Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Új ablak a kozmoszra

  • Dátum | 2016.02.14 08:14
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Amikor Albert Einstein egy évszázaddal ezelőtt megjósolta a gravitációs hullámok létezését, azt is hozzátette elméletéhez, hogy véleménye szerint ezeket sosem fogjuk tudni észlelni. Mint csütörtök délután kiderült, a fizikusnak igaza is volt, meg nem is. Ahogy arról röviden már beszámoltunk, a LIGO együttműködés vezetői három nappal ezelőtt bejelentették, hogy 2015. szeptember 14-én olyan gravitációs hullámokat észleltek, amelyeket két fekete lyuk összeolvadása keltett több mint egymilliárd évvel ezelőtt, először detektálva közvetlenül a téridőgörbületének hullámszerűen terjedő megávltozásait.

A gravitációs hullámok tehát nagyon is léteznek, és észlelhetők is, amit a LIGO két, egymástól 3000 kilométerre található detektora néhány hónappal ezelőtt 7 ezredmásodperces eltéréssel meg is tett. A szakértőknek pedig a sikeren felbuzdulva máris nagy terveik vannak azzal kapcsolatban, hogy hogyan segíthetnek a gravitációs hullámok a világegyetem egészen új szemszögből történő megismeréséhez.

A csillagászok reményei szerint a LIGO és máris működő, illetve fejlesztés alatt álló társai rövidesen sokkal többre is képesek lesznek annál, minthogy pusztán detektálják a téridő űrben terjedő egyenetlenségeit. Már a most bejelentett szignál is jóval több egyszerű észlelésnél, hiszen a mért hullámok alapján a kutatók meg tudták állapítani, hogy milyen fekete lyukak ütközése keltette azokat, és hogy nagyjából hol és mikor történt az esemény. Már a gravitációs hullámok első megfigyelésével is egy eddig ismeretlen feketelyuk-típus létezésére derült fény, és ez még csak a kezdet.

A következő évek során a LIGO-hoz hasonló detektorokkal nagytömegű csillagok haláltusáját és neutroncsillagok ütközését remélik megörökíteni a szakértők. De a gravitációshullám-csillagászat adhatja meg a választ arra a kérdésre is, hogy hogyan működnek a pulzároknak nevezett, gyorsan forgó neutroncsillagok, vagy hogy mi történik két szupernehéz fekete lyuk összeolvadásakor. Idővel aztán olyan érzékeny detektorok is kifejlesztésre kerülhetnek, amelyek az ősrobbanás utáni első pillanatokban keletkezett gravitációs hullámok észlelésére is alkalmasak, egy olyan időszak titkaira derítve fényt, amelyet az elektromágneses sugárzás tanulmányozása révén reményünk sem lehet megismerni.


Ami a kutatókat leginkább izgalomban tartja a gravitációs hullámok tanulmányozása kapcsán, az az ismeretlen. „Lehetséges, hogy olyan is dolgok léteznek odakint, amelyeknek távcsövekkel eddig nyomát sem láttuk?” ‒ tűnődik Janna Levin, a Columbia asztrofizikusa. A fekete lyukak ütközésének megfigyelése óriási felfedezés, de ilyen eseményekre korábban is számítottunk, folytatja a kutató. Az igazi kérdés tehát az, hogy mi lehet még odakint. Milyen titkokat rejthet a világegyetem, amelyek léte eddig fel sem merült bennünk?

„Olyan mintha eddig csak tapintani, szagolni, ízlelni és látni tudtunk volna, majd hirtelen hallani megtanultunk” ‒ mindja Márka Szabolcs, a Columbia kutatója és a LIGO együttműködés egyik tagja. „Pontosan ez történt most az emberiséggel. Mától fogva halljuk is a kozmoszt, és így azt is észlelhetjük, ami láthatatlan.”

Az első sikeres észlelés után a LIGO-projekt tagjai most arra készülnek, hogy a továbbiakban rutin csillagászati eszközként használják detektoraikat. A detektorok 4 kilométeres karokkal rendelkező lézerinterferométerek, amelyeket gyakorlatilag rendkívül érzékeny vonalzókként használnak a szakértők. Ha egy gravitációs hullám halad át az egyik érzékelőn, annak egyik karja átmenetileg hosszabb vagy rövidebb lesz, mint a másik. Rendkívül piciny torzulásról van szó persze, de a rendszer ezt is érzékelni tudja, mivel a hullám hatására megváltozik a fény adott karban megtett útjának ideje.

