Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Vénusz-átvonulások az évszázadok tükrében

  • Dátum | 2012.06.03 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Az elmúlt évek talán legizgalmasabb csillagászati fejleménye, hogy a technológiai fejlődésnek köszönhetően képessé váltunk más csillagrendszerek bolygóit észlelni. Mostanáig több mint hétszáz exobolygót találtak a szakértők, így a Naprendszer nyolc bolygója ‒ 13 az öt törpebolygóval együtt ‒ manapság már közel sem számít olyan különlegesnek, mint eleink gondolták. A rendszerünkön kívüli bolygók észlelésére többféle metódus is létezik, de a legtöbbet a fedési módszerrel fedezték fel. Amikor a bolygó elhalad központi csillaga előtt, akkor annak látszólagos fényerejében csökkenés mutatkozik.

A módszer persze csak az olyan bolygórendszerek esetén működőképes, amelyeknél úgy állnak a pályasíkok, hogy egy vonalba képes kerülni a földi (netán űrbéli) megfigyelő, a távoli bolygó és a csillag. Ez a becslések szerint csak minden ezredik bolygórendszer esetében jön össze. És ha kedveznek a körülmények, akkor sem egyszerű az átvonulást észlelni, mivel a csillag fénye számos dolog miatt mutathat pillanatnyi halványodást. A hétszázvalahány azonosított exobolygón kívül további pár ezer potenciális jelöltet tartanak számon, amelyek egy része szinte biztosan csak egy-egy méretesebb napfolt, de egyelőre nem tudjuk, hogy melyek azok, és melyek valódi átvonulások.



Az exobolygók kutatásában azonban jelentős segítséget jelent a saját rendszerünkben történő átvonulások tanulmányozása. Ilyen módon nemcsak a saját közvetlen környezetünket ismerhetjük meg alaposabban, de le is tesztelhetjük módszereinket, bizonyítva, hogy a több száz, több ezer fényévnyire levő rendszerek vizsgálatára bevetett technikák valóban működőképesek. Minél közelebbről megismerjük az átvonulások apró részleteit, annál hatékonyabban leszünk képesek a nagyobb távolságokban bekövetkező hasonló események észlelésére. Egyetlen aprócska probléma van csak ezzel a dologgal kapcsolatban: a Föld és a Nap között csak két bolygó helyezkedik el, és ezek tőlünk megtekinthető átvonulásai igen ritkának számítanak.

A Merkúr-átvonulásokkal még egy kicsit szerencsésebb a helyzet, hiszen ezekből 14 következik be egy évszázad alatt, a Vénusz azonban sokkal kevésbé kedvez a jelenséget tanulmányozni vágyóknak. Bolygószomszédunk átvonulásai párosával jelentkeznek nyolc év eltéréssel, és a másodikat követően felváltva 105,5 vagy 121,5 évet kell várni a következő átvonulási „hullám” első eseményére. Vénusz-átvonulás volt tehát 1631-ben és 1639-ben, 1761-ben és 1769-ben, 1874-ben és 1882-ben, majd legutóbb 2004-ben. A Vénusz legközelebbi átvonulása hazánkból 2012. június 6-án hajnalban lesz megfigyelhető, az azt követő ilyen esemény pedig 2117 decemberében fog bekövetkezni, így ezt már unokáink sem nagyon fogják látni. 

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2012. 06. 06. 11:02
    Fél hatkor sikerült felkelnem . De csak egy egyszerű binokulárt, és Baader fóliát használtam. Bőven elég volt, így is meg lehetett figyelni az eseményt.
  • 3.
    2012. 06. 05. 15:56
    Én alapból akkor kelek, mivel akkor szoktam indulni úszni. Szóval lehet, hogy megnézem
  • 2.
    2012. 06. 04. 12:04
    Én azért megpróbálkozok vele. Még előző nap előkészítem a lesőt. De lehet hogy átalszom az eseményt .
  • 1.
    2012. 06. 04. 11:46
    nem irigylem a hobbi-csillagászokat
    4:50 kor felkelsz, végignézed az átvonulást, majd 7kor indulsz munkába, nem gond
    Én nem vagyok annyira fanatikus, mint Le Gentil, hogy mindenképp látni akarjam