Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Két csillag tánca teheti próbára Einstein elméletét

  • Dátum | 2012.10.11 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A csillagászok egy ideje már tisztában vannak azzal, hogy létezik egy csillag, amely nagyon közel kering a galaxisunk középpontjában található szupermasszív fekete lyukhoz. Nemrégiben azonban egy újabb ilyen égitestre bukkantak, amely ráadásul még egy fokkal közelebbi pályán kering. Andrea Ghez, az UCLA csillagászának elmondása szerint ezen két csillag rövid periódusú tangójának megfigyelése révén a kutatók pontosabb képet alkothatnak a téridő görbülésének hatásairól, és talán végre megtudhatják, hogy Einsteinnek tényleg igaza volt-e abban, hogy a fekete lyukak képesek ilyen görbületeket okozni.

Óriási dolog, hogy két olyan csillagot is sikerült felfedeznünk, amelyek egy emberöltőnél rövidebb idő alatt kerülik meg galaxisunk központi objektumát, mondja Ghez. Mozgásuk révén fény derülhet arra, hogyan alakul a téridő geometriája a fekete lyukak közelében. Ilyen mérést pedig lehetetlen lett volna egyetlen csillag mozgása alapján megejteni, teszi hozzá a kutató.

A Tejútrendszer középpontjában helyet foglaló szupermasszív fekete lyuk viszonylagos közelségében majdnem háromezer csillag található, ezek többségének keringési ideje azonban meghaladja a hatvan földi évet. A csillagászok 1995 óta vizsgálják az S0‒2 katalógusjelű csillagot, amely 16 év alatt ér körbe pályáján. (Az elnevezésben található S a Sagittarius, magyarul Nyilas csillagképre utal, mely konstelláció a galaxis központi területeit foglalja magába.) A különleges égitest kozmikus táncpartnere, az S0‒102 jelű csillag keringési ideje mindössze 11 és fél év, ezzel az égitest a legrövidebb periódusidejű ismert csillag galaxisunkban.

A fekete lyukak olyan égitestek, amelyek esetében a felszínre vonatkoztatott szökési sebesség meghaladja a fény sebességének értékét. Ilyen objektum akkor keletkezik, ha egy bizonyos véges tömeg egy gravitációs összeomlásként emlegetett folyamat során egy kritikus értéknél kisebb térrészbe tömörül össze. A fekete lyukakat körülvevő térrészben a gravitáció olyan erős, hogy onnan sem az anyag, sem a fény nem tud elszökni. Ennek a gömb alakú térrésznek a határfelületét nevezik eseményhorizontnak, sugarát pedig Schwarzschild-sugárnak.


Elsőként Jon Michell brit természetfilozófus vetette fel 1783-ban, hogy Newton gravitációs elméletét véve alapul elvileg létezhet olyan nagy tömegű és kis méretű csillag, amelynek felszínéről semmi sem tud elszakadni. Számításai szerint, ha egy ilyen égitest a Nap sűrűségével rendelkezik, akkor sugarának 486-szor, tömegének pedig 120 milliószor annyinak kellene lennie, mint a Nap hasonló mutatói.

Karl Schwarzschild német csillagászt tekinthetjük a fekete lyukak történetének következő meghatározó alakjának. A kutató már 1900-ban azt fejtegette egy tanulmányában, hogy a tér nem egy háromdimenziós doboz, hanem a gravitáció által torzított, görbült valami. Einstein 1905-ben nagyon hasonlóan fogalmazott ezzel kapcsolatban. Schwarzschild aztán 1916-ban megoldotta Einstein relativitáselméletét, és tisztán matematikai úton levezette, hogyan képzelhető el egy olyan égitest, amelynek közeléből a fény sem tud távozni. Neki köszönhetjük az eseményhorizont fogalmát is, bár ő maga nem hitt abban, hogy a valóságban létezhet ilyen égitest.

