Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Űrhajóskiképzés űrhajók nélkül

  • Dátum | 2012.09.16 12:10
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Dottie Metcalf-Lindenburger mosolyogva integet, miközben egy citromsárga daru űrruhástul beleereszti a világ legnagyobb fedett úszómedencéjébe. Amikor a víz összezárul a feje fölött, három búvár úszik a közelébe. Kiszabadítják a kilencven kilós öltözéket viselő űrhajóst a tartóhevederekből, majd lesegítik a medence aljára, ahol a Nemzetközi Űrállomás egy részletének életnagyságú másolata terpeszkedik. A búvárok óvatosan forgatni kezdik az asztronautát, körbe, majd fejjel lefelé és visszafele irányítják, és közben elvégzik a súlytalanságot imitáló lebegtetőrendszer finomhangolását.

„Rendben hallasz?” ‒ kérdezi a medencére néző teremben ülő technikusok egyike. „Igen, minden oké” ‒ hangzik fel Metcalf-Lindenburger hangja az irányítóterem hangszóróiból. Amikor megragadja az „űrállomás” külsején található kapaszkodók egyikét, hogy megkezdje űrséta-gyakorlatát, a Led Zeppelin Over the Hills and Far Away című száma hangzik fel a közös rádiócsatornán. „Segít ráhangolódni” ‒ mondja vigyorogva a technikus.

Így zajlik egy átlagos nap a Johnson Űrközpont űrhajós iskolájában. A 6,5 négyzetkilométeres komplexum Houstontól délre található, és az amerikai űrprogram kezdetei óta szolgál a NASA elsődleges kiképző és kilövési központjaként. Itt készült fel történelmi útjára John Glenn, és e falak között gyakorolta Neil Armstrong a holdraszállási manővereket. Dottie Metcalf-Lindenburger egyike az Egyesült Államok legújabb űrhajósainak, akik kiképzésük végső fázisában járnak. Csak egyetlen aprócska kérdés merül fel ezzel kapcsolatban: pontosan mire is készítik fel ezt a generációt?

Az űrsikló-program tavalyi befejeződése után a következő pár évben az amerikai űrhajósok csak a maroknyi üzemképes Szojuz űrhajó fedélzetén juthatnak fel a Nemzetközi Űrállomásra. A NASA azt reméli, hogy 2015 környékén már magáncégeket is megbízhat asztronautái fuvarozásával, míg az űrügynökség maga olyan távolabbi célokat elérni képes űrjárművek fejlesztésén dolgozik, amelyek embert vihetnek a Marsra vagy egy aszteroidára. A következő években tehát valószínűleg nagyon keveseknek fog megadatni, hogy eljussanak az űrbe.



A NASA ennek ellenére fenn kívánja tartani, sőt bővíteni szeretné űrhajósainak csapatát. Jelenleg 56 asztronauta áll alkalmazásukban, ami visszalépésnek tűnhet a 2007-es 109 fős létszámhoz képest, tavaly novemberben azonban ismét toborzásba kezdtek. A szerencsés kiválasztottak az űrügynökség ígérete szerint eljuthatnak a Nemzetközi Űrállomásra, és előbb-utóbb alacsony Föld körüli pályán túli célpontokra is. A több mint hatezer jelentkező úgy tűnik, hogy osztozik a NASA optimizmusában, és annak ellenére is szeretne bekerülni a programba, hogy minden esélyük megvan rá, hogy egész leendő karrierjük során akkor kerülnek legközelebb az űrséta élményéhez, amikor egy hatalmas medence fenekén gyakorlatoznak.

Amikor a NASA 1959-ben kiválasztotta az első reménybeli űrhajósokat, kizárólag a legkiválóbb katonai pilóták közül toborzott: félelmet nem ismerő, magasan képzett repülők, és hangsúlyozottan kizárólag férfiak alkották az „igazak” körét. Manapság ennél sokkalta kevesebb előírásnak kell megfelelni. A szóba jöhető jelölt amerikai állampolgár, legalább alapszakos diplomával rendelkezik a mérnöki tudományok, a matematika vagy a természettudományok valamelyikének területén, szakterületén három éves tapasztalattal (illetve mesterképzéssel) rendelkezik, vagy legalább ezer órát repült sugárhajtású gép pilótájaként. Ezen túl persze át kell mennie egy szigorú orvosi vizsgálaton, testmagasságának pedig 157,5‒190,5 centiméter közé kell esnie. A 2009-es toborzás idején a 3500 jelentkező közül több mint 2900 megfelelt az előírásoknak, így a többnyire egykori űrhajósokból álló bizottságnak nincs könnyű dolga a kiválasztásnál.

A válogatásnál egyébként fontos szempont, hogy a kiképzésére bocsátott űrhajósok között minél több tudományterület képviselői legyenek jelen, de ugyanígy igyekeznek megvalósítani a nemi és etnikai változatosságot is, mondja Duane Ross, a bizottság elnöke, aki 34 éve vesz részt az űrhajósok kiválasztásában. A jelenleg aktív űrhajósok között vannak pilóták, tudósok, orvosok, a haditengerészeti különleges erőinek tagjai, középiskolai tanárok és egy állatorvos is. Dottie Metcalf-Lindenburger például egy gimnáziumban tanított földrajzot, mielőtt űrhajóskodásra adta a fejét.

Az elszántság szintén fontos erény lehet. Mike Foreman, egykori haditengerészeti pilóta, két űrsikló-küldetés veteránja például nyolcszor jelentkezett, mielőtt 1998-ban végre bevették a programba. „Gondolom belefáradtak, hogy állandóan visszajövök” ‒ mondja. 

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 2.
    2012. 09. 17. 09:21
    Gondolom a NASA most az atalakulas eveit eri meg.A hagyomanyos penzpazarlo formajaban mar nincsen ra szukseg.Ezt feltetelezem atlatjak a jelentkezok is.en is ugy gondolom,hogy az az urhajos,akit azert kepeznek ki,hogy az eleteben ne repuljon,meg mindig sokkal jobb,mintha nem is lenne urhajosuk.Gondolom egy kozepiskolai tanari fizunal azert csak magasabb az alap NASA fizetes.Remelem a magan urrepulo cegek nem felnek a NASA-val cooperalni,es az sem olyan gogos,hogy ne allna szoba az uj belepokkel.
    Ha beindul a privat urhajozas,akkor a kepzett NASA es egyeb hivatal pilotait fogjak megkeresni,vagy az uj cegeknek van kikepzo kozpontjuk?
  • 1.
    2012. 09. 16. 21:17
    Egy ilyet szívesen kipróbálnék főleg a forrő nyári melegben

    Jó kis cikk ... thx érte.