Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor – állati gyógymódok

  • Dátum | 2014.12.18 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A madarak, a méhek, a gyíkok, az elefántok és a csimpánzok egyaránt osztoznak egy fontos vonáson, amely nagyban segíti túlélésüket: tudják, hogyan kell önmagukat gyógykezelni. A betegségek megelőzése, a paraziták, vírusok vagy baktériumok megölése, vagy egyszerűen emésztésük segítése érdekében specifikus növényeket fogyasztanak környezetükből. Valamiért még a gombostűfejnyi aggyal rendelkező állatok közt is akadnak olyanok, amelyek pontosan tudják (vagy nem tudják, de erről majd később), hogy milyen esetben milyen növényt kell elrágcsálniuk, hogy ne pusztuljanak el.

Az állati öngyógyszerezés klasszikus példája, amikor a kutya vagy a macska füvet kezd rágcsálni. Ez általában gyomorrontásra vagy gyomorfertőzésre utal, és az elfogyasztott növény segít meghánytatni vagy meghajtani az állatot, így segítve elő a káros anyagok mielőbbi távozását szervezetéből. Az állatvilágban előforduló hasonló módszereket a zoofarmakológia tudományága vizsgálja. Egyelőre nem világos, hogy az ilyen viselkedésformák genetikailag kódoltak vagy tanultak, és az sem tiszta, ahogy az állatok mennyire vannak tisztában tetteik következményével. Az azonban egyértelműnek tűnik, hogy a fajok egy része tudatosan, vagy anélkül terápiás célkora használja a növények némelyikét.

Hogy csak néhány érdekes példát vegyünk sorra, a medvék, a szarvasok, a jávorszarvasok, számos húsevő faj és az emberfélék minden faja fogyaszt olyan növényeket, amelyeket mi magunk is gyógynövényként használunk fel. Egyes gyíkok állítólag egy bizonyos növény gyökerét fogyasztják el, ha mérgeskígyó marja meg őket, így próbálva legyűrni a toxin hatásait. Az etiópiai páviánok speciális leveleket esznek, ha vérmétellyel fertőződnek meg. Az ecetmuslicák olyan növényekbe rakják le petéiket, amelyek magas etanoltartalommal bírnak, így próbálva megvédeni utódaikat a parazitáktól.


A papagájok egyes fajai agyagot esznek, hogy segítsék emésztésüket, illetve megöljék az őket megfertőző baktériumokat. A Brazíliában honos gyapjas pókmajmok nőstényei bizonyos növények fogyasztásával fokozzák vagy éppen korlátozzák termékenységüket. A Madagaszkáron élő vemhes gyűrűsfarkú makik tamarindusz- és fügeleveleket rágcsálnak, hogy elősegítsék a tejtermelődést, megöljék a parazitákat, és növeljék a problémamentes szülés esélyét. A kenyai elefántok vemhességük végén specifikus faleveleket esznek, hogy megindítsák a szülést.

A legtöbb állati öngyógyszerezést vizsgáló kutatás az emberfélékkel foglalkozik. Először a hatvanas években figyelte meg egy japán antropológus, hogy a tanzániai csimpánzok egy olyan növény (Aspilia) leveleit fogyasztják, amelynek nincsen tápértéke. A jelenséget pár évvel később Richard Wrangham, Jane Goodall egyik tanítványa is észlelte, majd lassacskán más csimpánzkolóniák tanulmányozói is észrevették a szokást. A dolog sokáig rejtély maradt, annyit sikerült kideríteni, hogy az állatok egészben nyelik le a leveleket, de hogy ezt miért teszik, azt senki nem értette.

1996-ban aztán egy Michael Huffman nevű amerikai biológus azzal az ötlettel állt elő, hogy a csimpánzok a levelekkel gyógyítják magukat. A szakértő tanúja volt ugyanis, hogy egy parazitákkal fertőzött, súlyos székrekedéssel küzdő állat enni kezdte egy növény leveleit, és a következő napra teljesen rendbe jött. A növényt alapesetben messzire elkerülik az állatok, mert szúrós, durva levelei vannak. Huffman elmélete szerint azonban pontosan ezért hasznosak a beteg csimpánzok számára, hiszen az éles, egyben lenyelt levelek gyakorlatilag kisúrolják a beleket, megszabadítva az állatokat a parazitáktól.


Huffman ezt követően egy kritériumrendszert vázolt fel annak megállapítására, hogy egy adott növény fogyasztása öngyógyszerezésnek minősíthető-e. Szerinte gyógyító célú használatról van szó, amennyiben a növény nem képezi részét az állat normális étrendjének, nem bír komolyabb tápértékkel, abban az időszakban fogyasztja el az állat, amikor a paraziták a legnagyobb veszélyt jelentik számára, és az állatcsoport többi tagja nem vesz részt automatikusan a növény elfogyasztásában. Azóta, hogy ez a feltételrendszer megszületett, a kutatók 25 különböző régióban összesen 40 olyan növényfajt azonosítottak, amelyet az öngyógyszerezésre használnak az állatok.

Az emberfélék közt felfedezett legújabb önkezelési módszert a Kongó-medencében figyelték meg, mégpedig a törpecsimpánzoknak is nevezett bonobók körében. Barbara Fruth, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója a kilencvenes évek óta tanulmányozza az állatokat. A munka nagy része abból áll, hogy a kutatók csendben ülnek az erdőben, és egy-egy kolónia viselkedését figyelik, illetve székletmintákat gyűjtenek az állatok alvóhelyei alól. Ez utóbbi minták elemzése során derült ki, hogyan birkóznak meg a bonobók az élősködőkkel.

Furth és csapata 2007−2009 között a Salonga Nemzeti Park peremén tanulmányozott egy bonobóközösséget, nagyjából 25 kilométerre a legközelebbi lakott településtől. A kutatók néhány méteres távolságból, a növényzetben kúszva-mászva követték az állatokat, így testközelből figyelhették meg, hogy azok milyen növényeket fogyasztanak. Az egyik meglepő táplálék egy apró cserje (Manniophyton fulvum) levele volt, amely a bőrrel érintkezve viszketést és kiütéseket okoz, és amelyet a helyi lakosság csapdák készítésekor használ fel.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 3.
    2014. 12. 23. 19:52
    és a cím se rossz
  • 2.
    2014. 12. 21. 11:08
    Ez is érdekes volt. Nagyon jó, h nem csak "kocka" cikkek vannak hanem ilyenek is.
  • 1.
    2014. 12. 18. 11:09
    Szuper cikk (mint általában tőled)! Plusz a végkövetkeztetést nézve, hogy mi tanuljuk el az állatvilágtól a gyógyítási praktikákat, a cím lehetne "teljes", vagyis ...diktál a beteg - írja a doktor.