Fél évszázad telt el, mire a csillagászok komolyabban kezdtek foglalkozni Schwarzschild láthatatlan csillagaival. Maga a fekete lyuk elnevezés egy 1967-es konferencián John Archibald Wheeler szájából hangzott el először, bár saját bevallása szerint valaki más volt a név kiötlője. Wheeler és kutatótársai azonosították az első fekete lyukat is: 1971-ben igazolták, hogy a Cygnus X‒1 elnevezésű röntgenforrás egy olyan bináris rendszer, amelynek egyik komponense egy fekete lyuk, a másik tagja pedig egy nagytömegű, forró szuperóriás csillag.

1998-ban Andrea Ghez kutatócsoportja igazolta elsőként, hogy a Tejútrendszer középpontjában, nagyjából 26 ezer fényévnyire a Földtől egy 400 millió naptömegű fekete lyuk található, véget vetve téve ezzel a csillagász szakmát negyed évszázada megosztó vitának.

A Sagittarius A* jelű objektum, galaxisunk központi fekete lyukának helye
A Sagittarius A* jelű objektum, galaxisunk központi fekete lyukának helye

 

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 18.
    2012. 10. 15. 15:19
    Szaszyka, te a felemelkedésre gondoltál, ugye?
    Amúgy, ha átmegy egy féregjárat a fekete lyukon, akkor egy másik csillagkapuhoz vezet asszem, vagy visszamegy az időben? Már nem emlékszem pontosan. A chayennemountain.com-on biztos megvan a jelentésekben
  • 17.
    2012. 10. 13. 18:50
    @Szaszyka:

    Úgy tudom, hogy nem mérettől függ, hogy kvazár lesz e, hanem a beáramló anyag mennyiségétől. Azt hiszem egy műsorban ezt úgy magyarázták mintha a kutya vizes tálját egy tűzoltóslaggal próbálnánk megtölteni. Az víz nagy része kifröcsköl a tálból mivel túl sok anyag akar behaladni egy elég kicsi "bejáraton". Így a fekete lyukak is kilövellik az anyag egy részét, mert nem képesek olyan sebességgel elnyelni mint ahogy érkezik az anyag.
  • 16.
    2012. 10. 12. 11:14
    A fekete lyuk is egy objektum a térben, ilyen értelemben semmi különös. Az (energia egyik formája) anyag megfelelően kis térrészen kialakult formája. Annyit érdemes megjegyezni hogy információ nem vészel a fekete lyukban sem, ami oda bekerül nem vész el! (információ-elmélet)
  • 15.
    2012. 10. 11. 21:44
    A fekete lyukak nem lyukak, hanem neutroncsillagok, amik magukba roskadtak, állítólag(lusta vagyok utánaolvasni). De valahol azt is olvastam, hogy elvileg egy adott méret után a fekete lyukak kilökik magukból az "északi", és "déli" pólusukon az általuk elnyelt anyagot, de aztán lehet, hogy eze ka kvazárok. Mindegy is, ez azért érdekelne, hogy valójában miként, és milyen "formában" hajlítják a teret, és az időt maguk körül, és mi is történik arrafelé valójában. De majd ha "isten" leszek, nem lesz testem, megnézem közelebbről is
  • 14.
    2012. 10. 11. 20:43
    Az a zpm elégé le van merülve. De komolyra fordítva a szót. Nem valószínű hogy erre tudnák a választ. A fekete lyukak sem biztos hogy lyukak ahogy gondolják. Lehet hogy egy nagyon nagy gravitációjú rendkívül nagy sűrűségű anyag("bolygó/anyag tömeg" mely gravitációs mezője akkora erővel bír hogy a fény nem tud belőle kiszakadni. És a gravitációja a begyűjtött anyagokkal amit a gravitációs vonzása begyűjt egyre nagyobb és nagyobb lesz. Míg a tömege egyre nagyobb méreteket ölt a mérete nem változik látványosan egyrészt konkrétan megfigyelni nem lehet csak az elvesző fényből lehet következtetni a helyükre másrészt a sűrűsége miatt rendkívül sok anyag tömörül rendkívül kicsi helyen. Pl egy Földi sivatagok összes homokja akkora gravitáción akár egy kisebb pohár űrtartalmával megegyező helyen is elfér vagy akár kisebben.
  • 13.
    2012. 10. 11. 20:31
    Meg hát azért előbb el kéne hozni a zpm-et a déli sarki széktől mert a csillagkapu sokat eszik ám
  • 12.
    2012. 10. 11. 20:26
    A kérdésem poénosan lett megfogalmazva ugyan, de komolyan kérdeztem. Ha vlaamiféle féreglyuk halad át egy fekete-lyukon, valamilyen módon, vagy egy hipertérben haladó tárgynak "valahogy" egy fekete lyuk kerülne az "útjába", akkor vajon mi történne? A hipertérben is görbületet okozhat, vagy csak a "normál" térben?
  • 11.
    2012. 10. 11. 19:46
    Hát az a veszély szerintem nem fenyeget hogy csillagkapun mész át Hacsak nem munkatársaid az SG-1 csapat Ha meg igen akkor tudhatnád hogy az Oraj is fekete lyukat használnak hogy bármeddig nyitva tarthassák a kaput
  • 10.
    2012. 10. 11. 19:42
    Engem igazándiból az érdekelne, hogy ha egy fekete lyuk körül meghajlik a tér, és az idő(na jó, görbül), akkor ha mondjuk belépek a hipertérbe, és "áthajtok" egy fekete lyukon, vagy mondjuk egy csillagkapu-szerű féreglyukkal átmegyek egy fekete-lyukon, na szóval akkor elnyel engem is, vagy van esélyem túlélni? Vagy mi van akkor?
    Na ez érdekelne...
  • 9.
    2012. 10. 11. 19:28
    erről szívesen olvasnék részletesebben és többet. Szóval jools, ne fogd vissza magad...
  • 8.
    2012. 10. 11. 19:26
    Már többször írták ilyen témájú cikkeknél, hogy örülnek neki hogy nem csak informatika jellegű írások vannak. Én is csatlakozom, jó hogy írsz különböző természettudományos cikkeket. A lényeg hogy minőségű legyen.

