Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Pluto – Ahol piros hó esik

  • Dátum | 2016.03.21 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Amikor a New Horizons űrszonda tavaly júliusban keresztülrepült a Pluto rendszerén, az emberiség az utolsó égitestet is kipipálhatta listáján a Naprendszer klasszikus modelljének bolygói közül, legalábbis ami a szondás űrkutatást illeti. Bár a Plutót 2006-ban törpebolygóvá „fokozták le” a szakértők, az előző század nagy részében rendszerünk kilencedik bolygójaként számon tartott égitest volt az utolsó, amelyet tavalyig nem vizsgált meg testközelből ember alkotta műszer.

A Pluto elérése persze más okból is fontos mérföldkőnek tekinthető. A kőzetbolygók és a gázóriások régiója után a Kuiper-övet tartják a kutatók a Naprendszer harmadik nagy zónájának. Ez a régió Földtől való távolsága miatt kevéssé ismert, pedig a kisbolygóövet alkotó jeges égitestek őrzik a leghívebben azokat az állapotokat, amelyek a rendszerünk hajnalán jellemzőek voltak. A Pluto tehát a Kuiper-öv legnagyobb ismert égitestjeként számos új információval szolgálhat a Naprendszer történetével és a bolygóképződéssel kapcsolatban is.

A New Horizons nagy távolsága és a korlátozott adatátviteli sebesség miatt immár nyolc hónapja sugározza haza a Pluto legnagyobb megközelítésének napjaiban összegyűjtött adatokat, és ezt még nagyjából egy évig folytatni is fogja, mire minden információt eljuttat a Földre. A folyamatosan beérkező adatokból pedig egy rendkívül összetett égitest képe bontakozik ki a szakértők szemei előtt, amely egészen másként fest, mint ahogy a többség várta.

Szputnyik-síkság
Szputnyik-síkság

A kutatók jelentős része úgy hitte, hogy a Plutóhoz érve a New Horizons egy minden szempontból halott, hideg és sötét kőtömböt fog találni. Hamar kiderült azonban, hogy a törpebolygó máig aktív és változatos felszínnel, illetve légkörrel rendelkezik, annak ellenére, hogy az atmoszféra átlaghőmérséklete csak néhány tíz fokkal haladja meg az abszolút nullát. Az égitest felszínén gleccserek és jéghegyek mozognak, kérgének mélyén valószínűleg egy részben máig folyékony óceán rejtőzik, szénhidrátokban gazdag légköréből pedig vörös „hó” hullik a felszínre. És akkor még nem is beszéltünk a vöröses árnyalatú égbolton átvonuló, komplikált rendszerben mozgó holdakról.

A Pluto megközelítése utáni hónapok jobbára az egyre nagyobb felbontású, hihetetlenül részletes felszíni fotók csodálásával teltek, és kevesebb szó esett arról, hogy a látványos képeken túl miért is érte meg útjára indítani tíz évvel ezelőtt a New Horizonst. A napokban azonban a Science oldalain megjelent az első tanulmánysorozat, amely a szonda által gyűjtött adatokon alapul, összefoglalva mindazt, amit a törpebolygó rendszeréről az eddigiek során megtudtak a szakértők. Jelen cikkünkben ezen új ismereteket foglaljuk össze.

Lehetséges jégvulkán
Lehetséges jégvulkán

A Pluto talán legmeglepőbb részlete már a közeledés viszonylag korai szakaszában elkezdett kirajzolódni: a Tombaugh-régióról, vagyis a törpebolygón díszelgő világos, szív alakú foltról van szó. A nitrogénben, szén-monoxidban és metánban gazdag jeges síkságot magas hegyek és ősi, kráterekkel szabdalt területek veszik körül. A Pluto szíve, és különösen annak nyugati fele, a Szputnyik-síkság az égitest legfiatalabb területei közé tartozik.

A sima, világos felszínt egyáltalán nem borítják kráterek. A szakértők a terület korát 10 millió évnél kevesebbre becsülik, és úgy vélik, hogy a síkság a környező hegyekből származó hóból és gleccserekből jöhetett létre. A sík felszíne töredezett, sokszögletű cellákból áll össze, és ezek élei a kutatók meggyőződése szerint a mélyben kialakuló hőáramlási zónák határait jelzik. A Szputnyik-síkság felszíne valószínűleg folyamatosan cserélődik, a mélyből új anyag bugyog fel a cellák peremei mentén, hogy megfagyjon, míg a szilárd részek alábukva újra felolvadnak.