Ahhoz, hogy a detektor működjön, és alkalmas legyen a gravitációs hullámok észlelésére, rengeteg háttérzajt kell kiszűrni az óceán hullámzásától kezdve a környékbeli mosógépek által keltett szeizmikus rezgésekig. Olyan távolságváltozásokat próbálunk észlelni, amelyek jóval kisebbek, mint a detektorunkat felépítő egyes atomok, magyarázza Bartos Imre, a LIGO egyik kutatója, a Columbia munkatársa, aki szerint szinte hihetetlen, hogy a LIGO bármi érdemlegeset képes érzékelni a háttérzajok káoszában.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 12.
    2016. 02. 22. 10:54
    Felvetnek egy erdekes kerdest: Mivel sacc per kb mar ertem a qantumfizika alapjait, elgondolkodtamm hogy gyakorlatilag azt mondja ki es bizonyitja amit lehetetlennek gondoltunk ezidaig. Van ugye az osszefonodas, illetve a bizonytalansag( marmint a szuperpozicio). Ergo ha belegondolunk ezek a dolgok illetve mint tudjuk az agyunk mukodese visszafejtheto ezen fizikai megfigyelesekre, nem tartom kizartnak a telepati jovobeni megjeleneset( marmint az osszefonodott reszecskekbol kiindulva) illetve mivel megfigyeleseink kenyszeritik a valosagot abba a formaba ami jelenleg tapasztalunk igy az anyag es energia atalakitasa lehet egyszerubben is megoldhato mint gondoltuk.
    Ezeket feltetelezeseket elfogadhato jovokepnek tartjatok? Csak egy kosza gondolatsor ezidaig...lehet teves...
  • 11.
    2016. 02. 16. 12:22
    Nem igazán tudom, mennyi atomot/molekulát tudnak megfelelően vezérelve szabadon engedni, de a nyomást és a hőmérsékletet ott távol könnyen lejjebb tudják vinni, és így az átadott impulzus szerintem kellően kicsi lehet. Illetve gondolom impulzuspárokról beszélünk, hogy a sebességet újra nullává tegyük.

    Mivel az általános relativitáselmélet órát nem vettem fel, ezért a gravitációs hullámok terejdéséről nincs elegendő ismeretem arra vonatkozóan, hogy azok visszaverődhetnek-e vagy kölcsönhathatnak-e egymással valamilyen értelemben. Ha igen, akkor meg lehet becsülni, hogy az mekkora amplítúdóval, és kb melyik hullámhossz-tartományban keresendő. Ha egyáltalán nem hatnak kölcsön (ezt elég nehéz elképzelnem, de attól még persze lehetséges), akkor jól mondod, és nem mérhető.

    A fizikai valóság, és a leírására megszületett matematikai modellek két különböző dolog. Idealizáció, pontosan. És még ha létezik is egy matematikai modell, azt egzaktul megoldani csak rettentő kevés esetben lehet. Én szeretem azt hinni, hogy a fizika mindig bonyolultabb lesz, mint a matematikai modelljei. Nem tudom, hogy megkísérelték-e már valaha a fizikát halmazelméleti módszerekkel leírni, nem tanítottak ilyesmit mindenesetre.
    (Az általad felsorolt fogalmak egyike sem szerepel tudtommal a kvantumszíndinamikában amúgy. )

    A plusz dimenziókról még az LHC építése alatt olvastam valahol. A kiinduló olvasmányom a "20 módja annak, hogy az LHC hogyan semmisíti meg a Földet"-hez hasonló, angol nyelvű cikk volt, de nem abban volt. A lényege annyi, hogy ha léteznek ilyenek, akkor a részecskék időnként átléphetnek abba a dimenzióba, amiben haladva az ismert dimenziókban haladása lelassul, és ezt mi egyszerűen sebességcsükkenésnek észlelünk. Sajnos eddig nem találtak erre utaló jelet, pedig roppant izgalmas lenne.

    Sajnos a tudományt is finanszírozni kell, és egyre drágább berendezések építésével láthatunk csak új fizikát. Ezzel együtt kell élni...
  • 10.
    2016. 02. 15. 19:16
    Jajne. UFÓMAGAZIN és Kisfaludy György.
    Félelmetes, hogy hogy isszák a szavait egyesek. Mintha rosé lenne.

