Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Krétakori enzimmel a köszvény ellen

  • Dátum | 2014.02.20 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A duzzadt, fájdalmas ízületekkel járó köszvényt évszázadokig kifejezetten úri nyavalyának tartották, mivel a középkorban és a kora újkorban a legtöbb diagnosztizált beteg a sok húst evő, sok bort ivó, keveset mozgó elit tagjai közül került ki. A valóságban azonban a mára magát népbetegséggé kinövő kór gyökerei jóval korábbra nyúlnak vissza: a köszvény egy 20 millió éve befejeződött és jóval korábban kezdődő evolúciós változás következménye, amelynek a mai napig isszuk a levét, és a nemhogy nem csak a tehetőseket érinti, de nem is csak az emberi fajt.

A tüneteket a húgysav felhalmozódása váltja ki, amelyet normális esetben a vesék kiszűrnek, és a vizelettel távozik. Ha azonban ez nem történik meg, és túl sok húgysav halmozódik fel a vérben, idővel nem lesz képes megfelelően oldódni abban, és nagyméretű kristályok formájában lerakódik az ízültekben. A húgysav vérbeli magas szintjét a köszvényen kívül több más betegséggel is kapcsolatba hozták, így például a cukorbetegség bizonyos formáival, a szív, a máj és a vese egyes megbetegedéseivel, illetve az elhízással is.

Az emlősök többségének nincsenek ilyen problémái, mivel szervezetükben az urát-oxidáz, röviden urikáz nevű enzim könnyebben kezelhető végtermékekre bontja a húgysavat. Az enzim megjelenése nagyon ősi fejlemény, a baktériumokban és az állatvilág nagy részének tagjaiban is megtalálható, az emberszabásúak azonban az evolúció egy pontján valamilyen okból felhagytak a termelésével. A gibbonfélék és az emberfélék (orangután, gorilla, csimpánz, ember) genetikai állományában az urikáz génje erősen mutálódott formában szerepel, úgynevezett pszeudogén, amely fehérjekódoló génnek tűnik ugyan, de nem képes az enzimet létrehozni. Ennek eredményeként vérünk 3−10-szer annyi húgysavat tartalmaz, mint a többi emlős esetében jellemző, így kiemelten hajlamosak vagyunk a köszvényre, és a húgysav felhalmozódásának egyéb káros következményeire.


Felmerülhet a kérdés, hogy miért, mikor és hogyan szabadultunk meg ettől a láthatóan fontos enzimtől? A megoldás nyomai után kutatva a Georgiai Műszaki Egyetem kutatói úgy döntöttek, hogy megvizsgálják az urikáz enzimet kódoló gén néhány, a természetben évmilliók óta nem létező változatát, és összevetik ezeket a ma is aktív DNS-szakaszokkal. „Úgy tettünk, mint a történeti nyelvész, aki a modern nyelveket tanulmányozva igyekszik kitalálni, hogyan ejthették ki a különböző korok egyes szavait” – magyarázza Eric Gaucher, a kutatás vezetője. A szakértők laborkörülmények közt létre is hozták a különféle génvariánsok által kódolt enzimeket, majd összehasonlították, melyik változat mire képes.

A legaktívabbnak a legősibb verzió mutatkozott, amelyet az emlősök 90 millió éve élt utolsó közös ősének génállománya alapján hoztak létre. Ez az enzimváltozat minden ma élő állat urikáz enzimét felülmúlta hatékonyságban, vagyis minden jel arra mutat, hogy az urikáz jelentős teljesítményromláson esett át az eltelt évmilliók alatt.

Az emlős evolúció folyamán, különös tekintettel a főemlősök fejlődésére, az urikáz génje számos olyan mutáción esett át, amelyek rontották a termelődő enzim működését. Az emberszabásúak közös ősében odáig fajult a dolog, hogy a gén alapján létrehozott enzim képtelen volt ellátni feladatát, vagyis lebontani a húgysavat. Ezt követően néhány főemlősökre specifikus mutáció véglegesen „leszerelte” a hibás DNS-szakaszt, töredékes pszeudogénné változtatva azt, megszűntetve ezzel a működésképtelen enzim termelődését.

De mi okozhatta az urikáz lassú hanyatlását? Gaucher szerint a válasz, legalábbis ami a főemlősöket illeti, a gyümölcsfogyasztási szokások megváltozásában rejlik. Az enzim működőképességének gyors visszaszorulása egybeesik azzal az időszakkal, amikor a földi klíma hűlni kezdett. Eurázsia gyümölcsevő főemlősei egyre hosszabb teleket voltak kénytelenek kihúzni fő táplálékforrásuk nélkül: nyáron annyit ehettek, amennyit akartak, a téli időszakban azonban éheztek.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 1.
    2014. 02. 26. 08:58
    Ez mekkora durva, a most szinte "fő ellenség" (a világ kisebbik, jóléti részén), a hízásra, túlsúlyra való hajlam egykoron elősegíthette a fajunk túlélését...