Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Kvantumtrükkök

  • Dátum | 2017.07.01 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Albert Einstein napi sétájára indul, amelynek elején két ajtón kell áthaladnia, hogy kijusson a szabadba. Először egy zöld ajtón megy át, majd egy piroson. Illetve ezen a ponton álljunk meg egy pillanatra. Lehet, hogy pont fordítva történt és előbb volt a piros ajtó? Valamelyiknek előbb kellett lennie, mint a másiknak, ugye?

Ha Einstein Philip Walther laborjának fotonjain lovagolna séta helyett, egyáltalán nem biztos, hogy így lenne. A Bécsi Egyetem kutatója ugyanis kollégáival igazolta, hogy az általuk felállított kapupár esetében lehetetlen megmondani, hogy a fotonok milyen sorrendben haladtak át ezeken. És nem arról van szó, hogy ez az információ nem mérhető, hanem egyszerűen nem létezik. Waltherék kísérleteiben nincs meghatározható időrendje az eseményeknek.

Ez a 2015-ös felfedezés még furcsábbá tette a kvantumvilágot, mint a szakértők korábban gondolták. Walther kísérletei ugyanis a kauzalitásnak mondanak ellent, vagyis hogy a világ egymással összefüggő jelenségei közt oksági kapcsolat van, amelyben az ok időben megelőzi az okozatot. Úgy tűnt tehát, mintha a fizikusok magát az idő kavarták volna meg, mégpedig olyan módon, hogy az egyszerre folyt mindkét irányba. Aminek első hallásra nincs sok értelme, de a kvantumelmélet matematikai keretrendszerén belül az okság megkérdőjelezése teljesen logikusnak és magától értetődőnek tűnik.

És hogy mindez mire lehet jó a világ igaznak hitt rendjének megkérdőjelezésén túl? A szakértők úgy vélik, hogy a kísérletek és azok továbbfejlesztései révén egy sor új lehetőség tárul fel. Olyan rendszerek létrehozásával, ahol az ok és az okozat sorrendje nem egyértelmű, új opciók nyílhatnak például a gyermekcipőben járó kvantumszámítógépek fejlesztése terén. A kvantummechanika kauzalitásának tanulmányozása révén továbbá talán világosabb képet kaphatunk a fotonok természetével kapcsolatban, és más, éppen bizonytalanságuk miatt nehezen értelmezhető eseményekről is.

A végső cél pedig ennél is távolabbra mutat. A kauzalitás újfajta megközelítése ugyanis egyúttal azzal is kecsegtet, hogy segíthet egyesíteni a fizika két kulcsfontosságú elméletét, a kvantummechanikát és a relativitáselméletet, ami napjaink talán legnagyobb tudományos kihívása, mondja Walther egyik kollégája, Časlav Brukner.


A kauzalitás az 1930-as évek óta kulcskérdése a kvantummechanikának, amikor Einstein megkérdőjelezte azt a látszólagos véletlenszerűséget, amely Niels Bohr és Werner Heisenberg teóriájának központi eleme. Bohr és Heisenberg azt állította, hogy a kvantumszintű mérések, például egy foton polarizációjának megállapítása során csak valószínűségekkel számolhatunk. Vagyis a részecskék állapota egy hullámfüggvénnyel írható le, amely megadja, hogy annak a valószínűségét, hogy a részecske egy bizonyos helyen vagy állapotban van. A kvantummechanika úgynevezett koppenhágai értelmezése szerint a valószínűségek ezen halmazát maga a mérés hozza létre, amely ezzel egyidejűleg tönkre is teszi, befolyásolja a mért értéket, ezt nevezik hullámfüggvény-összeomlásnak.

Einstein és két fiatal kollégája, Boris Podolsky és Nathan Rosen azonban 1935-ben megfogalmazott egy gondolatkísérletet, amely megkérdőjelezte a koppenhágai értelmezés következtetéseit. Az úgynevezett EPR-paradoxon két részecskéről szól, amelyek összefonódott állapotban vannak, vagyis ha egyikük állapotát megváltoztatjuk, a másik is meg fog változni. Például ha A részecske pozitív spinnel (belső impulzusmomentummal) rendelkezik, akkor B részecske ugyanakkora, de negatív spinnel fog bírni.