    Egy nagyon hosszú több oldalas SG vitám volt ezzel kapcsolatban egyszer. Rémisztő... olyan mélységig leástam Kisfaludy munkásságában, hogy fanatikussá váltam A hívő arc, aki próbált "téríteteni", amúgy ráhagyta a saját házát az U. Egyházára...Ilyen van.
  • 9.
    2016. 02. 15. 19:04
    Dehogy értem, sőt, értékelem, hogy személyeskedés nélküli, érdemi reakció született.

    A fúvókák méreteit természetesen én is így értelmeztem, mindazonáltal képtelenség ennyire kis távolságokat ennyire (ahhoz képest) hatalmas hibahatárral rendelkező eszközökkel kalibrálni.

    A mikrohullámú háttérsugárzás a rendszeren belül terjedő elektromágneses hullám, ellentétben a gravitációs hullámokkal, melyek egyedül (az ősrobbanásra értendően) az Univerzum határaként/határán vannak jelen, sehol másutt. Olyan ez, mint a hurok a gömbfelületen, amely kezdetekben egy pont volt. (Elvonatkoztatva a mi 3 dimenziónkra)

    Gödel tételei érvényesek mindenre, ami halmazviselkedést mutat, így magára a Világegyetemre is. Egyébként a fizikai valóságot is, absztrakt módon, gyakorlatilag a matematikai valósággal tesszük ekvivalensé, ti. a fizikában is matematikai módszerekkel, eszközrendszerekkel, modellekkel boldogulunk, mintegy idealizálva a fizikai valóságot, így, jól kérdezed, igen, ugyanazok az axiómák is érvényesek, úgy, mint: egyenes, pont, térháló, idom, sík, gömb stb.
    Ebből kifolyólag igen, a tétel abszolút módon, értelmezhető minden téren, igaz, a filozófiában, mint ahogy a legtöbb dolog, előbb megjelent a lényege, mint Gödel megfogalmazta a matematika nyelvén.

    A dimenziók átképzéséről kérlek, adj meg Poincaré utáni forrásokat, kíváncsi lennék rájuk.

    A túlzott optimizmust illetően: így van, pont ez az egyik hátráltató tényező mindig. Az instant haszonelvűség, a gazdasági érdekek, a tudás megszerzésének felbecsülhetetlen értéke ellenében. Bár ezt már beállítódottság és szubjektum válogatja.
  • 8.
    2016. 02. 15. 14:46
    Ebben mi az újdonság ? Einstein már 100 éve a gravitációs hullámokról beszélt.
    A gravitációs távcső az gondolom közeli rokona a gravicifikátoros szemebabrátornak, ugye ?
  • 7.
    2016. 02. 15. 14:30
    Mármint ő az?
    Az Univerzum Egyháza egy egyház, melyet Kisfaludy György vezet. A Hunok Anyaszentegyháza jelzőt is használják rá
    Komoly..
  • 6.
    2016. 02. 15. 14:15
    Kisfaludy György 20 éve a gravitációs hullámokról beszél minden csütörtökön este az Óbudai Kulturális Központban.
    Idézet a Wikipédiából: "Kisfaludy György 1997-ben publikálta a gravitációs hullámokkal végzett méréseit, "A tömeghullámok hatása a diffrakcióra"[2] címmel. Több működő gravitációs távcsövet épített a 2000-es években. A jelenleg is működő teleszkóp egyértelműen képes azonosítani naprendszerünk nagy tömegű objektumait és a környező galaxisokban található fekete lyukakat."
  • 5.
    2016. 02. 15. 11:57
    A fúvókákból a megszokott méretűnél lényegesen kisebbeket terveznek használni, ezért szerepel a mikrofúvóka elnevezés is. Lényegében egyetlen alternatíva létezik a kívánt pontosságú mozgatáshoz, ez pedig a fénynyomással történő mozgatás, annak viszont sokkal nagyobb az energiaigénye.

    A visszahang alatt a cikk hasonlót ért, mint amit a mikrohullámú háttérsugárzás során mértek az elektromágneses hullámok esetében. A rendszeren belül is mérhető mennyiségekről beszélünk. Azt használják ki most, hogy a fénysebesség vákuumban állandó, és pontosan ez ad lehetőséget a mérésre.

    Gödel tételeit a matematikában használják, a fizikában én még sosem hallottam. Ahogy axiomatikus fizikáról sem tanítottak sosem. Vagy szerinted a két nemteljességi tétel értelmezhető valamilyen módon a fizikára, a valóság megismeréséről és leírásáról szóló tudományágra?