A cellák peremei mentén helyenként vízjégből álló hegyek sodródnak, míg a síkságtól délre két, gyakorlatilag érintetlennek tűnő, több kilométeres hegy magasodik, amelyek a kutatók szerint nagyon fiatal jégvulkánok lehetnek. Az említett jellegzetességek mind arra utalnak, hogy a Pluto több mint 4 milliárd évvel formálódása után is tartalmaz a belsejében annyi hőt, hogy aktív geológiai folyamatokat tud fenntartani. A kéreg mélyén nagy valószínűséggel egy ammóniában gazdag óceán is rejtőzik, amelynek lassú, a felszínt is deformáló fagyásáról hosszú, egyenes törésvonalak tanúskodnak.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 16.
    2016. 03. 23. 21:37
    Csigalom-nyugavér, már csak pár ezer év és megoldódik minden általunk generált probléma
  • 15.
    2016. 03. 23. 19:37
    Hát igen. Én is mindig ilyesmivel érek a gondolatmenet végére, és aztán totál el szomorodok.=/
  • 14.
    2016. 03. 23. 16:45
    Mert az egyikük a zsebét dagasztja valakinek, míg a másik csak a jövőnkről szól.
    Nem kérdés melyikre jut több pénz
  • 13.
    2016. 03. 23. 16:17
    Meg persze az se segít, hogy nevetségesen kicsi költségvetéssel kell dolgozniuk. Többet költünk olajal kapcsolatos kutatásokra egy évben, mint fúzióra 57 év alatt összesen.
    http://www.statista.com/statistics/270519/research-spending-of-the-top-20-us-oil-and-gas-companies/
    http://focusfusion.org/index.php/site/reframe/wasteful/
  • 12.
    2016. 03. 22. 21:34
    A "térhajlítás" is egyszerű, "csak" kvantummá kell válni és/vagy interferálódni...
  • 11.
    2016. 03. 22. 21:03
    Az alapelv egyszerű, de a nehézség mindig a részletekben rejlik
  • 10.
    2016. 03. 22. 20:51
    Hoppá-hoppá, ingoványos talajra tévedtél az ITER-es analógiáddal.
    A fizika ott olyannyira nem óvodás szintű, hogy több területen is áttöréseket kell elérnünk még ahhoz, hogy stabilan műkődő fúziós reaktort kontrolláljunk. Többek között magnetohidrodinamikából van még sok-sok tanulnivaló, de magáról a nukleoszintézisről sem tudunk olyan sok mindent, ami elég lenne.
    Ha lemaradtál volna a sztellarátoros cikkről (nem olyan régi), ott beszéltünk néhány szót a tokamakokról is.
    [LINK]
  • 9.
    2016. 03. 22. 20:43
    Gyönyörű felvételek, meghökkentő jelenségek és szívbemarkoló megfogalmazások. Köszönjük szépen!
    Hajrá, így tovább, újuljon, táguljon csak az a horizont!
  • 8.
    2016. 03. 22. 20:26
    De, egyébként tök tuti lenne.
    Nem tudom lesz-e valaha ilyen űrhajó, sőt még inkább, nem tudom létezhet-e egyáltalán ilyen technológia ?
    Elméletben remek dolgok ezek, de valahogy nem látom a tényleges technikát/fizikát mögötte. Még csak nem is pedzegetjük, szóval az elkövetkezendő 50 évben én nem számolnék ilyennel
    Ha egy rohadt ITER-t évtizedekig építenek, ahol a fizika alapjaiban véve óvodás szintű: nyomj össze két atommagot, akkor egy térhajlítást a büdös életben nem fogunk megvalósítani. Nem mintha lenne tényleges alapja, ugye, szóval még az sem stimmel.
  • 7.
    2016. 03. 22. 20:16
    Még a szomszédos galaxisokban is? o_O
    De ha úgy is van hát nem menőbb egy saját űrhajón fel fedezgetni ?
  • 6.
    2016. 03. 22. 16:45
    Csillagkapuk mindenhol vannak, az ősök már letették őket rég.
  • 5.
    2016. 03. 22. 14:15
    Azzal az a baj, hogy azzal csak oda mehetsz, ahol már van csillag kapu.
    Nem mellesleg űrhajót vezetni az egész galaxis keresztjébe, hosszába, sokkal badass-ebb, mint egy kis nudli kapucskán át sétálgatni ide-oda.
  • 4.
    2016. 03. 22. 12:32
    Eh, elavult technika az, minek űrhajó, mikor van csillagkapu is !
    Felszállsz a 4-6-osra, leszállsz a Nyugatinál, belépsz a csillagkapuba és máris a Plútón vagy
  • 3.
    2016. 03. 22. 09:54
    az a baj, hogy a többségünk rabszolga lenne, pont mint most de pocla felvetése érdekes, az ottani technikával se perc alatt a Plutón lehetnénk és akár a saját szemünkkel is megnézhetnénk, na az lenne az igazi élmény
  • 2.
    2016. 03. 21. 21:09
    Én egy SW univerzumban valószínűleg rabszolga lennék a Jakku-n
  • 1.
    2016. 03. 21. 18:19
    Nagyon jól néz ki, kár hogy nem egy star warsban élünk Én tuti felfedező lennék, csak utazgaték bolygóról bolygóra.