Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Sárkánybonctan

  • Dátum | 2015.06.07 12:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A sárkányt nyúzni nem könnyű feladat. „Nagyon gyorsan elkopik a pengék éle” – mondja John Hutchinson, aki nem valamilyen új fantasztikus mű egyik szereplője, hanem a Londontól nem messze található Királyi Állatorvosi Egyetem egyik professzora. A szakértőt és kollégáit nemrég komodói varánusz felboncolásával bízták meg, miután az állat tavaly decemberben ismeretlen okokból elpusztult a londoni állatkertben.

A komodói sárkány vagy varánusz a bolygó legnagyobb testméretű gyíkfaja: a felnőtt példányok hossza a 3 métert is elérheti, tömegük pedig meghaladhatja a 70 kilogrammot. Bár széles pofájával első pillantásra meglehetősen ártalmatlannak és kifejezetten Süsü-szerűnek tűnhet, durva bőre, gyíkhoz képest masszív és hosszú lábai, illetve görbe, éles karmai jelzik, hogy egy olyan ragadozóról van szó, amely adott esetben akár egy felnőtt bivalyt is képes leteríteni.


A szakértők évtizedekig úgy hitték, hogy a 20. század elején felfedezett komodói varánusz azon a mérgező baktériumok segítségével öli meg áldozatát, amelyak a fogai közt megakadt húscafatokon tenyésznek. Amikor megharapja áldozatát, ezek a mikrobák halálos vérmérgezést váltanak ki a zsákmány szervezetében. 2009-ben azonban Bryan Fry, a Queenslandi Egyetem kutatója előállt egy új elmélettel, amely szerint a gyík maga termeli meg a mérget. A máig vitatott teória szerint a méregmirigyekben tárolt toxin hatására csökken az áldozat vérnyomása, és a vér alvadási képessége. Fry szerint ez a magyarázat arra, hogy a komodói sárkány hajlamos óriási nyílt sebeket ejteni zsákmányán, amihez fűrészes fogait és erős nyakát használja. Az áldozat így lelassul, és megfelelő alvadás hiányában lassan, de biztosan elvérzik.

A sárkányok napjainkban csak néhány piciny indonéz szigeten léteznek, és bár ragadozókként tényleg lenyűgözőek, a faj nagyon is sebezhető. Jelenleg kevesebb mint 5000 példányuk él a vadonban, és a populáció mérete az élőhely területének zsugorodása, a vadászat és az éghajlatváltozás együttes hatásának eredményeként egyre csökken. A faj konzerválása céljából a világ számos állatkertjében foglalkoznak a rendkívül furcsa és sok szempontból még ma is nagyon rejtélyes állatok tenyésztésével. Ezzel kapcsolatos érdekesség, hogy mint néhány éve kiderült, a komodói sárkányok képesek a szűznemzésre, vagyis azon ritka gerincesek közé tartoznak, amelyek nőstényei gyakorlatilag klónozni tudják magukat, amennyiben nem találnak hím párt, például mert fogságban vannak.

A Londoni Állatkertben 1927 óta vannak komodói sárkányok. Tavaly év végén ezek egyike, a Rinca nevű hím minden előjel nélkül összeesett kifutóján. Az addig teljesen egészségesnek tűnő állat láthatóan légzési nehézségekkel kezdett küzdeni, és bár gondozói órákon keresztül próbálták megmenteni, nem tudtak rajta segíteni. A tetemet végül Hutchinson csoportjának adták, hogy a kutatók derítsék ki, miért pusztult el az állat.


A komodói sárkány teteme még holtában sem veszélytelen. A szakértőknek nagyon kell vigyázniuk, hogy a fej vizsgálatakor ne érintkezzenek a méreggel és a baktériumokkal, amelyek az állat testének többi részén is bőségesen tenyésznek. 1996-ban a denveri állatkertben legalább 39 ember fertőződött meg szalmonellával, mivel hozzáértek ahhoz a fa korláthoz, amellyel az ezen belül lakó és a baktériumot hordozó komodói sárkány is érintkezésbe került.