Amikor a szakértők megmérik a részecskék egyikének spinjét, Bohr értelmezése szerint ez a mérés nem egyszerűen feltárja a részecske állapotát, hanem befolyásolja is azt az adott pillanatban. Ami azt jelenti, hogy a páros másik tagjának állapotát is „fixálja”, bármilyen messze is legyen ez az elsőtől. Einstein szerint azonban ezzel az a probléma, hogy bármilyen távolság esetén lehetetlen egyidejű hatásról beszélni, mert ez azt jelentené, hogy a két részecske közti egymásra hatás a fénynél gyorsabb sebességgel megy végbe, ami a relativitáselmélet szerint nem lehetséges. Einstein ezért úgy vélte, hogy a koppenhágai értelmezés helytelen, és A és B részecskék már azt megelőzően is jól meghatározott spinnel rendelkeztek, hogy bárki méricskélni kezdte ezeket.

Az összefonódott részecskéken végzett kísérletek ugyanakkor nagyon is azt mutatják, hogy spinek közt megfigyelt kapcsolat nem magyarázható meg a részecskék korábbi állapotaiból. Az is igaz ugyanakkor, hogy ez a kapcsolat valójában nem sérti a relativitáselmélet állításait, mert nem használható fénynél gyorsabb kommunikációra. Azt viszont, hogy a két részecske közti kapcsolat hogyan érvényesül, nagyon nehéz a klasszikus kauzalitással megmagyarázni.

A koppenhágai értelmezés ugyanakkor látszólag megtartja az okság időrendi logikáját: a mérés csak azt követően tudja befolyásolni a részecskéket, hogy megtörtént. Ahhoz, hogy egy esemény hatással legyen egy másikra, az elsőnek előbb kell megtörténnie. Ezzel azonban az a probléma, hogy az elmúlt évtized vizsgálataiból kiderült, nagyon is lehetséges olyan kvantumhelyzetek felvázolása, amelyekben egyszerűen lehetetlen megmondani, hogy két összefüggő esemény közül melyik zajlott le előbb.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 37.
    2017. 07. 15. 17:15
    En szeretnem egy masik oldalrol megkozeliteni a problemat: Elmeleti vakumban, egy test egyenletesen gyorsulo mozgast vegez, nincs legellenallas, vagy egyebb nyalanksag, akkor miert lenyeges a tomeg a gyorsulashoz? Vagy talan rosszul kerdezem, a hajtomu mihez kepest reakciozik? Marha reakcios hajtomurol beszelunk?
  • 36.
    2017. 07. 13. 20:15
    Nem akartam túlbonyolítani, amúgy ahogy látod direkt használtam a nyugalmi tömeg kifejezést különbségtételként (ami ugye fotonnak nincs, és így sikerül megmagyaráznia a kedves tudósainknak, hogy akkor mégis hogyan tud fénysebességre felgyorsulni, mikor tömege is van; hát azért mert nyugalmi tömege nincs neki).
  • 35.
    2017. 07. 13. 20:13
    @Sonny26:
    Keress rá arra, hogy Lorentz-transzformáció. Ez tárgyalja az általad leírt problémát.
  • 34.
    2017. 07. 13. 20:07
    Kifelejtettél a nevezőből valamit. Ebben a formában még nem mutatja meg, hogy miért lesz a tömeg végtelen nagy.
  • 33.
    2017. 07. 10. 21:34
    "Ki, vagy mi tudná és "mikor" kikapcsolni ezt a sebességet, ha csak az Alfa-Centauri rendszerét akarnám meglesni, tudván hogy erre is időre van szükség, és arra is, hogy odaérjek, ahogyan arra a fénynek is időre van szüksége?"

    Rátapintottál a lényegre. Senki. Mivel megáll az idő, minden mechanizmus, ami a fénysebességgel közlekedő űrhajón bármit is kontrollálna nem fog tudni közbelépni, mert nem telik az idő, nem lehet értelmezni az időegység alatt megtett távolságot. Esetleg talán egy külső eszköz tudná annyira lassítani az űrhajót (fotonokat már tudunk lassítani), hogy a lassulástól "újraindult" idő a hajón működésbe léptetne valami onnantól már önműködő fékező mechanizmust, de ehhez annak külső eszköznek már a helyszínen kellene lennie. Vagy lehet túlgondolom az egészet és elég lenne azzal korlátozni a megtett távolságot, hogy csak a tervezett út megtételéhez szükséges energiát táplálok a rendszerbe. Elfogy az energia, megáll az űrhajó.

