Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Krátergyártók

  • Dátum | 2012.11.17 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A Naprendszerben számos égitestet tetőtől talpig kráterek borítanak, a Föld esetében azonban nem ez a helyzet, mivel a kőzetlemezek mozgása és az időjárási körülmények segítenek elmosni ezek nyomait. Ezen folyamatok azonban nem egyik napról a másikra játszódnak le, így azért akadnak és mindig is akadni fognak vizsgálható kráterek bolygónkon. Ezek egy része nagyobb meteoritok becsapódásának emlékét őrzi, mások pedig különféle vulkáni kitörések során keletkeztek.

A maaroknak nevezett kráterek akkor jönnek létre, amikor a földfelszín alól felfelé törekvő magma vízzel találkozik össze. Az ennek nyomán jelentkező freatomagmatikus robbanás lyukat robbant az üledékes alapkőzetbe, forró gőzt, vulkáni hamut és mérgező gázokat küldve a légkörbe. A meteoritok becsapódási krátereinek vizsgálata rengeteg információt elárul az azt okozó objektum méretéről és beérkezési szögéről. A maarok esetében azonban a geológusok meglehetősen bizonytalanok voltak abban, hogy a kráter alapján pontosan mit lehet megtudni a robbanásról.

A z egyik problémát ezzel kapcsolatban az okozza, hogy a robbanás igen változatos mélységekben következhet be. Márpedig egy ugyanolyan erejű robbanás nagyon más formájú nyomot hagy, ha a felszínen következik be, vagy ha különféle mélységekben történik. A kérdést tovább bonyolítja, hogy időnként több robbanás is bekövetkezhet ugyanazon kráter alatt.

Számos dologra választ jelenthetnek a numerikus szimulációk, a Buffalói Egyetem kutatóinak egy csoportja azonban úgy gondolta, hogy konkrét kísérletekből talán még sok több lényeges információt lehetne megtudni, így arra a döntésre jutottak, hogy megpróbálják élesben utánozni egy maar keletkezésének folyamatát.



Nyilvánvalóan kisebb léptékben kellett gondolkodniuk a valóságnál ‒ általánosan betartandó szabály, hogy bármely kísérletet úgy célszerű megtervezni és kivitelezni, hogy a Nemzetközi Űrállomás legénysége lehetőleg ne lássa a végeredményt odafentről. A kutatók így egy méternyi mélységben kezdve homokot, sódert és összemorzsolt aszfaltot rétegeltek egymásra egy négy méter átmérőjű területen, az üledékbe pedig TNT-t és plasztik robbanószert helyeztek el különféle kombinációkban. (Ez egy alkalmas pillanatnak tűnik arra, hogy leszögezzük, a kísérletet lehetőleg senki se próbálja meg otthon elvégezni.)

Meglehetősen egyszerű összeállításról van szó, ahogy Greg Valentine professzor elmondta, és a robbanószerek elrendezését sem bonyolították túl. A mostani kísérlet tulajdonképpen csak egyfajta próba volt, hogy nagy vonalakban lássák a kutatók, mi történik, mielőtt drágább, bonyolultabb és precízebb robbantási kísérletekbe fogmának. Ugyanakkor ez az egyszerű verzió is meglepően hasznosnak bizonyult tudományos szempontból, szimplicitása ellenére rengeteg új dolgot tudtak meg a szakértők a segítségével.

Az első kísérlet során, amely a lenti videón megtekinthető, egy nagyobb töltetet helyeztek el 50 centiméteres mélységben. A detonációt követően lemérték a keletkezett kráter átmérőjét, térfogatát, és hogy pontosan mennyi anyag repült ki onnan a robbanás eredményeként. A folyamatról nagysebességű videofelvétel is készült, amelyen minden részlet lassítva megfigyelhető.



Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 3.
    2012. 11. 18. 16:16
    prohlep: köszönöm, javítottam
  • 2.
    2012. 11. 18. 13:42
    Talán ez az alábbi link nem vált át más képek küldésére, tehát itt egy rossz bal-jobb visznyú verzió:

  • 1.
    2012. 11. 18. 13:30
    Egy híres maar kép alatt a link rossz, mert az alábbi képre mutat:



    Maga a kép sem a Laacher See Koblenz mellett, mert az pedig az alábbi módon néz ki:



    Nem csak a link tartamla és felirata hibás, hanem maga a kép sem vág össze a világ valóságával, mert a valóságban a bal-jobb viszony éppen pont fordítva van:



    Persze lehet hibás az iménti kép bal-jobb viszonya, ezért érdemes kikeresni a Google térképen, és akkor ott jól beazonosíthatók az utak, a kép alján lévő ki tanya és egyebek, habár vannak félrevezető vonatkozások is, ezt most nem részletezem:

    Pulvermaar, Gillenfeld, Németország

    Mert hát a képen Pulvermaar, Gillenfeld, Németország van.

    A hibás bal-jobb viszonyú kép egy lehetséges származási helye:

    http://www.fdwallpapers.com/nature/images/laacher_see_vulkan.jpg sajnos az adott hely más képet ad, ha beillesztem ide, ezért csak a linket adom.

    Szerintem ez egy érdekes helyzet volt, nem volt könnyű rájönni, hogy a kép melyik tengerszemet ábrázolja.