Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A Vampyre Story teszt

  • Dátum | 2008.12.04 10:56
  • Szerző | JeLo
  • Csoport | JÁTÉK

A LucasArts-os kalandjátékok eltűnése óta születtek igazi remekművek, mint például a The Longest Journey, a Syberia, vagy akár a Sanitarium, melyeket kétségkívül messze a legjobb kalandjátékoknak tartok, de már nagyon-nagyon régóta ki vagyok éhezve egy olyan jó kis régi stílusú, a point n click műfajának fénykorát fémjelző alkotásra, mint a Monkey Island 1, vagy a Day of the Tentacle. Ezek valami olyan hangulatvilágot tudtak megteremteni, amivel azóta sem találkoztam. Talán én változtam, talán gyermekként jobban tudtam azonosulni egy-egy ilyen fantáziavilággal. Már maga az is elképesztő volt, hogy egy interaktív rajzfilmet élhetek végig a számítógépen, ami az én döntéseimtől függően halad tovább és talán ez is fokozta ennek az egésznek a misztikumát.  Amikor először hallottam a Vampyre Story-ról, nagyon felcsillant a szemem. Pláne annak hallatán, hogy egy csapatnyi egykori LucasArts-os fickó megalapítva az Autumn Moon nevű céget, a régi feelinget szeretné visszahozni. Már előre örültem, hogy végre elmerülhetek az oly régóta vágyott élményben, amit gyerekként éltem át. Külön öröm volt az alaptörténet, mi szerint egy operaénekesnő bőrébe bújva élhetjük végig a kalandot, aki történetesen vámpír. Mindez egyszerre kecsegtetett a jó zenék és az érdekes történet reményével. A rövid kis demót végigjátszva kicsit összezavarodtam és már nem tudtam hová tenni a játékot, így abban maradtam magammal, hogy ebből még bármi lehet. Hát nézzük, mi lett belőle…


Mona és Froderick
Mona és Froderick

A főhősünk Mona De Lafitte, egy vámpírrá lett nagyon tehetséges fiatal operaénekesnő, jellegzetes akcentussal, akinek leghőbb vágya, hogy a párizsi operában énekelhessen. Ennek egyetlen akadálya, hogy az ördögi Shrowdy von Kiefer báró fogva tartja őt Draxsylvániai kastélyában. Ahogy keressük a kiutat, egyre több misztikus és ijesztő dologra derül fény a kastély falain belül. A nyomozás során Mona nincs egyedül. Elválaszthatatlan társa Froderick, a denevér, aki néha elég fárasztó tud lenni. Nagyon örültem ennek a megoldásnak, mert mindig is nagyon szerettem, ha egy játékba akad egy állandó segítő, akire a piszkos munkát rá lehet sózni. Frodericknak is jut belőle bőven, bár még mindig szerencsésebb, mint Max, a nyúl, aki Sam oldalán elég durva megaláztatásokat élt át. Froderick denevér voltának köszönhetően tud repülni így felküldhetjük körülnézni magasabb helyekre is, amit Mona nem érhet el. A játék ezen részét nem nagyon értettem, hiszen az elsődleges vámpírképessége révén Mona is képes denevérré változni és felrepülni bárhová, de ezt addig nem teszi meg, míg társa le nem ellenőrizte a helyet. Később további vámpírképességekre tehetünk szert, bár Monánanak nem igazán tetszik ez a vámpírlét és nem talál semmi örömet más lények nyakon harapdálásában, mellesleg illetlenségnek is tartja, de sorsát nem tudja elkerülni. Azért nem kell aggódni, ez nem egy horror játék, sokkal inkább egy humoros mese, úgyhogy az ilyen szituációk ehhez mérten lettek megoldva. Az egész történet alapvetően a vicces helyzetekre és a poénos megoldásokra van kiélezve, úgyhogy nevetésből sem lesz hiány.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2008. 12. 11. 22:07
    Én nem vágyom TLJ 3-ra. Az első után a második elég furának tűnik. Bár nem játszottam vele sokat, de pont azért, mert idegen volt számomra az egész.
  • 3.
    2008. 12. 04. 18:01
    So Blonde 2-t követelek! <img src=
  • 2.
    2008. 12. 04. 17:25
    Én biztos kipróbálom, főleg, hogy most megint pangás lesz kalandjáték fronton :]

    Aranyosnak tűnik, bár leginkább egy TLJ 3-ra vágyom
  • 1.
    2008. 12. 04. 12:39