    De ez már annyira átmegy gondolatkísérletből játszadozásba, hogy azzal se mondanék nagyot, hogy a láthatatlan rózsaszín unikornis fogja megoldani a hajtómű kikapcsolását. Eleve nem tudja nyugalmi tömeggel rendelkező test elérni a fénysebességet, legalábbis a jelenlegi tudásunk szerint ehhez az univerzum összes energiája nem lenne elég. Ez azért van, mert a speciális relativitáselmélet szerint minél közelebb jut a fény sebességéhez valami, annál nehezebb lesz, fénysebességnél meg már végtelen tömege lenne, így az E=mc2 képlet szerint végtelen energia kellene a fénysebesség eléréséhez.
  • 32.
    2017. 07. 10. 21:00
    Bocsánat Asagrim, ha úgy vetted, hogy kijavítanék valakit.
    Nem ez volt a szándék, csak egy, a relativitásból vett dolog, amit úgy látom én nem értettem meg jól.
    Tehát ha a 99,9999%-kal megyek, akkor még számomra ugyanúgy telik az idő mint a földi megfigyelőnek (benn az űrhajóban). Amikor elérem a fény sebességét, akkor, meg már nekem magamnak sem telne az idő. Vagy, a külső megfigyelő ugyanezt "láthatná", hogy az űrhajóban egyetlenegy óra sem ketyeg, sőt, minden mozdulatlan.
    Vagyis ebből látszik is tisztán, hogy magának a fénynek sem telik a "saját ideje".
    Tehát ha az űrhajóban fénysebességre kapcsolnánk, akkor mindennek megállna az ideje.
    Ki, vagy mi tudná és "mikor" kikapcsolni ezt a sebességet, ha csak az Alfa-Centauri rendszerét akarnám meglesni, tudván hogy erre is időre van szükség, és arra is, hogy odaérjek, ahogyan arra a fénynek is időre van szüksége?
  • 31.
    2017. 07. 10. 16:39
    Ha ennyire nem érted az összefüggéseket, nem kellene másokat kijavítanod.

    Minél gyorsabban haladsz, annál lassabban telik az idő számodra, egy külső szemlélő szemszögéből, majd fénysebességen megáll. Számodra, aki azzal a sebességgel utazik. Így lényegtelen mennyi távolságot tettél meg, számodra az nem telt időbe, mert nem tudod érzékelni az idő múlását fénysebességgel haladva.

    Ha 1000 fényév távolságra utazol a fénysebesség 99.9999%-ával, akkor neked, az utazónak 514 nap fog eltelni míg odaérsz, miközben a szemlélőnek eltelik 1000 év. Tehát a külső szemlélő számára, aki téged figyelne (ha tudna) úgy mozognál, mint egy lassított felvétel. Neked meg eltelik 514 normál nap, miközben kifele figyelgetve minden olyannak tűnne, mint egy gyorsított felvétel. Ha a fénysebesség 100%-ával utaznál, teljesen megállna neked, az utazónak az idő, bármeddig utazol. A külső szemlélő továbbra is csak 299792 km/s sebességgel lát haladni, de neked áll az idő, így a külvilágot se tudnád már megfigyelni.

