A génszerkesztett „gyapjas egerek” genomja a gyapjas mamutok (Mammuthus primigenius) mutációit, valamint az egerek szőrnövekedését megváltoztató ismert változásokat tartalmaz, jelentették be a Colossal Biosciences képviselői egy március 4-i sajtóközleményben és a hozzá tartozó preprint tanulmányban. A texasi székhelyű Colossal kutatói szerint a gyapjas egér fontos lépést jelent céljuk felé, vagyis hogy az ázsiai elefántokat lássanak el genetikai úton a mamutok kulcsfontosságú tulajdonságaival, így „támasztva fel” a kihalt fajt.

A mamutgenetika és a genomszerkesztés más szakértői azonban megkérdőjelezik, hogy az egerek valóban jelentős előrelépést képviselnek ebben a projektben. „Ez még messze van attól, hogy mamutot vagy „mamutegeret” készítsünk” – mondja Stephan Riesenberg, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet genommérnöke. „Ez csak egy egér, amely néhány különleges génnel rendelkezik.”

A mamutszerű elefántok létrehozására irányuló erőfeszítései részeként a Colossal munkatársai azon dolgoznak, hogy azonosítsák azokat a génváltozatokat, amelyek hozzájárultak a mamutok kulcsfontosságú tulajdonságaihoz, például a bozontos szőrzethez, a hidegtűréshez és az extra zsírraktárakhoz. Ehhez több tucat mamut maradványaiból, valamint a hatalmas emlősök más élő és kihalt rokonaiból kinyert genomokat hasonlítanak össze.

Ezen elemzések pontosságának tesztelése volt a cél a mostani kísérlettel is, amely során Beth Shapiro, a Colossal vezető kutatója és kollégái génszerkesztéssel olyan egereket hoztak létre, amelyek a mamutoknál azonosított mutációkhoz hasonló, de a legtöbb esetben nem azonos mutációkat hordoztak. Shapiro elmondása szerint a csoport több olyan génmutációt is tesztelt, amelyekről ismert, hogy az egerek szőrzetét befolyásolják, de a mamutoknál nem találhatók meg.

A kutatók különböző génszerkesztő eszközöket használtak, hogy olyan egereket hozzanak létre, amelyekben akár nyolc genetikai változás is előfordulhatott hét különböző génben. Ezeknek az egereknek általában hosszú, bozontos szőrük lett, amely egy, az egerek, az emberek és a mamutok szőrszínét befolyásoló mutációnak köszönhetően a szokásos sötétszürke helyett barnás színű volt. A mamutoktól származó, a zsíranyagcserében szerepet játszó génmutációt hordozó egerek ugyanakkor nem lettek nehezebbek, mint a nem módosított génnel rendelkező egerek.

A rágcsálók még csak néhány hónaposak, így a kutatóknak még nem volt túl sok idejük megvizsgálni, hogy a mutációk hogyan befolyásolhatják hosszú távú egészségüket, beleértve a termékenységüket és a daganatos megbetegedésekre való hajlamukat. A szakértők tervezik, hogy azt is tesztelik majd, hogy az egerek jobban bírják-e a hideget a hétköznapi egereknél, és tanulmányozni fogják a szőrzetük fejlődését.

Vincent Lynch, a Buffalo Egyetem evolúciós genetikusa szerint a fő probléma az, hogy lehetetlen szétválasztani az egérspecifikus mutációk, amelyek közül néhányról már évtizedek óta ismert, hogy megváltoztatják a szőrnövekedést, és a mamutgének által okozott változásokat. Vagyis nem tudni, hogy valóban a mamutgének hatottak-e az egerek fenotípusára, vagy az egerek körében korábban is ismert mutációk eredményét látjuk.

Shapiro elmondása szerint ugyanakkor tudatos döntés volt, hogy a Colossal gyapjas egereinél egérspecifikus mutációkat is bevontak a kísérletbe, pontosan az egereket és a mamutokat elválasztó genetikai szakadék miatt. „Olyan módosításokat kellett választanunk, amelyek kompatibilisek az egészséges állatokkal” – mondja Shapiro. „Nem tudunk bármilyen mamutgéneket beletuszkolni az egerekbe, hiszen 200 millió évnyi evolúciós távolság van közöttük.”

Nem világos egyelőre az sem, hogy hány genetikai módosításra lenne szükség ahhoz, hogy az elefántokat a mamutok egyes tulajdonságaival ruházzák fel. A Colossalnak egyébként nem célja a mamutok pontos másolatának létrehozása, hanem olyan élőlényeket szeretnének kreálni, amelyek képesek betölteni azokat az ökológiai réseket, amelyeket a mamutok egykor elfoglaltak. Vagyis egyfajta hidegtűrő elefánton dolgoznak, amely egy kicsit pótolni képes azt a sokféleséget, ami a mamutokkal kiveszett a bioszférából.

Riesenberg elmondása szerint egy szervezet genomjának nyolc helyen való megváltoztatása, amit azt a Colossal csapata is megtett, mára eléggé begyakorolt módszer a géntechnológiában. A kutató és kollégái jelenleg olyan módszereken dolgoznak, amelyekkel több tucat, sőt, akár több száz Neander-völgyi-specifikus változtatást is be tudnak vinni az emberi őssejtekbe, hogy azonosítsák azt a biológiát, amely egyedivé teszi az embert.