Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Korok és genomok

  • Dátum | 2013.06.30 11:08
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Egy minden korábbinál ősibb genom szekvenálása számos új kérdést vet fel az evolúció és azon belül az emberi törzsfejlődés kutatásának további irányával kapcsolatban is. Az eddigi legrégebbi teljesen feltérképezett génállomány egy 80 ezer évvel ezelőtt élt embertársunkhoz tartozott, a Koppenhágai Egyetem kutatói azonban nemrégiben alaposan lekörözték a rekordert: egy 700 ezer éves ló fosszíliájából nyertek ki DNS-t, és a töredékekből sikerült összeállítaniuk az állat teljes genomját. A korai génállomány több ponton is új megvilágításba helyezi a lovak és rokonaik evolúciójával kapcsolatos problémákat, de a lelet kapcsán felmerül annak kérdése is, hogy meddig mehetünk vissza: mi lehet a legrégibb génállomány, amelyet teljes egészében megismerhetünk?

Ludovic Orlando és kollégái egy lábcsontból nyerték ki az örökítőanyagot, amelyet a kanadai Yukon territórium egy tartósan fagyott talajú lelőhelyén találtak. Az előzetes vizsgálatok azt állapították meg, hogy a csontokat tartalmazó réteg a középső pleisztocén időszakára, pontosabban 560−780 ezer évvel ezelőttre datálódik. A szakértők a csontból kivont DNS-fragmentumokat összevetették a modern ló genomjával, és a mai „minta” alapján képesek voltak a töredékekből összefűzni az ősi ló teljes genomját.

Az így nyert génállományt aztán több más állat DNS-ével is összehasonlították, többek közt egy 43 ezer éves korai ló, egy szamár, öt különböző mai, háziasított lófajta, illetve a szintén napjainkban is létező mongol vadló (képünkön) genomjával. A kutatók a génállományok összehasonlító analízise révén számos ponton tisztázni tudták a lovak evolúciójával kapcsolatos kérdéseket. Kiderült például, hogy az lófélék családjába tartozó állatcsoportok, vagyis modern lovak, szamarak és zebrák utolsó közös őse nagyjából 4−4,5 millió éve élt, ami duplája a fosszilis bizonyítékok alapján korábban megállapított kornak.



Az eredmények alapján sikerült pontosabb képet alkotni a lovak elmúlt kétmillió évének demográfiai történetéről is, vagyis feltérképezték, hogyan változott a lófélék családjának létszáma az éghajlati változások és a füves területek nagyságának ingadozásai tükrében. A kutatás során több olyan génvariáns is azonosításra került a modern lovakban, amelyek a jelek szerint a természetes kiválasztódás révén terjedtek el a populációban, javítva többek közt az állomány immunitását és szaglóképességét is.

A Nature oldalain megjelent tanulmány eredményei rendkívül fontos mérföldkövet jelentenek az ősi génállományok megismerésének útján. Hasonlóan jelentős eredménynek tűnt 1997-ben a neandervölgyi ember mitokondriális DNS-ének szekvenálása, amely új szempontokat hozott a modern ember és a neandervölgyiek rokonságával kapcsolatos vitákba. A mitokondriális genom azonban csak az egyed genetikai információinak egy aprócska töredékét hordozza, így a kutatók már annak idején is arról beszéltek, hogy az igazán nagy fegyvertény az lenne, ha a neandervölgyi ember nukleáris DNS-ét is sikerülne feltérképezni. A szakértők többsége ugyanakkor majdnem biztos volt abban, hogy erre sosem kerülhet sor. A mitokondriális DNS jóval nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre, hiszen egy-egy sejt (fajtól függően) akár több ezer mitokondriumot is tartalmazhat, sejtmagból azonban sejtenként csak egy van. Ez pedig jelentősen lecsökkenti nukleáris DNS fellelésének esélyeit, arról nem is beszélve, hogy ez utóbbi jóval nagyobb méretű és bonyolultabb felépítésű, hiszen míg az emberi mtDNS 16 569 bázispárból áll, a humán nukleáris genom több mint 3 milliárd bázispárból épül fel.



Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Még nem érkezett hozzászólás.