    Csak sikerült beleszerkesztenem, hogy még jobban egyértelműsítsem.
  • 30.
    2017. 07. 10. 16:08
    Szerintem, és a megfigyelések szerint is úgy tűnik, hogy a fénynek időbe telik eljutni A-ból B-be. Lásd a Nap föld távolság, ami 8.5 fény-perc, vagyis a fénynek 8 és fél percre van szüksége míg a felszínétől eléri a földet. Ezáltal bármilyen távolra nézel, mindig a múltat látod, és nem jelent.
    Ha a fény nulla idő alatt jutna el a földre, akkor a csillagászat is máshol tartana.
  • 29.
    2017. 07. 10. 11:49
    A végtelen lassú és az álló idő közt nincs különbség.
    Ezért a foton számára gyakorlatilag nem létezik idő. A-ból B-be nulla idő alatt jut el.
    Ennek vannak érdekes következményei, de nem "esik ki az általunk észlelt térből". A fekete lyukak eseményhorizontjánál a gravitáció állítja meg az időt, az egy teljesen másik állatfajta.
  • 28.
    2017. 07. 09. 02:59
    A Bell-egyenlőtlenség csak kiderítette, hogy nincs semmi eleve elrendelt elven működő dolog a "kvantum világban".
    Vagyis az Einstein-Bohr vitatkozásnak vetett véget azzal, hogy bebizonyította, hogy "Ha nem nézem, akkor a Hold nincs is ott!?"
    (Az első kvantum-összefonódási kísérlet - John Clauser - 1972 A Bell-egyenlőtlenség demonstrálása)
    Jim Al-Khalili - A kvantumfizika titokzatos világa Ep01
  • 27.
    2017. 07. 09. 02:30
    Egy foton ami fénysebességgel terjed, "számára" végtelenül lelassul az idő, és nem pedig megáll. Pusztán abból a ténymegállapításból, amit a relativitás ad, vagyis hogy tér-idő van és nem tér meg idő.
    Éppen ezért ha megállítod az időt valami számára, akkor az kiesik az általunk észlelt térből is.
    Ez egy helyen van így; egy fekete-lyuk eseményhorizontjának belső oldalán, ami már "hely"-nek sem mondható.
    Ha a fény sebességének 99%-val közlekedő hajó fedélzetén állunk, akkor az idő számunkra ugyanolyan ütemben telik, mintha a földön állnánk. Csak a földön állóknak fog gyorsabban peregni hozzánk képest.
    Kérdés:
    Milyen ütemben telik az idő magának a fotonnak a fénysebességen történő utazáskor, tudván, hogy időbe telik neki eljutni A-ból B-be?
    Mi korlátozza a fényt, ha nem telik neki az idő?
    Ha nem telne idő a magának fénynek, akkor bárhol bármikor ott lehetne.
    Pedig ez nyilvánvalóan nem így van.
  • 26.
    2017. 07. 08. 14:05
    Ezért egyszerűsített a példa. A valódi részecskék állapotát tudod befolyásolni, de nem tökéletesen, mindíg van benne bizonytalanság. Ez a bizonytalanság az ami miatt a fogadó oldal nem tudja dekódolni a küldött üzenetet.
    Például, ha átküldöd a fotont egy polár szűrőn, akkor a polaritása beáll a szűrő általá meghatározott síkba, de az iránya két lehetséges értéket is felvehet, és erre nincs semmi ráhatásod. A fogadó oldalon végzett mérés eredménye függ ettől az iránytól, és így az információ ott van, de a fogadó fél nem tudhatja ezt az irányt, mert az teljesen véletlenszerű. Ha a küldő megmondja valahogy a fogadónak, ezt az irányt, akkor már dekódolható az üzenet, de ehhez kell egy másik kommunikációs csatorna, ami szükségszerűen lassabb a fénynél.
    De ezt most mind emlékezetből írtam le jó 15 evvel ezelőttről, úgyhogy érdemes utánnaolvasni a részleteknek.
  • 25.
    2017. 07. 08. 10:32
    Egy foton számára, ami fénysebességgel közlekedik nem létezik idő, fénysebességen megáll az idő múlása, így nem tudod megfigyelni mi történik körülötted nemhogy a fénysebességet túllépve (ami ugye lehetetlen), már fénysebességgel haladva sem.
  • 24.
    axe
    2017. 07. 08. 00:49
    Én arra lennék még kíváncsi, hogy ha minnél közelebb vagyunk a fénysebességhez, akkor felgyorsul körülöttünk a világ (bizonyított ha jól tudom [különböző sebességű dolgokra felrakott pontos időmérők a földihez képest eltérést mutattak]), de mi van akkor, ha túllépnénk ezt a sebességet?
  • 23.
    2017. 07. 07. 12:17
    Világos amit leírtál. Bár nem vagyok kvantum fizikus, de nekem úgy tűnik, hogy valami nem úgy van ahogy leírtad. Mégpedig azért, mert az azt jelenti, hogy nem lehet a részecskéknek semmilyen kiindulási állapotot megadni. Viszont ha ez így van, akkor a kvantum processzor is működés képtelen kell, hogy legyen. Mivel ha nem lehet értelmezhető bemeneti adatokat megadni, akkor bárhogyan oszt, szoroz ad össze vagy von ki a gép, annak nem lesz értelmes informatív végeredménye. Tudomásom szerint viszont létezik működő kvantum processzor. 16 qbites. Igaz h jelenleg semmire sem lehet használni, mivel egy reaktornyi áramot fogyaszt és az eddigi legnagyobb eredménye az, hogy a 16-ot prím tényezőire bontotta egy hét alatt, de működik. Számomra ez azt jelenti, hogy befolyásolható a részecskék kiindulási állapota. Ha pedig így van akkor kommunikációra is lehet használni, legalábbis nem látom miért lenne elvi akadálya.
