Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Nemek, kromoszómák és az éghajlat

  • Dátum | 2015.07.04 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A leguánok közé tartozó szakállasagámák nemét szobahőmérsékleten két kromoszóma határozza meg. Ha két Z kromoszómával bír a megtermékenyített petesejt, akkor hímként fejlődik tovább, ha egy Z és egy W kromoszómával rendelkezik, akkor viszont nőstény lesz belőle. Ha azonban a hőmérséklet feljebb kúszik, valami egészen különös történik: ha a gyíkok tojásait 34 °C-on keltetik, testük figyelmen kívül hagyja a nemi kromoszómák előírásait, és a két Z kromoszómával rendelkező embriók is nőstényként kelnek ki a tojásból.

Clare Holleley, a Canberrai Egyetem kutatója még egy lépéssel továbbvitte a különös felfedezést: a vadonban befogott, két Z kromoszómával rendelkező nőstényeket hím gyíkokkal pároztatta. Ebben az esetben azt várnánk, hogy az utódok mindegyike hím lesz, hiszen kizárólag Z nemi kromoszómákat örökölhetnek szüleiktől. Ehelyett az utódok neme teljes mértékben annak függvényében alakult, hogy milyen hőmérsékleten tárolták a tojásokat kikelés előtt. A melegebb fészkekben üldögélő tojásokból nőstények, a hűvösebbekből hímek keltek ki. A gyíkok nemét meghatározó tényezők tehát egyik generációról a másikra radikális változásokon mentek át: a genetikailag meghatározott nem felett teljes mértékben átvette a hatalmat a hőmérséklet által előírt nem.

Mostanáig senki sem tudta, hogy az ilyen jellegű változások ennyire gyorsan is bekövetkezhetnek, annyi azonban korábban is bizonyos volt, hogy történnek hasonló váltások. Az állatvilágban körbepillantva a nemiség meghatározottságának számos különböző módjának lehetünk tanúi. Az emberekben, a többi emlősben és néhány rovarban egyforma nemi kromoszómák (XX) esetén nőstény fejlődik ki a megtermékenyített petesejtből, eltérő nemi kromoszómák (XY) esetén pedig hím jön a világra. A madarak és a hüllők egy részében ez éppen fordítva történik, tehát a hímek hordozzák az egyforma nemi kromoszómákat (ZZ), a nőstények pedig az eltérőeket (ZW).


Más hüllőknél a nemi kromoszómák viszont egyáltalán nem játszanak szerepet a biológiai nem meghatározásában. A teknősök többségének neme például kizárólagosan a tojásokat körülvevő hőmérséklet függvénye. Hűvösebb körülmények közt inkább hímek, melegebb időszakokban inkább nőstények kelnek ki. A krokodilok esetében ugyanakkor pontosan ennek fordítottja jellemző: hideg környezetben több nőstény, melegebben több hím jön a világra.

A szakértők hosszú ideig úgy vélték, hogy a nemiség ezen kétféle meghatározottsága, vagyis a nem kromoszomális és hőmérsékleti determinációja kölcsönösen kizárja egymást. Az állatok neme vagy az egyik, vagy a másik faktor függvénye, de sosem a kettő együttes hatásának eredménye. Ezt a teóriát igyekezett kísérletileg igazolni Holleley egyik tanára, Jennifer Marshall Graves 2007-ben. A kutató kollégáival magas hőmérsékleten keltetve a tojásokat a nem genetikai meghatározottságát hőmérsékleti determinációra változtatták a befogott szakállasagámák körében. Azt azonban ekkor még a szakértők sem sejtették, hogy ez természetes körülmények közt is megtörténhet, vagy hogy a „fordított nemű”, ZZ kromoszómás nőstények szaporodóképesnek bizonyulnak.


Holleley és kollégái később 131 vadon élő szakállasagámát fogtak be Ausztrália keleti részén, és az állatok közt 11 ZZ kromoszómás nőstényt azonosítottak. Kiderült tehát, hogy ezek a példányok a laboron kívül, a vadon élő populációkban is léteznek, és maguk is képesek utódokat létrehozni. Amikor a szakértők 30 °C-on keltették ezen nőstények tojásait, minden utód hím lett. 36 °C-on ezzel szemben minden kisgyík nőstényként bújt elő a tojásból, a köztes tartományban pedig vegyes fészekaljak jöttek a világra. A W kromoszóma két generáció alatt teljesen eltűnt, és a második generáció gyíkjainak nemét már kizárólagosan a keltetési hőmérséklet határozta meg.

Korábban úgy gondoltuk, hogy ha egy faj egyszer elkötelezte magát a kromoszomális nemi meghatározottság mellett, onnan nincs visszaút, mondja Melissa Wilson-Sayres, az Arizonai Állami Egyetem kutatója. Ennek az az oka, hogy a nemi kromoszómákon idővel felbukkannak a fontosabb gének nemileg specifikus változatai, és a kromoszómák egyike (az emberek esetében az Y) olyan sok gént veszít el, hogy picivé és csökevényessé válik. Innentől pedig csak egyetlen út létezik – legalábbis eddig ezt hittük. „Ez a tanulmány azonban az sugallja, hogy lehetséges, hogy egy populáció letérjen a nemi determináció kromoszomális útjáról, és mindez a vadonban is megtörténhet” – folytatja a kutató.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Még nem érkezett hozzászólás.