Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Koszos hógolyó helyett jeges porkacsa

  • Dátum | 2016.11.16 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Egy hónappal ezelőtt ért véget az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának küldetése. Az űreszköz 2004 márciusában indult útjára a Földről, és 2014 augusztusában érkezett meg célpontjához, a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstököshöz. A szonda leszállóegysége, a Philae csaknem pontosan két évvel ezelőtt, 2014. november 12-én szállt le az égitestre. Az egység a felszínen kétszer megpattant, mielőtt megállapodott volna, így – ahogy a küldetésért felelős csapat tagjai tréfálkozva megállapították – az első űreszköz, amely irányított landolást hajtott végre egy üstökösön rögtön háromszor is sikeresen landolt.

Bár a Philae végül nem a tervezett helyen kötött ki, így akkumulátora lemerülése után nem tudta folytatni munkáját, rövid pályafutása alatt is fontos információkat szállított az üstökösmaggal kapcsolatban. Akárcsak társa, a Rosetta, amelynek hihetetlenül sikeres missziója idén szeptember 30-án ért véget, amikor az űreszköz a Philae példáját követve leszállt, pontosabban lágyan becsapódott az üstökös felszínébe.

A Rosetta üstökösnél töltött két éve alatt minden más űreszköznél közelebbről tanulmányozta a Csurjumov–Geraszimenkót, és műszereinek köszönhetően rengeteg újdonságra derült fény az üstökös eredetével, szerkezetével és aktivitásával kapcsolatban. Most, hogy a küldetés véget ért, és minden összeszedett információ visszaért a Földre, elkezdődhet az adatok mélyebb elemzése, és annak mérlegelése, hogy ezek fényében hogyan kellene megváltoztatni az üstökösökről alkotott általános képet.

Így festett az üstökös a Földről
Így festett az üstökös a Földről

Az elmúlt évtizedekben a bolygókutatók az üstökösöket koszos hógolyókként képzelték el, amelyek nagyrészt jégből állnak, azonban kívülről porréteg borítja őket, ami rontja fényvisszaverő képességüket. A Rosetta OSIRIS kamerája és más műszerei által összeszedett adatok alapján azonban a Csurjumov–Geraszimenko sűrűsége mindössze 470 kg/köbméternek adódik, ami kevesebb mint fele a vízjég sűrűségének. Ebből arra következtettek a kutatók, hogy az üstökösmag belseje nem lehet tömör, hanem épp ellenkezőleg: kifejezetten porózus szerkezetű. A sűrűség és a felszínen észlelt jégfoltok alacsony száma alapján továbbá úgy tűnik, hogy az üstökös belseje inkább porban, mint jégben gazdag. A Rosetta üstököse tehát sokkal inkább jeges porgolyónak (illetve porkacsának) tűnik, mint koszos hógolyónak.

Korábban is voltak olyan küldetések, amelyek megközelítettek bizonyos üstökösöket, hogy megvizsgálják azok kómáját, vagyis a magot körülvevő laza légkört. Ezek az űreszközök azonban legfeljebb néhány órát töltöttek 500 kilométernél közelebb a nukleuszhoz. A Rosetta küldetésének utolsó két évében túlnyomórészt ennél közelebb volt az üstököshöz, így elsőként tudott arról információkkal szolgálni, hogy részletesen mi jellemző a kómára, és hogy annak összetétele hogyan változik a Naphoz közeledve.

És így nézett ki 8 kilométeres távolságból
És így nézett ki 8 kilométeres távolságból

Az R-Alice nevű ultraibolya spektrográf feltárta, hogy a nap ultraibolya fotonjai és más nagyenergiájú részecskéknek atomokkal való ütközése nyomán létrejövő légköri fény vagy földfény, amely éjszaka is derengővé teszi a Mars és a Föld atmoszféráját, az üstökös kómájában is megfigyelhető. Ezt a jelenséget kométák esetében még soha nem sikerült észlelni, a Rosetta méréseinek köszönhetően azonban most több mint két év adatai állnak róla rendelkezésre.

A Rosetta mintavétellel és külső spektrometriai mérésekkel is vizsgálta a kóma összetételét, amely döntően az üstökös belsejéből elszökő gázokból áll, így az égitest anyagáról is sokat elárul. A ROSINA tömegspektrométernek köszönhetően kiderült például, hogy a kóma (és vele a nukleusz) molekuláris oxigént is tartalmaz, amit eddig még sosem detektáltak üstökös körül. Az oxigén mennyisége ráadásul egészen magasnak tekinthető, hiszen a ROSINA minden 100 vízmolekula mellé durván 5 oxigénmolekulát is talált abban az időszakban, amikor az üstökös még meglehetősen távol járt a Naptól.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 3.
    2016. 11. 25. 00:47
    Igen, az oxigén atom is, de szabadgyökként nem fordul elő csak nagyon különleges helyeken. Oxigén molekula alatt O2 értendő, ami két oxigén atom kovalens kötéssel kapcsolva. A Nasa kb egy nagyságrenddel nagyobb az ESA-nál, és rohadt jók a marketingben szóval folyton róluk hallasz. Viszont a Philea az egy égbekiáltó bravúr volt töri könyvekben szerintem kb voayeger mellett fogják emlegetni. Amugy magyarok is dolgoztak rajta bőven, főleg az optikán (csak hogy kicsit mi is büszkék lehessünk).
  • 2.
    2016. 11. 18. 09:52
    Kémiából gyenge vagyok mint a harmat, de asszem az oxigén molekula az O2, azaz a sima oxigén amit mi belélegzünk. Valami kötéses dolog áll a háttérben. De majd megkérdezem a kémikus ismerőst.
  • 1.
    2016. 11. 18. 08:20
    "...minden 100 vízmolekula mellé durván 5 oxigénmolekulát is talált..."
    Rég volt nálam a kémia, de oxigénmolekula...?

    Az űrügynökségek közül vmiért a NASA tűnik a legsikeresebbnek a küldetések teljesítését illetően. Az ESA-JAXA és tsaikról többnyire akkor hallani, amikor vmijük nem sikerült, mintha amatőrök lennének. Ez a rosettás mission is felemás, mivel a vártakat nem tudták hozni.
    Bár lehet, ezt a média sugallja.