Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Vitaminevolúció

  • Dátum | 2013.12.15 11:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

1602-ben egy apró spanyol hajóhad (Sebastián Vizcaíno expedíciója) a mai Mexikó partjainak közelében tartózkodott, amikor a legénység egy része súlyos beteg lett. Antonio de la Ascensión, az expedíciót kísérő egyik szerzetes így ír a történtekről: „Az első tünet az egész testben jelentkező, érintésre fokozódó fájdalom. Később lila foltok lepik be a bőrt, főként a derék alatti részeket, majd a fogíny olyan gyulladt lesz, hogy a betegek képtelenné válnak a rágásra. Végül már csak inni képesek, majd gyorsan beáll a halál.”

A felfedezések korának hajósai számára nem volt ismeretlen a ma skorbutnak nevezett betegség, ugyanakkor senki sem tudta, hogy miért sújtja az utazókat, és hogyan lehetne gyógyítani. Ezen a bizonyos úton azonban Ascensión egy egészen meglepő, csodaszámba menő dolog tanújává vált. Amikor a legénység partra szállt, hogy eltemesse a halottakat, az egyik, már súlyosan beteg tengerész megkóstolta a fügekaktusz termését, és rövidesen gyökeres javulás állt be állapotában. Társai ezt látva követték példáját, és mindenki fogyasztani kezdte a fügeszerű gyümölcsöt, amelyből a hajóra is bőven vittek magukkal. Két héten belül mindenki meggyógyult.

A következő két évszázad során világossá vált, hogy a skorbut olyankor jelentkezik, ha valaki hosszú ideig nem eszik zöldséget vagy gyümölcsöt, például egy nagy távolságú tengeri utazás alatt. Az 1700-as évek végétől a brit haditengerészet hajóin az ellátmány szerves részévé tették a citromlevet, egyszer és mindenkorra leszámolva a problémával. Arra azonban, hogy pontosan minek a hiánya okozza a skorbutot, és mivel lehet kúrálni, csak Szent-Györgyi Albert jött rá 1928-ban, a C vitamin pontos élettani hatásainak felderítésével.



Szent-Györgyi kísérletei azon 20. század eleji kutatássorozatnak a részét képezték, amely lerántotta a leplet a vitaminok mibenlétéről. A szakértők rájöttek, hogy az emberi szervezet megfelelő működéséhez 13 szerves molekula rendszeres bevitelére van szükség, mivel ezek előállítására a szervezet nem, vagy nem megfelelő mennyiségben képes, és ha közülük bármelyik kimarad a bevitt tápanyagokból, az súlyos tünetekkel járó hiánybetegségek kialakulásához vezet. Az A vitamin hiánya például vakságot, a B12-é súlyos vérszegénységet, a D vitaminé pedig angolkórt okoz.

Ezen vitaminok pontos szerepét és hatásait napjainkban is rengetegen kutatják, a munkák többsége azonban elsősorban arra koncentrál, hogy melyik molekulából mennyit kell fogyasztani ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Jóval kevesebben foglalkoznak azzal az alapvető kérdéssel, hogy hogyan is vált fajunk ilyen mértékben „kiszolgáltatottá” a vitaminokkal szemben.

Egy nemrégiben lezárult kutatás új válaszokat ígér ezzel kapcsolatban. A jelek szerint a vitaminok az élet kialakulásának kezdeti időszakától, nagyjából 4 milliárd éve esszenciális szerepet játszanak az élő organizmusokban. A különbség csupán annyi, míg a legtöbb korai és ma létező életforma képes volt maga előállítani ezeket a molekulákat, egyes fajok, köztük az ember is, elvesztették ezen képességüket, és kénytelenek lettek más élőlények vitamintermelő tevékenységére támaszkodni a túlélés érdekében.

Kivétel nélkül minden vitamint élő sejtek állítanak elő, vagy a saját, vagy más szervezetek sejtjei. A D vitamin például a bőrünkben napfény hatására keletkezik előanyagából, a citromfa pedig glükózból állítja elő a C vitamint. A vitaminkészítés ugyanakkor a legtöbb esetben rendkívül összetett folyamat: egyes fajokban 22 különböző fehérje működése szükséges a B12 vitamin előállításához. Ez azért is érdekes, mert míg a fehérjék több ezer atomból állnak össze, a vitaminok maguk alapvetően aprócska molekulák, mégis nélkülözhetetlen szerepet töltenek be, mivel jelentősen fokozzák a szervezetben folyó kémiai reakciók sokféleségét. Az A vitamin például lehetővé teszi, hogy egyes fehérjéink olyan reakciókba is belépjenek, amelyek önmaguktól nem lennének képesek, a B1 vitamin pedig a szén-dioxid más molekulákból való kivonásában segíti a proteineket.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 6.
    2013. 12. 23. 00:53
    Istenem, ezen kiakadni....

    Mi nyílván nem eszünk füvet mivel nem vagyunk növényevőek. Répát eszel, nem? Gombát? Ezeket ha nem mosnánk meg rendesen, ugyanúgy kapnánk B12 vitamint, ahogy az állatok. Csupán erre akartam célozni.
  • 5.
    2013. 12. 22. 23:26
    Szerintem nem arról van szó, hogy "nem éri meg működtetni a saját termeléshez szükséges géneket", hanem ez is egy evolúciós folyamat, a nagy számok törvénye. Mivel "hosszú időn keresztül folyamatosan bőséges vitaminforrásokkal vagyunk körülvéve", ezért ezeknek a géneknek a mutációja nem okozott hátrányt/kipusztulást az érintett egyedeknél, így szépen lassan ez a mutálódott variáns terjedt el a természetes szelekció során, más olyan változásokkal együtt, amelyek viszont kifejezetten előnyt jelentettek.

    Ehhez hasonló apró mutációk miatt váltunk végül emberré is. Elvesztettünk rengeteg jó genetikai tulajdonságot az őseinktől, de "nyertünk" helyettük olyanokat, amelyek előnyösebbek voltak az adott környezetben és ezáltal jobban tudtuk kamatoztatni a természetben, így nem számítottak az elvesztett képességek (ld. elcsökevényesedett szervek vs. idegrendszer).
  • 4.
    2013. 12. 18. 11:42
    Kiskoller: legelés mellett nem maradna elég időm netezni..
  • 3.
    2013. 12. 16. 13:53
    Még jó, hogy nem eszünk füvet, mivel természetes hashajtó, a kutyák is azért eszik. az 1840-es években az ír burgonyavészben is az éhezők már füvet ettek, de mivel ettől sűrűn fostak, még inkáb legyengültek, ez is hozzájárult a közel 1 millió ember halálához.
  • 2.
    2013. 12. 16. 12:58
    Remek cikk, köszönjük!
  • 1.
    2013. 12. 16. 10:46
    Érdekes cikk volt, köszönjük!

    Amúgy ha mi is földes füvet ennénk mint a tehenek (nem mosnánk meg) akkor mi is termelnék B12 vitamint.