Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Mesterséges érzelmek

  • Dátum | 2013.05.05 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Angelica Lim legnagyobb segítsége a konyhában mindössze hatvan centiméter magas, fehér és kék színű, és leginkább a lisztszitáláshoz hasonló, sokszori ismétlést igénylő feladatokban jeleskedik. A Kiotói Egyetem doktorandusza a francia Aldebaran Robotics által gyártott, Naoki névre keresztelt robot révén vizsgálja, hogyan viszonyulnak a gépek az érzelmekhez, és hogyan kommunikálnak az emberrel. Lim szerint néhány év múlva a robotok már szerves részét fogják képezni mindennapi életünknek.

Ha Lim a fuvolán játszik, Naoki tereminen kíséri, de nem érti a vicceket, nem élvezi a zenét, és a segítségével elkészülő süteményeket sem várja nyálcsorgatva. Bár a kicsit is antropomorf robotokra gyakran utalunk úgy, mintha személyek lennének, tudatunk mélyén tisztában vagyunk azzal, hogy csak egy halom fém alkatrésszel és áramkörrel van dolgunk. Amikor hangosan szidjuk rakoncátlankodó telefonunkat vagy számítógépünket, valójában nem gondoljuk, hogy ezek előre megfontolt szándékkal nehezítik meg életünket. Azt meg pláne nem várjuk, hogy reagáljanak frusztrációnkra, hiszen a gépek nem érthetik meg az emberi érzelmeket.

Legalábbis ezt szeretnénk hinni. Az érezni tudás és az érzelmek értelmezésének képessége elvégre sajátosan emberi vonás, így egy gép nem lehet képes hasonlóra. Érző lényekként mindig is a gépek fölött fogunk állni, hiszen lehetnek ezek akármilyen logikusak és gyorsak, a szenzitív ember mindig győzedelmeskedni fog a gép fölött: David Bowman legyőzi HAL 9000-et, Sarah Connor pedig diadalmaskodik a terminátor felett. Az érzelmek tesznek minket emberré, ez a képesség pedig egyedi és utánozhatatlan, legalábbis szeretjük ezt gondolni. Mi lenne azonban akkor, ha kiderülne, ez a képesség utánozható? Mi lenne, ha beigazolódna: az érzelem nem más, mint a környezeti változásra adott, automatikus válaszreakció, egy biológiai hardverünkre telepített szoftver, amely csak az evolúció egy újabb húzása túlélésünk biztosítása érdekében?



Joseph LeDoux, a New York-i Egyetem neurológusa szerint az érzelem azon „túlélési áramkörök” egyike, amelyek minden élő szervezetben megtalálhatóak. Mindegy, hogy egy amőbához hasonló, rendkívül egyszerű organizmust, vagy az embert nézzük, minden élőlényben megvannak azok a „beépített” válaszreakciók, amelyek túlélését segítik. Veszélyes helyzetben neuronok sora aktiválódik, az agy ennek hatására adrenalint bocsát szabadjára, ami a szívet aktívabb működésre bíztatja, felkészítve a szervezetet a menekülésre vagy a harcra. LeDoux szerint ez a fizikai állapot az érzelem.

Melissa Sturge-Apple, a Rochesteri Egyetem pszichológusa egyetért abban, hogy az érzelmek és a túlélés összefüggenek egymással. Olyan válaszreakcióknak tartja ezeket, amelyek rendszerbe szervezik a környezet változásaira adott reakciókat. Ha félünk, menekülünk vagy elbújunk. Ha örömünket leljük az ételben, többet fogyasztunk belőle. Az érzelmek tehát segítik túlélésünket. És mivel az emberi túlélés egyik legfontosabb eszköze a kommunikáció, nagyon fontos, hogy értelmezni tudjuk mások érzelmi állapotát is.

Ezen logika szerint minden élőlény érez valamilyen formában, még ha nem is pontosan olyan módon, ahogy az ember. Bármelyik kutya- vagy macskatulajdonos tanúsíthatja, hogy állatai megélnek érzelmeket. Amit érzelemnek nevezünk, az LeDoux magyarázata szerint gyakorlatilag egy-egy fizikai állapot leírása és értelmezése. Ez mindenképpen igaz az alapérzelmekre, a kutató az olyan érzelmeket, mint a bűntudat, az irigység vagy a büszkeség, egy másik kategóriába, a magasabb rendű vagy társas érzelmek körébe sorolja.



Lassan azt is kezdjük megérteni, hogyan kötődik egy adott érzelem kifejezésének mechanikája magához az érzéshez. A mosolygás például vidámabbá tesz, még akkor is, ha csak egy Botox-kezelés fagyasztotta arcunkra a vigyort. Kutatások ugyanakkor kimutatták, hogy aki nem tudja megfelelően mozgatni arcizmait, így nem képes mások arckifejezésére saját maga is hasonlóan reagálni, kevesebb empátiát érez embertársai iránt. Az érzelmek fizikai kifejezésének defektusa tehát magát az érezni tudást is károsítja.