  • 22.
    2017. 07. 05. 11:58
    A mérési eredmények eloszlása csak akkor teljesen véletlenszerű, ha nem tudod, hogy a másik oldalon mi történik.
    Egyszerű példa:
    Ketten dobtok egy-egy 6 oldalú kockával, egymástól jó meszire. Ezek olyan kockák, hogy ha egyszerre dobtok, akkor mindkettő ugyanazt az eredményt adja, de amúgy az eredmény teljesen véletlenszerű.
    Ha nem tudtok egymásról, akkor a kockáknak az ég világon semmi különleges tulajdonságát nem tudjátok felfedezni, hiszen amíg csak egy kockát néztek, az pont úgy viselkedik, mint egy normális kocka.
    Ha viszont összehasonlítjátok a dobásaitokat, akkor rögtön kiderül, hogy a két kocka valahogy kapcsolatban van egymással.
    Gondolom az is nyílvánvaló, hogy nem lehet ezeket a mágikus kockákat kommunikációra használni, met nem tudod befolyásolni a dobás eredményét.
    Az nem nyilvánvaló, hogy a két kocka közt információ áramlás történik, mert elvileg lehetséges, hogy valami külső tényező hat mindkettőre, vagy a dobások eredménye csak látszólag véletlen, és valójában mindkettő ugyanazt az előre meghatározott számsorozatot generálja.
    A kvantum összefonódás egy kicsit bonyolultabb ennél, de a lényeg kb. ugyanez.
    Azt pedig, hogy az összefonódott részecske párok ténylegesen hatnak egymásra, a Bell egyenlőtlenség garantálja. Ez lényegében arról szól, hogy ha a két részecskén végzett mérések eredményét együtt vizsgáljuk, akkor más eloszlást kapunk ha előre meghatározott a viselkedés, és mást ha kölcsönhatás történik. Az elvégzett kísérletek azt mutatják, hogy a Bell egyenlőtlenség nem teljesül, vagyis a mérések eredménye nem előre meghatározott, hanem a részecskék ténylegesen hatnak egymásra.
  • 21.
    2017. 07. 05. 10:22
    Nem osztom az eszt, es nyelvtan naci elvtarsaknak svajcban vagy nemetorszagban a helyuk es Nemetorszag Nemetorszag mindenek felett!!! Remelem egyeszer megerem, hogy megmutatot azt hogy egy random bitsor nem informacio Mert az, lasd veletlen szam generator.
  • 20.
    2017. 07. 05. 09:48
    Pedig a cikk éppen erre hivatkozik, hogy azért nem, mert nem lehet a fénynél gyorsabban kommunikálni. Most próbálom logikailag összevetni azt amit Te írtál azzal amit én eddig megtudtam erről... Ha az lenne amit te mondasz, hogy az összefonódott részecskék mérési eredményeinek az eloszlása is tökéletesen egyenletes, akkor mégis mi alapján tudná bárki is megállapítani, hogy a részecskék összefonódtak-e vagy sem? Szerintem így a kvantum processzorok sem lennének működés képesek, hiszen a feldolgozó egység csak zajt fogna fel az egész feldolgozási eredményből. Éppen ezért tudomásom szerint az amiről te beszélsz, nem az összefonódott részecskék mérési eredményeire vonatkozik, hanem egy adott részecske többszöri egymás után való mérési eredményére. Vagyis, azt nem lehet megjósolni, hogy az egyik mérés után mi lesz a másik mérés eredménye ugyan azon a részecskén. Ezeknek a méréseknek az eredménye tökéletesen egyenletes eloszlású. VISZONT az összefonódott részecskék esetében, mindig ugyan azt mérik mindkét részecskén. (illetve éppen, hogy ellentétes hatást) Ebből tudják azt, hogy az egyik állapotának változása azonnali hatást váltott ki a másikon. Utóbbi megállapítást a te levezetésed alapján sohasem tudnák megtenni, hiszen mindig 50-50 % a valószínűsége a mérési adatok korrelációjának. Persze lehet, hogy az egész hazugság és mind egy nagy sárgatengeralattjáróban élünk.
  • 19.
    2017. 07. 04. 14:10
    Nem arról van szó, hogy általában lehetetlen a fénynél gyorsabb kommunikáció, hanem hogy ezzel a módszerrel lehetetlen. Ezt pedig az egyenletekből egy perc alatt le lehet vezetni. Amikor az egyetemen tanultuk ezt, nekem is az volt az első gondolatom, hogy lehet-e ezzel üzenetet küldeni. Kb. két perc volt kiszámolni, hogy nem lehet. A legegyszerűbb valószínűség számítással kijön, hogy a fogadó oldalon végzett mérések eredménye pontosan ugyanolyan eloszlású, függetlenül attól, hogy a küldő oldal mit csinál.
  • 18.
    2017. 07. 03. 22:09
    Mindig is jóval többen voltak azok, akik bizonyos dolgokat lehetetlennek tartottak azoknál akik végül megvalósították. A fejlődés nem abban áll, hogy az aktuális elméletekben bizonyítékot keresünk arra, hogy mi miért nem lehetséges.
  • 17.
    2017. 07. 03. 22:06
    ne osszad mar itt a hulyeseget. nem szamit bele a reszeccske (akar mi is legyen az ccs-el irva) tovabbitasanak ideje vagy mi.