    #4 Balucsek.
    A fény nem lassul le, ezt illik tudni. (homogén közeg, ŰR!) Maxwell-egyenletekből szépen kijön. A térhullámokat valószínűleg megfogják találni az évtized vége előtt, tehát bizonyítást nyernek.
  • 7.
    2012. 10. 11. 16:45
    Mi vaan? )
  • 6.
    2012. 10. 11. 15:35
    Ennek még gyakorlati haszna is lehet, hiszen papíron már lehet készíteni tér-idő hajtóművet.
    Steadywarp: Le vagy maradva, erre már rég fény derült, más volt a probléma forrása.
  • 5.
    2012. 10. 11. 13:04
    A téridő görbületének ez a következménye amit leírsz. Szóval onnan....
  • 4.
    2012. 10. 11. 12:15
    És honnan tudják, hogy a tér idő görbült vagy csak a hatalmas tömegvonzás áldozatául váló fény lassult le/térült el annyival, hogy úgy tűnjön az idő állt meg/gyorsult fel?
  • 3.
    2012. 10. 11. 11:32
    Remek cikk. Kíváncsi vagyok.

    /Nehogy ebből is politikát csináljatok már./
  • 2.
    2012. 10. 11. 09:16
    Azért ha normális lenne az adórendszer és reális. Nem pedig mindent 80x megadóztatni akkor nem lenne olyan szar a helyzet főleg ha mindenki fizetné az értelmes adót. De nem itt az a menő hogy akik nem tehetősek azok szívnak az adók miatt. Aki gazdag leszarja és kikerüli a rendszert. De a témád nagyon nem ide vág.
  • 1.
    2012. 10. 11. 08:10
    Nem is értem ezt az egészet ha egy igazi fekete lyukat akarnak vizsgálni miért nem néznek bele a 2013 magyar költségvetésbe...