Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Kalliopé humora - Bolondok napi tréfák a tudomány világából

  • Dátum | 2017.04.04 14:15
  • Szerző | Freelancer
  • Csoport | SZÓRAKOZTATÓ

2007. április elsején egy igencsak meghökkentő cikk fogadta a klímaváltozás iránt érdeklődőknek szóló RealClimate blogközösség olvasótáborát. Ebben egy bizonyos Dr. Ewe Noh-Watt arra jutott, hogy a globális felmelegedést nem az üvegházhatású gázok kibocsátása okozza, hanem Új-Zéland farmereinek lustasága. A férfi állítása szerint ugyanis a bárányok fehér gyapja magas albedó-értékkel bír, tehát vissza tudja verni a nap sugarait. Mivel azonban a gazdák egyre kevésbé hajlandóak állattartással vesződni, a populáció megritkult. Mivel a birkák számának csökkenése és a hőmérséklet növekedése között jól látható összefüggés van, ha el akarjuk kerülni a katasztrófát, akkor Dr. Ewe érvelése alapján munkára kell ösztönözni az ottaniakat.


A megdöbbentő feltételezést sokan nem tudták mire vélni, egészen addig, ameddig eszükbe nem jutott, hogy a publikálás napján komoly emberek is hajlamosak a könnyedebb oldalukat mutatni. Lássunk hát pár, különösen jól sikerült bolondok napi ugratást!

1984-ben a tekintélyes Massachusettsi Műszaki Egyetem által kiadott MIT Technology Review szerkesztői tréfálták meg a lapot járatókat, mert egy bő oldalt kitevő beszámolóban tudatták a nagyvilággal, hogy Dr. Sverbighooze Nikhiphorovicz Yasmilov vezetésével egy amerikai-szovjet kutatócsoport közös erőfeszítéseinek hála, mamut és elefánt-DNS keresztezésével vissza tudták hozni a több ezer évvel korábban kihalt behemótokat. Sajnos azonban mindkét mesterséges körülmények között létrehozott teremtmény hím lett, így szaporításuk a genetikusok bánatára megoldhatatlannak bizonyult, holott Szibériában, ahol súlyos gondokat okoz, hogy még az elvileg a hideget bíró munkagépek javát is hamar leamortizálja a szélsőséges időjárás, komoly hasznukat lehetne látni a fakitermelésben.

Tizenegy évvel később a méltán népszerű Discover magazinnál lódult meg az egyik szerző, Tim Folger képzelete, aki beszédes April Pazzo, azaz Bolond Április nevű kutatónő egy megfigyelését osztotta meg a világgal. Az életét a szerző állítása szerint az Antarktika élővilágának minél alaposabb megismerésének szentelő, bátor és kalandvágyó biológus az írás tanúbizonysága szerint egy olyan, kis termetű, vakondpatkányra hajazó ragadozót figyelt meg, ami a fején lévő, vérerekben gazdag dudorral fel tudja olvasztani a hópáncélt és akadályok nélkül tud haladni a kietlen pusztaságban. Hogy a poén még nagyobbat üssön, Folger még egy, a szenzációkra fogékonyakat elbizonytalanító és a történetet hitelesítő képet is hamisított. A beugratás remekül sikerült: bár a többség magától értetődő módon átlátott a szitán, addig a furcsaságokat gyűjtő „Ripley's Believe It or Not!” szerkesztői nem fogtak gyanút és valóban létező lényként írtak a „forrófejű csupasz jégfúró”-nak keresztelt ál-kreatúráról.


A Nature magazin figyelmetlenebb olvasói egy dinoszauruszfajnak örülhettek 1999-ben. Az Észak-Dakota területén megtalált, meglepően épen maradt, gigászi fosszíliát a Dél-Észak Dakotai Egyetem egyik paleontológusa, Randy Sepulchrave találta meg, akinek állítása szerint a Smaugia Volans-nak elnevezett őshüllő röpképes volt. Az irodalmi témákban járatos olvasóknak azonban szöget üthetett a fejébe, hogy Sepulchrave a Magyarországon kevésbé ismert Mervyn Peake Gormenghast-regényciklusának egyik, könyvtára elvesztésébe beleőrülő és önmagát bagolynak képzelő szereplője, a pikkelyes fenevad neve pedig magától értetődő módon Tolkien híres sárkányára, Smaugra utal. Azt pedig aligha kell külön mondani, hogy a mókásan hangzó Dél-Észak Dakotai Egyetem is csak a fantázia szüleménye.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások: