Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Sorra tárja fel titkait a Csurjumov−Geraszimenko

  • Dátum | 2015.01.29 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Az elmúlt hónapok során jónéhány információmorzsáról értesülhettünk a 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstökössel kapcsolatban, végre megérkeztek azonban az Európai Űrügynökség Rosetta-küldetésének első igazi gyümölcsei: a projekt munkatársai a Science különszámában egy sor tanulmányban számolnak be arról, hogy az űrszonda 11 tudományos műszere milyen érdekességeket derített ki az üstökösmagról a közeledés során, illetve a pályára állást követő első hónapokban.

Minden egyes tanulmányban más szemszögből ismerkedhetünk meg az üstökössel, amely a vártnál is különlegesebb, unalmasnak egyáltalán nem mondható objektumnak bizonyul. Amellett, hogy az égitest változatos felszíni formák tömegét vonultatja fel, az egyik legnagyobb meglepetést például az jelenti, hogy jelenleg nincs konkrét bizonyíték arra, hogy nukleusz felszíne összefüggő jeget hordozna. Az nem kérdés, hogy az égitest tetemes mennyiségű vízjeget és egyéb jeget tartalmaz, egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az első közvetlen közelről megfigyelt „koszos hógolyó” jóval porosabb a vártnál, vagyis a jég nagy része vastag porrétegek alatt rejtőzik.

A Rosetta elsődleges kamerája, a látható és az infravörös tartományban fotózó, illetve spektroszkópként is használható OSIRIS alaposan felderítette az üstökös változatos felszínét. A feltárt felszíni formák egy része egyértelműen a Nap üstökösformáló erejéről tanúskodik, központi csillagunk ugyanis minden közelség idején újra felhevíti az égitest felszínét, jelentős mennyiségű gázt és port párologtatva el arról, és ezzel átgyúrva a felszínt. Más jellegzetességek a szkaértők szerint az ősi, több mint 4,5 milliárd éves égitest keletkezéséhez köthetők, és mint ilyenek, egy olyan kor emlékeit őrzik, amely megelőzte bolygónk létezését.


A Nap önmagában nem lehet felelős minden egyes rétegért, topográfiai sajátosságért és kémiai változatosságáért, amit eddig észleltünk, mondja Nicolas Thomas, az OSIRIS-csapat egyik tagja, a Berni Egyetem kísérleti fizikusa. A rendelkezésre álló információk ismeretében nem tűnik valószínűnek, hogy az üstökösmag valaha is homogén volt, folytatja a szakértő. Egy minden szinten ennyire sokszínű környezet egyszerűen nem alakulhatott ki egyetlen energiaforrás periodikus hatására. A megfigyeltek inkább azt támasztják alá, hogy a Naprendszer korai időszakában az üstökösök képződési helyei sokkal kaotikusabbak és kémiailag változatosabbak voltak, mint valaha is gondoltuk volna.

Az égitest mind kisléptékben, mind nagyban vizsgálva hihetetlenül összetettnek tűnik. Hogy a skála utóbbi végéről kezdjük, a szakértők 19 élesen elkülönülő régióra osztották fel az égitestet. Ezek némelyikét vastag porréteg fedi, másokat viharvert, sziklás talaj borít. Az egyiptomi istenségek után elkeresztelt régiók egyike, a csőrtelen kacsát formázó üstökös „szárnyán” helyet foglaló Aten például egy szinte teljesen pormentes mélyedés. Thomas szerint ez szinte biztosan a Nap tevékenységének eredményeként jött létre, vagyis valamelyik nemrégiben lezajlott napközelség során az éles hőmérsékleti változások megroppanthatták és meggyengíthették a felszínt, a mélyről feltörő gáz pedig lerobbantotta az üstökös egy darabkáját, minden port kitakarítva a mélyedésből.


A különböző régiókat vizsgálva további érdekességeket is megfigyeltek a szakértők. Az üstökösmag legaktívabb részének például a Hapi nevű rész bizonyult a már elemzett időszakban, tehát augusztus és szeptember folyamán, ami azért rendkívül meglepő, mert a modellek alapján ez a terület sokkal kevesebb fényt kap, mint a fej vagy a test egyes szabadon álló, keveset árnyékban levő részei. Ez pedig azt sugallja, hogy a Hapi-régió vagy összetételében, vagy szerkezetében jelentősen eltér a mag többi részétől, és valamiért könnyebben szabadul fel belőle a por és a víz, mint máshonnan.

A Rosetta mostanáig csak az üstökös felszínének 70 százalékát fényképezte le, a déli sarkvidék ugyanis, amely nagyjából at Aten nevű régióval ellentétesen, tehát a másik „szárny” helyén található, örök sötétségben rejtőzik, és csak májustól kezdi majd megvilágítani a Nap. (A lenti ábra bal oldalán az egyes területek megvilágítottságának mértéke látható.) A déli oldal ismeretének hiánya egy kicsit megnehezíti az üstökösmag térfogatának és sűrűségének meghatározását, rendelkezésre állnak ugyanakkor a MIRO nevű mikrohullámú műszer adatai, amely ezt a régiót is alaposan feltérképezte. A kutatók szerint a jelenleg még megvilágítatlan területek valószínűleg jelentősen eltérnek az üstökös többi részéről, mivel az üstökös haladása során ezek egészen másként vannak kitéve a Nap energiájának: csak rövid ideig éri őket központi csillagunk sugárzása, akkor viszont nagyon intenzíven, ami eltérő felszíni formákat eredményezhet.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 1.
    2015. 01. 31. 17:58
    Egy-két elütés van a cikkben, de ettől függetlenül nagyon érdekes volt.

    "hogy a nukleusz belseje meglehetősen laza szerkezetű, és nem sokkal tömöttebb a frissen lehullott hónál." - ez azt jelentheti - mint a cikkben is utalnak rá, hogy előbb vagy utóbb szét fog törni? Ha ez a Nap közelében történik, akkor nem lesz nagyon veszélyes ránk?