    A plusz dimenziók lehetséges észlelési módjaira keress rá, vannak egészen hihető ötletek is.

    Az eredmény bemumatásakor mutatott túlzott optimizmust jól látod, nekik viszont be kell bizonyítaniuk, hogy az a rengeteg pénz, amit ezekbe a projektekbe ölnek, nem teljesen haszontalan. De valóban egy minőségileg más mérési módszerről beszélünk, ez a része abszolút jogos szerintem.

    Ne érts félre, nem kekeckedni akarok veled, csak én ímáshogy látom ezt a helyzetet.
  • 4.
    2016. 02. 15. 11:43
    4×10^-18 méter kitérést mérték a Földön, ami a proton méretének négyszázad része. Nem tudom elhinni, hogy minden háttérzajt kiszűrtek.
  • 3.
    2016. 02. 15. 03:53
    Ha ez össze jönne, akkor tényleg jelentős lépés lenne. Csillagászati szempontból biztosan az évtized legnagyobb előrelépése lenne. Talán még az évszázadé is, hisz majd' az ős robbanás pillanatáig "látnánk vissza".
  • 2.
    2016. 02. 14. 21:25
    Szerintem fantasztikus dolgok ezek, és ami a legfontosabb, gondolkodásra sarkall.
  • 1.
    2016. 02. 14. 16:54
    " Idővel aztán olyan érzékeny detektorok is kifejlesztésre kerülhetnek, amelyek az ősrobbanás utáni első pillanatokban keletkezett gravitációs hullámok észlelésére is alkalmasak..."
    "A kutatók azt remélik, hogy az ilyen pulzárok tanulmányozása révén néhány fényhónapos és fényéves hullámhosszú gravitációs hullámokat észlelhetnek."
    Merész elképzelések, bár ezt nem igazán látom át, hogyan gondolták:
    "...a tökéletes tehetetlenségi pálya ellen dolgozó erők semlegesítésének módját kívánják kidolgozni a szakértők az űreszközre szerelt hat mikrofúvóka segítségével." Ez csak nekem tűnik "barbár" módszernek? Kb mintha fejszével szeretnénk atomot hasítani. Ha létezne is teljesen zavarmentes környezet, akkor se tűnik reálisnak, hogy fúvókákkal meglehetne valósítani atomnyi méretű távolságok, eltérések pontos beállítását, főképpen úgy, hogy közben millió kilométerekről van szó.

    "... egy napon lehetőségünk nyílhat arra, hogy a fény előtti időket tanulmányozzuk a kezdetek kezdetéről származó ősi hullámok halvány visszhangjait hallgatva." Visszhangját? Pontosan azért gondolta Einstein is, hogy ez nem megvalósítható, mivel amit vizsgálnánk, abban benne vagyunk, ilyen módon közvetetten sincs lehetőségünk maga az ősrobbanás "hullámának" észlelésére.
    Már maga az időbeli eltérés vizsgálatának mibenléte is sántít, hiszen mi magunk, s ezzel együtt minden műszerünk is elszenvedi a kontrakciót, amely nem térbeli, hanem téridőbeli.
    Attól tartok, közel sem lehetséges kiszűrni ennyiféle hatást még a Világűrben sem, nem hogy a Földön.

    Erre az atomfelhős alternatívára kíváncsi lennék részletesebben. Szerintem ezeknél a hatalmas szerkezeteknél jóval finomabb megoldások fognak jönni, és nem a költségek, hanem a megfelelő precizitás és zajszűrés hiánya miatt.
    Akárhogyis lesz, azért várva várom az első szakvéleményeket az ősrobbanás hullámának létével kapcsolatban, ugyanis Gödel óta tudjuk, hogy egy rendszerről azon belül nem tudunk arról annak teljességében beszélni, ergo amit keresünk, az vagy rég nem létezik vagy nem vizsgálható a Kozmoszon belül, és akkor a dimenziókülönbségekről nem is beszéltünk. Még ma is matematikai talány, hogy hogyan képezhetők át egymásba (ismerhetőek fel egymás eszközrendszerével) magasabb dimenziók.

    Maguk az elméleti eszközeink sem elég pontosak, teljesek még egy ilyen felfedezéshez, egy kicsit túlcsordultnak érzem ezt az alaptalan hiperoptimizmust, már ha egyáltalán szakmailag és nem szenzációhajhászásként lettek mondva ezek a dolgok. Sajnos manapság utóbbit sem lenne nehéz elhinnem.