    Azert nem lehet info tovbbitasra hasznalni, mert tokeletesen zajos a csatorna (50%os hibavaloszinuseg).
    Ez a magas szintu magyarazat. Kicsit kepletesebben csak teljesen random biteket tudsz "atkuldeni". Az viszont nem informacio.

    Viszont ha random bitsort tudsz generalni, az mellesleg jo egyszer hasznalatos szimmetrikus kulcsu titkositasra, nem biztonsagos csatornan keresztul. Ez a kvantum kripto alapja, de ennek is vannak melysegei.
  • 16.
    2017. 07. 03. 14:09
    Igen jól tudod..., erre találtam egy jó kis grafikus ábrázolást egyszer...
    Ha hazaérek megkeresem.

    Sajnos ez is olyan, amit a sajtó rendesen félreértelmezett. Ezért él sokakban, hogy úgy működik, hogy ha egy űrhajóval elszállítasz 1000 fényévre egy zsák fotont, akkor instant kommunikáció valósítható meg.

    Annak ellenére, hogy tanultam némi QM-et, nekem sem volt egyszerű felfogni, miért nem így működik.
  • 15.
    2017. 07. 03. 13:37
    A fotonok állapota azonnal megváltozik, ezt nem korlátozza a fénysebesség. Viszont üzenetet küldeni ezzel nem lehet. Ha jól emlékszem, az a gond, hogy az információt úgy tudod belekódolni a foton állapotába, hogy különöző méréseket végzel rajta. A mérésed eredménye viszont véletlenszerű, de az is befolyásolja a másik foton állapotát. Ezért a másik oldalon csak úgy lehet az átküldött információt dekódolni, ha valamit tudnak a te mérésedről, ezt az információt viszont egy hagyományos csatornán kell átvinni.
    Az egyenletekből egy pillanat alatt ki lehet számolni, hogy plusz információ nélkül a fogadó oldalon minden mérés pontosan ugyanolyan eloszlású véletlenszerű eredményt ad, függetlenül attól, hogy a küldő oldal mit csinál.
  • 14.
    2017. 07. 03. 13:13
    De ha pl az üzenet sebessége ami fontos és nem a fotonok elküldése?

