Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Robotbrigád

  • Dátum | 2014.02.16 12:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A termeszek két dologról híresek: egyrészt aprócska méretük dacára óriási pusztítást képesek véghezvinni bármiben, ami az útjukba kerül, ugyanakkor viszont zseniális építőmunkások is egyben. A termeszvárak magassága olykor a három métert is meghaladja, ami igen figyelemre méltó annak fényében, hogy néhány milliméteres állatkák munkájáról van szó. Ezek a várak ráadásul jóval többek annál, mint aminek első pillantásra tűnnek. A termeszvárak nem egyszerű földkupacok: az alagutak úgy vannak kialakítva, hogy hűvösek maradjanak, ugyanakkor szellőzzenek is, tájolásuk során preferált az észak-déli irány, vagyis az állatok ezzel is igyekeznek hűvösebben tartani lakóhelyüket. A termeszek ezen kívül földalatti, a vártól távolabb előbukkanó „rejtekutakat” is építenek, amelyek biztonságosabbá teszik a dolgozók munkáját.

A termeszek egyesével persze közel sem elég intelligensek ahhoz, hogy felfogják, hogyan kell tájolni a várat ahhoz, hogy a déli órákban a nap minél kisebb felületen süsse lakóhelyük külső falait. Ehelyett néhány idegrendszerükbe kódolt egyszerű szabály és utasítás biztosítja, hogy építményeik olyan módon készüljenek el, ahogy az evolúciós szempontból a legkedvezőbb a boly túlélése szempontjából. A boly tagjai közti kommunikáció feromonok útján folyik, így a rengeteg egyszerű utasításnak engedelmeskedő aprócska hangya munkája összehangolódik, elképesztően komplex építményeket eredményezve. Ezt a jelenséget, amikor több, egyszerű feladatokat végrehajtó egyed (vagy egység) együttes munkájából valamiféle komplex végeredmény, nem várt rend bukkan elő, szakszóval megjelenésnek nevezik. Hasonlót figyelhetünk meg egy örvénylő madárraj kapcsán, de az élő szervezet sejtjei és egy hegyomlás kövei közt is.


A megjelenés az utóbbi években felkeltette az emberi tervezők érdeklődését is. A napokban megjelent egy tanulmány a Science oldalain, amelyben a Harvard kutatói saját fejlesztésű „termeszrobotjaikról” számolnak be, mely utóbbiak egyforma méretű mágneses téglákból különféle építményeket képesek kreálni tényleges emberi közbeavatkozás nélkül. Az emberi irányító mindössze annyit tesz, hogy néhány egyszerű szabályt programoz a gépekbe, amelyek innentől kezdve teljesen önállóan végzik a dolgukat.

A cipőnyi méretű, 3D nyomtatóval készült robotok kapaszkodásra, mászásra kiválóan alkalmas kerekekkel, és apró emelő szerkezetekkel vannak felszerelve. Mindegyikük önállóan dolgozik, érzékelve a többi robotot és a már elhelyezett téglákat, folyamatosan az aktuális helyzethez igazítva viselkedésüket.

A „robotbrigádok” ötlete nem számít teljesen újnak, a Pennsylvaniai Egyetem kutatói korábban bemutattak egy rendszert, amelyben távirányítható repülő robotok építenek különböző dolgokat, illetve olyan megoldások is léteznek, ahol nincs ugyan központi irányítás, az egységek azonban folyamatosan kommunikálnak egymással, amihez viszonyt jelentős számítási kapacitás végrehajtására van szükség ez utóbbiakban is. Justin Werfel és kollégáinak projektje úttörővé teszi tehát az a tény, hogy a harvardi rendszer nem különálló, külön-külön irányítandó vagy együttműködő egységekből épül fel. A kontroll ehelyett szétosztódik a rendszer elemei közt, amelyek nem képesek kommunikálni egymással, és sosem látják a teljes képet.

A termeszek esetében ezt a teljes képet a természetes kiválasztódás formálta, amely évek hosszú sora alatt finomította a lehető legtökéletesebbre azokat a szabályokat, amelyeknek az egyes egyedek engedelmeskednek. Werfel robotjainál egy emberi tervező megálmodja a végkimenetelt, majd a kutatócsoport által megalkotott program segítségével létrehozza azokat az egyszerű utasításokat, amelyek a konstrukció megszületését eredményezik. A brigád tagjait ezt követően beprogramozzák, majd elhelyezik az alapkövet, amely jelzi, hol kezdődjön az építkezés, és mehet is a munka.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 3.
    2014. 02. 17. 07:37
    Ha "Nagytestvéresen" akarom megközelíteni a dolgot, akkor a globális építkezésben mi vagyunk a robotocskák, akiknek nem kell tudni hogy mi lesz a munkájuk végkimenetele, elég ha teszik a dolgukat (az sem baj, ha elromlanak). Ez persze további kérdéseket vet fel...
  • 2.
    2014. 02. 16. 20:31
    A bontás, módosítás kár hogy nem megvalósítható egyelőre, mert nélkülük nagyon nehéz építkezni, ugye tökéletesnek kell lennie mindennek ha úgy akarod kivitelezni a munkát hogy elsőre minden a helyére kerül, és végleg ott is marad. Szóval nagy előre lépés lenne ha tudnának elvenni is az építményből, nem csak hozzáadni.
    Szerintem egy másik lényeges dolog maga az alapanyag amivel dolgoznak. Az ilyen fix méretű, állagú anyag kevés lesz, ennél sokkal rugalmasabbnak kell lennie a robotnak és képes kell legyen használni alakítható anyagokat is felhasználni, legyen akár cseppfolyós anyag vagy rugalmas.
  • 1.
    2014. 02. 16. 14:14