aminek én is tagja vagyok, és ott van a Pinball Gallery flippermúzeum is.
  • 7.
    2014. 09. 29. 10:31
    A cikk írójának biztos, hogy nincsenek aktuális Nintendo konzoljai, és ezek szerint nem járt utána a kérdésnek eléggé. A Nintendo nemcsak minden konzolját úgy dobja piacra, hogy az előző konzolgenerációjának játékait lejátsza már évek óta, de a PSN-el egyidős szolgáltatása, hogy az eShopból virtual console játékokat tölthetnek le a játékosok, amik egészen NEStől kezdve GBA címekig nyúlnak. Szerintem cseppet sem lehet leírni úgy a céget, hogy ők lennének játékkultúra megőrzésének szempontjából a legrosszabb helyzetben. Plusz a Nintendo mindig igyekezett strapabíró és időtálló gépeket összepakolni, így nekik a Retro élményüket eredetiben reprodukálni a legkönnyebb és manapság is. Nem régiben pár gémer összefogott Magyarországon, azzal a céllal, hogy videójátékos kultúrális egyesületet alapítsunk Insert Coin néven. Rendszeresen tartunk Retro kütyüt, egy hadseregnyi régi videójátékunk van és még saját Arcade gépünk is. Olyan programokat szoktunk szervezni, ahol videójáték történeti előadásokat tartunk. Legutóbb régi PC-ken DOS alatt játékokat másoltunk és telepítettünk kislemezzel. Tehát kezdeményezések vannak itthon is, bár sajnos tényleg nem veszi a társadalom elég komolyan a dolgot.
  • 6.
    2014. 09. 29. 09:11
    Pár barátommal voltunk a 2012 év végi GameOn kiállításon. Fantasztikus volt!
  • 5.
    2014. 09. 28. 18:39
    Amire régiség lesz 1-1 mai játék, már jogutódja se lesz azt készítő cégnek. Szépen learchiválni titokban, oszt kész. Az utókor majd meghálálja.
  • 4.
    2014. 09. 28. 17:58
    Valamint Steamen és társain bármikor letöltheted a telepítőt backup céllal. Így ha egy cégtől elkerülne előtte szólnak és te lemented. Ilyesmi módon van meg a Fallout 1-2-tactics a gogos mappámban. Megvenni már nem tudnám tőlük, de mivel megvettem bármikor letölthetem. Ha pedig letöltöttem bármikor feltelepíthetem.

    Konzolokon persze ez más témakör, mert ott olyan DRM védelmek vannak hogy hajjaj. Megnézném mikor adna ki bármelyik cég is olyan lehetőséget hogy letöltheted a játékot és ki is írhatod PC-n lemezre legálisan.
  • 3.
    2014. 09. 28. 14:49
    Te mindig csak a jogot vasarolod meg,hogy jatszhass.
    A jatek maga sok millio dollaros szellemi tulajdon.
  • 2.
    arn
    2014. 09. 28. 13:39
    Szerintem tobbnyire mindenki a hoskorral szeret nosztalgiazni, amikor belecsoppent a dologba. En hiaba jatszottam 20 even keresztul, megis nekem a 92-93as ev koruli idoszak a "klasszik". A lucasarts jatekok, a dune2, doom, lost vikings, wolf3d, epic pinball stbstb... Ami utana jott, az mar uj, es fura modon hiaba volt az is 15-20 eve, mar semmilyen nosztalgiat nem erzek utana. A mafia fogott meg annyira, hogy a tobbi koze tennem.

    Gondolkodtam is rajta, hogy osszerakok az elso pcmnek megfelelo konfigot (386dx, 4ram, stb), de mar aranyarban mennek a mukodokepes cuccok, es osszevadaszni se lenne konnyu pontosan olyat. Egy tiz eve meg a gus kore epitettem egy pentiumot, az fenn pihen a sufniban vhol

    Demoscene detto... 93-96, a dosos aranykor. A winnel mar eltunt vmi az egeszbol.
  • 1.
    2014. 09. 28. 10:00
    PS Now / PS Plus és a többi digitális rendszerben az a probléma, hogy nem veszed meg a játékot, csak a jogot, hogy használd, így ha sony, microsoft, steam, stb akitõl veszed azt gondolja, hogy nem vagy jogosult játszani vele, akkor simán letiltja. Továbbá ha arra jutnak, hogy X játék már nem kell, akkor simán törlik és nem lesz meg 10000 helyen a játékosoknál sem, hiszen simán letiltják a használatát, vagy távolról törlik.

    A GOG-os rendszer lenne jó, mindenféle hülye védelem nélkül tárolni mindent.

    Amúgy Wii-n volt egy retro store vagy mi, ahol meg lehetett venni pár régebbi SNES játékot (pl. donkey kong country 1-2, stb) és akkor Wii-n játszhattál SNES játékokat. Szóval valamennyire a Nintendo is próbálkozik.