Amennyiben viszont feltételezzük, hogy érzelmi állapotaink valóban pusztán mechanikusak, abból az is következik, hogy ezek mérhetőek, és a mért adatok alapján beazonosíthatóak. Ez esetben pedig egy robotot is meg lehet tanítani arra, hogy a fizikai jegyek alapján detektálja és értelmezze az emberi érzelmeket. Az ezzel foglalkozó kutatók − informatikusok és pszichológusok – arra igyekeznek megtanítani a gépeket, hogy az ember által is felhasznált jelek alapján (hangszín, hanglejtés, mimika, testtartás) értelmezzék az érzelmi állapotokat, és ezek szellemében reagáljanak is az ilyen helyzetekre. Mérhető dimenziókra igyekeznek felbontani minden érzelmet, illetve igyekeznek ezeket matematikai algoritmusokra lefordítani, és magukba a robotokba is beprogramozni, abban reménykedve, hogy a félelmet, örömet vagy vágyat érző gép jobb döntéseket hoz, és hatékonyabb működésre lesz képes.

Wendi Heinzelman, Melissa Sturge-Apple kollégája például egy olyan szoftveren dolgozik, amely a beszédhang minősége alapján próbálja meghatározni a beszélő érzelmi állapotát. Ennek érdekében a kutató beszédmintákat visz be a számítógép rendszerébe, amelyeken színészek egy-egy érzelmet igyekeznek hangjuk révén kifejezni, majd elárulja a gépnek, hogy melyik minta beszélője boldog, szomorú, mérges stb. A gép méri a beszédtempót, a hangmagasságot, a hangerőt, illetve mindezek mintán belüli hullámzását. A gyakori fluktuációk intenzívebb érzelmi állapotot jeleznek, például örömet vagy félelmet. A számítógép ugyanakkor méri a hangok frekvenciáját is, amely szintén függ az érzelmi állapottól: ha mérgesek vagyunk, torkunk szó szerint „összeszorul”, ami megváltoztatja hangunkat, a gép pedig képes ennek észlelésére. Neal Lathia, a Cambridge-i Egyetem informatikusa egy EmotionSense nevű Android-alkalmazáson dolgozik, amely hasonló módszerekkel állapítja meg a beszélő érzelmi állapotát.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 9.
    2013. 05. 23. 10:41
    "egy érzelmekre nem képes robot azt a parancsot kapja, hogy jusson el A pontból B-be, egyszerűen végighalad az útvonalon, és ha közben valami akadály kerül az útjába, annak újra és újra nekimegy. " Ettől a mondattól hülyét kaptam... Semmi köze az érzelmeknek ahhoz, hogy kikerüli-e az akadályt az útkereső algoritmusa a robotnak. Ettől függetlenül érdeks cikk, csak ez a mondat butaság.
  • 8.
    2013. 05. 08. 15:02
    Szerintem amíg nincs tudata egy gépnek, addig fölösleges olyan dolgokon problémázni, hogy vajon "megölhető-e" tiszta lelkiismerettel. Bármilyen valós érzelmeket is lesz képes leutánozni, attól az csak utánzás marad, továbbra is csak nullákkal és egyesekkel reagál korábbi nullákra és egyesekre. Tudatot meg szerintem nem fogunk tudni létrehozni, úgyhogy sosem lesznek saját érzelmeik. Csak mesterségesek.
  • 7.
    2013. 05. 07. 11:32
    Nincs ebben semmi újdonság. Ezzel a témával már régóta foglalkozik az ember filozófiai síkon (mitől ember az ember (egy hologram doki lehet önálló személy, vagy csak egy program)?, vaaaagy vajon elektromos bárányokkal álmodnak az androidok? ).

    És természetesen a kocka emberek szeretik a fent említett filozófiai témaköröket, és ha összejön a filozófia a kockával és mérnökkel + már piciben adott a tech, naná hogy lesznek akik rákattannak erre

    Érdekes jövő előtt állunk (de én azért megtanulnék lőni!)
  • 6.
    2013. 05. 06. 17:37
    crowly:
    A fájdalom egy inger az érzelem viszont egy ingerre adott reakció. Ez a dolog nehézsége és nem az, hogy az ingert reprodukáljuk.
    Az érzelemek egy része kémiai reakciókon múlik, melyek lezajlanak a testünkben, ezen ingerek összessége alapján létrehozunk egy válasz reakciót(amit érzelmileg kifejezünk).