A kutatócsoport tagjai Alex Stoll állatorvos vezetésével először komputertomográfiával vizsgálták meg a tetemet, a több száz felvételből összeállítva az állat háromdimenziós modelljét. Stoll első tippje az volt, hogy a varánusz kompresszív nyaki mielopátia következtében halhatott meg. Ez a probléma több esetben előfordult a fogságban tartott komodói sárkányoknál. Lényegileg arról van szó, hogy az állat nyakában egy sérülés következtében elmozdulnak a csigolyák, és ahogy nyomást fejtenek ki a gerincvelőre, koordinálatlan mozgást, majd bénulást válthatnak ki.

Stoll tehát a közeljövőben azt fogja megvizsgálni az elkészült CT-felvételeken, hogy az állat nyakának tájékán látszanak-e deformációra utaló jelek a gerincvelőn, illetve a csigolyaízületekben. A diagnózis pontosítása érdekében a varánusz agyából is mintákat vett, amelyeket mikroszkóp alatt fog tanulmányozni. Ha az idegsejtek meg vannak duzzadva a szövetben, igen valószínű, hogy valóban a gerincvelő összenyomódása okozta az állat halálát.

Bár Rinca halálának oka egyelőre ismeretlen, pusztulása ritka lehetőséget jelent a szakértők számára a komodói sárkányok, és általában a gyíkok anatómiájának és élettanának tanulmányozására. Hutchinsont például elsődlegesen az érdekli, hogyan mozgott az állat. A terület szakértőjeként korábban egyebek mellett több pingvinfaj, orrszarvúk, szalamandrák és a Tyrannosaurus rex mozgását tanulmányozta, és modellezte számítógépen.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 5.
    2015. 06. 08. 08:51
    Ha már mindenképp szakmailag pontosak lennénk, akkor egy halott állat "boncolása" nem boncolás (autopszia) hanem hullaszemle (nekropszia).

    A varánusz mozgásán felül (amely nem sokban térhet el mondjuk a szalagos varánuszétól) viszont különösképp érdekes lehet a komodói sárkány immunrendszere, mely nem csak a testében élő, hanem az állatra kívülről leselkedő számtalan baktérium, vírus és bizonyos gombás fertőzések ellen is megvédik az egyedeket - nem hiába kiemelt terület a varánuszok vérének kutatása, mert új, természetes antibiotikumok és antivirális szerek előállításában segítheti a kutatókat.

    Persze azt is megértem, hogy a londoni állatkertnek miért fontos megtudni, hogy mégis milyen módon pusztult el egy szinte "elpusztíthatatlan" állatuk. A varánuszok három leggyakoribb természetes haláloka ugyanis a természeti baleset (pl.: sziklaomlás, tűz), a végelgyengülés és más fajtársak támadásának közvetlen vagy közvetett következménye.
  • 4.
    2015. 06. 08. 00:54
    Azért itt vagy az eredeti cikkben, vagy a professzor tudásában vannak gondok. komodói varánuszok több mint 10 olyan baktériummal élnek szimbiózisban ami mást kifektet. Elég a bőréhez! érni és ha nem kap az ember a véréből készített ellenszert a fertőzésre akkor annyi neki. A bölényeket is általában csak megharapják. Nem is kell súlyosnak lennie. De a sebbe kerülő baktériumok nem engedik gyógyulni a sebet + a többi fajta rendesen legyengíti a prédát. 1-2 nap alatt meghal és máris veszély nélkül eheti meg a varánusz. Másik dolog ami fura hogy vannak hasonló nagy testű varánuszok még ha nem is ennyire nagyok, de kevésbé veszélyes baktérium nélkülöző fajták. Miért nem azokat vizsgálták eddig hasonló infókért? Mennyi erő meg stb amit most akarnak ezzel. Eleve eddig hogy nem vizsgáltak hasonlót? Na meg ez a faj él megfigyelni is lehetne mit mennyire tudnak. De mivel Ausztráliában az 1 tonnás vonbatokra vadászó fajt sokkal nagyobb volt, így hogy lenne ez a varánusz a gyíkok csúcsa méretben?
  • 3.
    2015. 06. 08. 00:48
    Már egy ideje agyalok rajta, hogy bár ez egy IT oldal, és IT cikkek miatt járok ide, de mégis csak Jools "egyéb" cikkeit olvasom a legnagyobb élvezettel
  • 2.
    2015. 06. 07. 20:31
    Kösz hogy szóltál, lemaradtam volna az ATM-es hülyéket nézve. (Akvárium Extrákkal)
  • 1.
    2015. 06. 07. 20:15
    Apropó:
    Pont most megy a Nat Geo-n a dinoszaurusz boncolás.