    Pl.: Napközeli pályára állítani egy szondát ami a flare-ekre figyelmeztetne. Alapból a rádióhullám csak "kicsit" gyorsabb mint a kilökődött anyag, így mikor a szonda érzékeli, feldolgozza, és megüzeni addigra az ártó matéria is közelebb van, így kevesebb idő van menekülni a föld alá stb. De ha a kvantumösszefonódás segítségével az üzenet instant megérkezik, akkor mondhatni hogy többszöröse ideje lenne az embereknek elmenekülni. (vagy pl az ISS-en tartózkodók hamarabb juthatnak el a fedezékbe, pláne ha valaki épp űrsétán van kinn).

    Ez amolyan QoS kérdés szerintem. Az alacsony prioritású műszeradatokat küldhetik simán, míg a legfontosabbakat a tároltból.

    Két földi objektum között a fotontovábbítás mehet nyugodtan, mert nem lesz látványos a késleltetés, ellenben a titkosítás tökéletes. De egy extraszoláris műhold vezérlésére ez a módszer már bőven alkalmatlan lenne. Ott megint csak a tárolt verzió kéne (nem kevés kódoptimalizációval).
    Az én értelmezésem szerint működne a dolog, de ha kifogy a "patron" akkor megszűnik a kommunikáció, addig viszont közel instant.
  • 13.
    2017. 07. 03. 11:35
    A logikad helyes, de sajnos a reszeccske tovabbitasanak ideje is beleszamit, hiszen ha folyamatosan akarod kuldeni az informaciot akkor folyamatosan kell kuldened a reszecskeket , vagy forditva, a reszecskek felhalmozasahoz is ido kell. Ezert nem gyorsabb a fenysebessegnel.
    Es az alapotlet is ugy szol hogy az atlaga kell hogy fenysebessegnel lassabb legyen, igy elofordulhat pl hullamterjedeskor, egy felperiodus gyorsabb a fenynel, de a kovetkezo pont annyival vagy tobbel lassabb.
  • 12.
    2017. 07. 03. 11:17
    Na és ha elküldesz egy marék tárolt részecskét (vagyis a felét a párnak), és később kezded birizgálni azokat akkor az infónak instantnak kell lennie, függetlenül az odajuttatás tempójától.

    Mintha egy futárral elvitetném a feltöltőkártyás mobilt a holdra de amikor felhívok valakit akkor nincs késleltetés.

    katt777: kérlek inkább egy Égely György fórumot látogass... ott több sikerélményed lenne. Mutass már egy olyan vallást ami a tények megfigyelésére és leírására alapulna, és nem arra hogy hallottam beszélni a szomszédot arról, hogy a haverjának a kutyája lefialt egy háromfülű nyulat...
  • 11.
    2017. 07. 03. 11:04
    Amit irtal azert helytelen, mert nem dogmaitikus.
    A problema velunk emberekkel van, ebbol adodik a megfigyeleseink ellentmondasa is. Sajnos az agyad nem tudja maskep az idot es esemenyeket kezelni(korlat) es ebbol adodoan nem tudink tovabb lepeni egyenlore. A kavntum fizika felderitese pont ebben segit, hogy tavabb lepjunk, mert pontosan azt mutatja meg kicsiben amit lehetetlennek hittunk.

    Az osszefonodott reszecskek instant allapot valltozasa pedig azert nem okoz fenynel gyorsabb kommunikaciot, mert idobe telik elkuldeni magat a reszecsket A-bol B-be.
  • 10.
    2017. 07. 03. 10:55
    A mai fizika tisztában van vele, hogy bizonyos dolgokat nem tud megmagyarázni. A vallás nem.
    Szóval ne hívd vallásnak.
  • 9.
    2017. 07. 02. 21:58
    Talán egyszer végre rájönnek, hogy ki kell dobni azt a(z itt is említetten) korlátolt, dogmatikus vallást, amelyet ma fizikának hívnak, akkor talán előrébb jutunk. Legalább már kezdik pedzeni, hogy nem kéne azt erőltetni.
  • 8.
    ny
    2017. 07. 02. 20:01
    "Amikor például a két kapun való áthaladási sorrendre vonatkozik az szuperpozíció, az egyidejű információtovábbítást tehet lehetővé." Nem tehet. Ahogy az időkép kvantum radíros kísérlete sem tehet. Ezt szoktam ajánlani: http://mek.oszk.hu/00500/00571/html/s12.htm
  • 7.
    2017. 07. 02. 10:50
    Régen több időm volt ilyesmivel foglalkozni...
    Ha valaki még nem látta volna, de van egy kis ideje: https://www.youtube.com/watch?v=iJtXw_lJ2-8
    Egészen érdekes kérdéseket feszeget, hihetetlen tényeket mutat be, többek között foglalkozik a kvantum fizikával is, a tudat működésével és hatásával, a világ élen járó kutatói, fizikusai, matematikusai nyilatkoznak benne.
  • 6.
    2017. 07. 02. 08:37
    Nem egy dolgot találtak? Egyről tudok, amikor olaszok találtak valamit, de kiderült hogy egy laza csatlakozó generált hamis jelet...

