Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Kimérák és mozaikok – a bennünk élő genomok

  • Dátum | 2013.09.27 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A biológia órától kezdve a nyomozós sorozatokig mindenütt ismételten azt halljuk, hogy genomunk biológiai identitásunk kulcsa. Egyetlen sejtünk kromoszómáinak szekvenálása révén minden megtudható genetikai múltunkról, tehát magunkról is, hangoztatják előszeretettel a prominens genetikai cégek.

A valóság azonban nem egészen így néz ki. A kutatók egyre több jelét találják annak, hogy valójában korántsem vagyunk egységesnek tekinthetők genetikailag. Nem is olyan régen a szakértők még úgy hitték, hogy egyetlen személy egészséges sejtjei örökítőanyag szempontjából gyakorlatilag egyformának tekinthetők, valójában azonban meglepően gyakori, hogy egy-egy ember több különböző genomot hordozzon. Egyesek olyan sejtcsoportokkal rendelkeznek, amelyek génanyagának mutációi a szervezet többi részén nem találhatók meg. Másokban olyan genomok találhatók, amelyek más emberektől származnak.

Alexander Urban, a Stanford kutatója szerint, ha három évvel ezelőtt valaki azzal állt volna elő, hogy egyetlen szervezeten belül genetikai variációk elképesztő sokfélesége fordulhat elő, a többség nevetségesnek tartotta volna a feltételezést. Az utóbbi időszakban azonban több olyan tanulmány is megjelent, amelyek bizonyítékokat sorakoztatnak fel az elmélet mellett. Egyre inkább úgy tűnik, hogy az egy személyen belül variációk olyan sokfélék lehetnek, és olyan elterjedt jelenségről van szó, hogy azt a továbbiakban nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Amikor egy petesejt és egy hímivarsejt genetikai anyaga kombinálódik, a keletkező genomban minden információ megvan, ami egy új emberi lény létrehozásához szükséges. A zigóta aztán osztódni kezd, és az új sejtek már ezen eredeti genom másolataival lesznek ellátva. A genetikusokat évtizedek óta izgatja, hogyan képes egyetlen genom ennyi különféle sejt, szerv és testrész létrehozására, és azt is kutatják, hogy egyes génváltozatok milyen fejlődési rendellenességek, betegségek kialakulásához vezethetnek. A genetikai tesztelésnek köszönhetően így a beteg és annak családja időben felkészülhet a legrosszabbra, illetve megelőző intézkedésekkel, például dietáris változtatásokkal elodázhatja a problémák kialakulását.



A teljes genom szekvenálásának költségei nagyon lecsökkentek az elmúlt húsz évben: míg az első emberi genom leírása még nagyjából 3 milliárd dollárba, és több éves munkába került, manapság már néhány ezer dollárból, mindössze 50 óra alatt bárki feltérképeztetheti génállományát. Ennek a fejlődésnek köszönhetően aztán egyre több beteg teljes genomját szekvenálják az orvosok, új, eddig sosem látott összefüggésekre derítve fényt egyes génvariációk, mutációk és betegségek közt.

Mindezen vizsgálatokat azonban egy nagyon lényeges feltételezés előzte meg: mindeddig úgy hittük, hogy az emberi szervezet minden sejtjének genomja egyforma, így egy bárhonnan (nyálból, bőrből, hajból) szerzett minta révén pontosan tudhatjuk, hogy milyen génkészlettel rendelkeznek a máj, az agy vagy bármely más szervünk sejtjei.

Már a 20. század közepe táján utaltak jelek arra, hogy ez nem feltétlenül van így minden esetben. 1953-ben egy brit hölgyről egy véradás folyamán kiderült, hogy vérének egyes részei a nullás, mások az A-s vércsoportba tartoznak. A kutatók annak idején azzal magyarázták a különös jelenséget, hogy az alany még az anyaméhben, ikertestvérétől kaphatta a másfajta genommal rendelkező vérsejteket, amelyek aztán beépültek saját szervezetébe.

A kimérizmusnak nevezett állapotot ezt követően sokáig ritkaságnak tartották, napjaink kutatásai alapján azonban meglehetősen gyakori. Az ikrek például nagyon gyakran tesznek szert egymás genomjára a méhbeli közös tartózkodás során. Más esetekben pedig a két megtermékenyített petesejt még a kezdet kezdetén összeolvad, és a megszülető csecsemő sokszor sosem tudja meg, hogy két génkészletet hordoz. Egy esetben egy hölgyről 52 éves korában derült ki, hogy kiméra. Veseátültetésre lett volna szüksége, és vérrokonainak vizsgálata során az derült ki, hogy vércsoportja alapján nem lehetne az anyja három gyermekéből kettőnek. Alaposabb vizsgálatokkal aztán kiderítették, hogy vérsejtjei és petesejtei két különböző genomból eredeztethetők.

A terhesség alatt gyakran előfordul az is, hogy a gyermek hagy hátra néhány sejtet anyja testében, amelyek aztán a szervezet legkülönbözőbb pontjain bukkannak fel. A szakértők mai álláspontja szerint azok a nők, akik már voltak életükben terhesek, nagy valószínűséggel rendelkeznek gyermeküktől eredő sejtekkel, vagyis kimérák.



Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2013. 09. 30. 20:22
    gratula a cikk írójának,hihetetlen izgalmas írás.
  • 3.
    2013. 09. 29. 14:10
    Nap mint nap érintkezünk más emberekkel vagy olyan dolgokkal, amiket más emberek is használnak, lehetett rá számítani, hogy az ép sejtek alkalmazkodnak az "új" környezetükhöz, s ott tovább élnek és regenerálódnak. Csodálatos dolog az élet.
  • 2.
    2013. 09. 28. 02:20
    Azért itt nem pont erről van szó
    Minden esetre rendkívül érdekes és jó cikk volt.
  • 1.
    2013. 09. 27. 10:05
    na, akkor elkezdhetjük mások vérét / egyéb részeit magunkba ültetni, hátha szuperman lesz vkiből.