Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Megpörgetni a Göncölszekeret

  • Dátum | 2014.11.23 12:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Az emberiség évezredek óta csoportosítja és látja el nevekkel az égbolton egymáshoz látszólag közel eső csillagokat, és bár a csillagképek még ma is fontos szerepet játszanak az égen történő tájékozódásban, napjainkban már tisztában vagyunk azzal, hogy ezek csillagai a valóságban óriási távolságokra lehetnek egymástól, és az általuk kirajzolt ismerős alakzatok világegyetem más részeiről egészen másképp néznének ki. Ahhoz azonban, hogy képük jelentősen megváltozzon meglepően messzire kellene utaznunk: olyan távolra, ami a jelenlegi eszközökkel szinte megvalósíthatatlannak tűnik.

A legtávolabbra jutó ember alkotta eszköz eddig nem egészen 0,002 fényévet utazott, ahhoz pedig, hogy az általunk ismert csillagképeket olyan szögből láthassuk, hogy azok formája jelentősen megváltozzon, több száz fényévnyire kellene eltávolodni a Földtől. De tegyük fel egy pillanatra, hogy képesek lennénk erre: milyennek látnánk az ismerős alakzatokat? A csillagképeket alkotó égitestek nem egyszerűen különböző távolságokban találhatók, de gyakran eltérő sebességgel is mozognak, és nagyon különböző fejlődési utakat járnak be. Nagyon kevés olyan akad köztük, amelyek közt gravitációs kapcsolat áll fenn. (A cikkben szereplő interaktív ábrákon − amelyek Summer Ash és Hannah K. Lee alkotásai − 90 fokkal forgathatjuk el a különböző csillagképeket.)


Vegyük például az Oriont. Az ég egyik legjellegzetesebb csillagcsoportjának az írott történelem kezdetei óta emberfeletti hatalmat tulajdonított fajunk. Az ősi Babilonban az ég pásztorának, Egyiptomban Ozirisznek, az alvilág urának hitték. A magyar néphagyományban csillagai egy részét az égen arató kaszásoknak gondolták, a muszlimok pedig egy óriást véltek látni csillagaiban. Az indiaiak szerint ugyanakkor egy szarvast, a lakota indiánok szerint pedig egy bölényt rajzolnak ki az égitestek.

Napjainkban ismert nevét a görögöktől kapta a csillagkép: Orion a tenger istenének, Poszeidónnak és Eurüalénak, az egyik kígyóhajú gorgónak volt a fia a mitológia szerint. Orion rendkívüli erejű, tehetséges vadász volt, aki egyéb tettei mellett azzal kérkedett, hogy a világ minden vadját le fogja teríteni. Artemisz ezért megharagudott rá, szarvassá változtatta, és végül saját kutyái tépték szét a vadászt. A történet egy másik változatában az istennő egy skorpió segítségével pusztította el Oriont, aki aztán gyilkosaival együtt felkerült az égboltra.

Az Orion csillagkép hivatalosan több mint 200 csillagból áll, jellegzetes körvonalát azonban mindössze 10 fénypont (nyolc csillag és két gázköd) rajzolja ki. A Betelgeuse és a Bellatrix jelöli vadász vállait, az Alnitak,az Alnilam és a Mintaka rajzolja ki övét, a Saiph és a Rigel térdeit, az M43, az M42 és a Iota Orionis pedig a kardját.



Ha az Orionra nézünk, tekintetünk több mint 1000 fényévet, és ezzel együtt 1000 évet ível át. A csillagkép említett összetevői közül a legközelebb a Bellatrix esik a Földhöz, ez mindössze 243 fényévnyire található. A legtávolabb a csillagok közül az Alnilam van, 1342 fényévnyire. A vadász kardjának két felső pontját alkotó gázködök 1600, illetve 1344 fényévnyire vannak tőlünk. Ez a rövid áttekintés jelzi, hogy egy látszólag egységes csillagcsoportra pillantva valójában milyen eltérő időszakokat látunk.

A Bellatrix jelenleg látszó fénye akkor hagyta el a csillagot, amikor Cook kapitány első expedícióját vezette az Endeavor fedélzetén. Az Alnilam és az M42 (Orion-köd) fénye akkor indult útjára, amikor az arabok először megostromolták Konstantinápolyt. Az M43 (De Mairan-köd) most látható fénye pedig abból az időből származik, amikor nyugati gótok kifosztották Rómát. Amikor az égi vadászra pillantunk, egyszerre éri szemünket ez a rengeteg különböző időszakból származó fény.

A Göncölszekér ismert formációja nem teljes csillagkép, hanem csak egy nagyobb csillagkép, a Nagy Medve részlete. Ez utóbbi hét legfényesebb csillaga alkotja a jellegzetes alakot, amelyet szinte minden kultúra elnevezett, a legváltozatosabb képeket látva kirajzolódni az égitestek által. Míg Európa nagy részén valamiféle szekérnek vagy ekének gondolták az alakzatot, Indiában hét bölcsnek, Mongóliában pedig hét istennek hitték a csillagokat, Észak-Amerikában ugyanakkor merőkanálnak, illetve a már említett medve részletének gondolták a formát.

A Göncölszekér csillagai meglepően egyforma messzeségben vannak a Földtől, a legtávolabbi és a legközelebbi távolsága közt mindössze 50 fényév az eltérés. Maguk az égitestek azonban nagyon érdekes „karriert” futottak be. Már az ókorban is tudták, hogy a szekér rúdjának középső csillaga valójában nem egy, hanem két égitest. A Mizar és az Alcor, vagy ahogy szintén emlegetni szokták, a Ló és a Lovas a források szerint már a római seregben is fontos szerephez jutott, ezen a kettősön tesztelték ugyanis az újoncok látásának élességét.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 5.
    2015. 01. 08. 18:31
    Lajcsi: sajnos a "közel fénysebesség"-gel sem lennénk szinte sehol. Az kb. arra elég, hogy a naprendszert emberi idő alatt bejárjuk.
    A legközelebbi csillag 4 fényévre van, azaz közel fénysebességgel is minimum 4, oda-vissza 8 év az út, nem kivitelezhető, nem használható. (és akkor még azzal sem számoltam, hogy esetleg gyorsítunk meg lassítunk, amikor nem megy a szekér fénysebességgel).
    És akkor hol van még az egész galaxis, meg a többi, több millió fényévre levő galaxis?
  • 4.
    2014. 12. 28. 18:20
    Engem szinte lehangolnak ezek a rettentő távolságok. Ha nem születik valami megoldás ami az utazást közel fénysebességre gyorsítja , akkor a szobánk küszöbét sem tudjuk átlépni , pedig a földet kellene bebarangolnunk..
  • 3.
    2014. 11. 26. 08:53
    Sorry, valóban, javítottam is.
  • 2.
    2014. 11. 26. 00:20
    Ja, én is ezt számoltam éppen, hogy még csak 0,002 fényévre van
  • 1.
    2014. 11. 25. 14:36
    apróság, de böki a szemem: ember által alkotott eszköz nem jutott még 0.05 fényévre, ahhoz további ~500 év kellene a mostani tempóval.