    Volt valami gondolatkísérlet árnyékokkal amik gyorsabban mozogtak mint a fény. "Zseblámpával" megvilágítják a holdat és valaki gyorsan elmozdítja a lámpa előtt az ujját, a szögsebesség miatt pedig a holdra vetült árnyék haladása gyorsabb mint a fény. (vagy pedig bejön a Lucky Luke effektus)
  • 5.
    axe
    2017. 07. 02. 06:58
    Még mindig nem értem, hogy mi abban a felfoghatatlan ha valami gyorsabb a fénynél, vagy egyszerűen nincs sebessége, mer azonnal megtörténik...
    De ha jól emlékszek már nem egy dolgot találtak, ami elvileg gyorsabb mint a fény.
    Régebben volt egy jó cikk amúgy, hogy az okozat megelőzi az okot.
  • 4.
    2017. 07. 01. 16:30
    Az összefonódott részecskék egymásra hatása gyorsabb a fénynél? A Föld meg kerek és a Nap körül kering nem? VIGYÁZAT! Most kicsit elrugaszkodottabb álláspont következik. A relativitás elmélet 4 dimenzión (3 tér +1 idő) belül értelmezett. Vagyis semmilyen következtetést nem tud levonni egy magasabb dimenzióban történt eseményről.
    Ezeket a piszok kis részecskéket viszont nem érdekli, hogy nekünk nincsen elméletünk a magasabb dimenziók működésére.
    Az nem kérdés, hogy az összefonódott részecskék egymásra hatása gyorsabb-e a fénynél. Ez tény. Megmérték rengetegszer.
    Ja, hogy nem tudjuk miért van ez?
    Nem tudjuk hogyan használjuk ki kommunikációs célra?
    Az igaz. Ettől még viszont létező jelenség. Ami egyszerűen azért nem sérti a relativitás elméletet, mert az interakció nem a 4 dimenziós téridőn belül megy végbe, hanem azon kívül. Most az apukák nyugtassák meg a pityergő gyerekeket, akik sírnak mert nem fognak tudni a fénysebességnél gyorsabban kommunikálni és mondják, hogy "nincsen semmi baj lesz kvantumtelefonod!"
  • 3.
    2017. 07. 01. 14:06
    A relativitáselméletben a c-t fénysebességként szokták emlegetni, de az valójában inkább az ok-okozati viszonyok terjedési sebessége. Ilyen gyorsan csak a tömeg nélküli dolgok tudnak terjedni, mint pl. a fény is, de ilyen gyorsan terjed többek között a gravitációs hullám is. Ezek az információ leggyorsabb hordozói is egyben, tehát sajnos az sem lehet gyorsabb.
    Érdekes belegondolni, hogy az ok-okozat közötti időnek azért kell szükségszerűen nullánál többnek lennie, mert ha végtelen gyorsan követnék egymást, akkor minden egyszerre történne, azaz 0 időegység alatt véget érne minden. Tehát gyakorlatilag a világon semmi sem történne.
    Az idő és a sorrendiség viszont megfelelően kis léptékben fluktuálhat, azt mérhették itt is.
  • 2.
    2017. 07. 01. 13:13
    " Az is igaz ugyanakkor, hogy ez a kapcsolat valójában nem sérti a relativitáselmélet állításait, mert nem használható fénynél gyorsabb kommunikációra. "
    Ez miért van így?
  • 1.
    2017. 07. 01. 10:28
    A relativitás elmélet a tömeggel rendelkező részecskék maximális sebességét írja le. Az információ mint olyan nem rendelkezik tömeggel. Ebből eredően a fénysebességnél gyorsabb kommunikációt nem gátolja a relativitás elmélet. Szerintem