    Egy gépben nincsenek kémiai reakciók, melyek rá vannak kötve a processzorára. De ha ezt itt félbe hagyjuk és csak az elvont gondolkodásról beszélünk. Következtetés... Egyelőre amig nem értjük saját magunkat, addig szinte lehetetlen megoldani.
    Mert ha a cikkben szereplő technikákat vesszük számba, csak egy "béna" tükör módjára fogják utánozni az érzelmeket és nem fognak elgondolkodni az Ok-okozati összefüggésen.
    Ok-okozat: másik nehéz dolog, mert 1.000.000 és 1 dolog miatt vigyoroghatunk, honnan fogja tudni a robot, hogy éppen melyik az, mert az emberek egy jó része igen jól ráérez erre. De, hogy érzel rá erre?
    Itt van pl a szarkazmus is és még lehetne sorolni.

    A véleményem az, hogy nem rosszak ezek a kutatások, de én az embert helyezném a fókuszba és nem annak lemásolását. Ha jobban megértjük magunkat, fejlődhetünk és jó lenne, ha ezt nem a szociális kapcsolataink kárára tennénk. (Természetesen tisztában vagyok vele, hogy gyógyászatban mekkora haszna lenne ennek, de az embereket ismerve, eléggé sötét képet festhet ez a jövőről)


    Szerk:
    Jools: "Az érezni tudás és az érzelmek értelmezésének képessége elvégre sajátosan emberi vonás" Ez a mondat az első oldal, első felében nem hatalmas ellentmondás a későbbiekkel?
    Az tény, hogy az ember képes a bonyolultabb mentális funkciókra, ill érzelmekre, de az is tagadhatatlan, hogy az állatok is érezhetnek (főleg alapvető érzelmeket és ezt értelmezni is tudják.)
  • 5.
    2013. 05. 05. 18:36
    Legion, is that you?
  • 4.
    2013. 05. 05. 18:15
    Az emberi agy pont olyan mint egy komplex integrált processor amiben minden kezelőszerv benne van és a szoftver "szellem" is benne fut. Az hogy a 1+1=2 nincs jelentése ez igaz egy 1 éves csecsemőnél is, akkor lesz jelentősége ha a program automatikusan hozzá tud rendelni egy megadott jelentést. Ezt hívjuk tanulásnak. Egy csecsemő szociálisan passzív később tanulja meg az anyától és az apjától az érzelmek jelentését.
  • 3.
    2013. 05. 05. 17:30
    Gondolkodtam már ezen a témán és arra jutottam, hogy szerintem az érzelem egy minta amit az agyunk értelmez a bejövő ingerek alapján, illetve magában az agyunkban a bejövő ingerek hatására formálódó egyéb minták alapján. De mi van ha egy bejövő inger nem is létezik? Hogy tennénk különbséget aközött, hogy bele rúgtunk az asztal lábába és fáj a lábunk, vagy csak az agyunk peremén lévő a lábunkból jövő ideg szálra csatlakoztatott chip adna egy ugyanolyan jellegű ingert? Azt gondolnánk, hogy fáj a lábunk akár akkor is ha nincs is lábunk? Szerintem ez a helyzet. Arra akarok rámutatni, hogy bár a testünk fontos része, hogy érzelmeket érzünk, de az egész megoldható lenne teljesen virtuálisan is. Nem az a lényeg, honnan jön, hanem az, hogy milyen mintát eredményez az agyunkban. Hogy egy gép képes-e érezni, az tehát inkább attól függ, hogy az "agya" milyen felépítésű és nem attól, hogy milyen a teste. Egy processzor és memória páros vajon képes átélni ezt a "minta generálódást" mint amit egy élőlény agya? Lehet, hogy az a bináris struktúra nem megfelelő erre és maga az agy konstrukciója kell olyan legyen ami támogatja ezt a funkciót. Egy élőlény agyában egy-egy testi érzékelési területhez dedikált agyi részek tartozhatnak, de egy mai processzor ugyanazt a tranzisztorát használja, mind1 milyen információt is dolgozzon fel éppen. Az a minta amiről beszélek, nála nem különbözne feldolgozási terület, vagy feldolgozási mód szerint. Ugyanolyan számhalmaz összeadás sorozat lenne minden. Ettől még persze az ilyen mesterséges érzelem kifejeződés is valósnak tűnhetne számunkra, ha ugyanolyan arckifejezést csinál a gép mint mi tennénk. Csak egyáltalán nem biztos, hogy számára ez többet jelentene mint az hogy 1+1=2.
  • 2.
    2013. 05. 05. 16:00
    Köszi leggyakrabban azt csinálom, hogy kitalálom, milyen jellegű képek passzolnának jól, aztán nekiesek a guglinak, és közben sokszor valami még jobb ötletbe is belebotlok.
  • 1.
    2013. 05. 05. 12:16
    Jools te hol találod ezeket az ábrákat? Olyan jópofák!
    A témaválasztás is jó szokott lenni (ahogy most is), de ezek a képek a hab a tortán.

    Mielőtt netán átmennél egy másik újsághoz, szólj mindenképp!