Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

IgNobel 2014

  • Dátum | 2014.09.24 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Mint 1991 óta minden évben, szeptember közepén, egy hónappal a Nobel-díjak átadása előtt idén is kiosztották a neves kitüntetés magát kevésbé komolyan vevő kistestvérét, az IgNobel-díjat, amely szintén több különböző kategóriában kerül átadásra. Az Annals of Improbable Research szerkesztői ebben az évben is olyan tudósokat jutalmaztak, akik kutatási eredményei egyszerre nevettetnek meg és késztetnek gondolkodásra. A Harvardon megrendezett látványos ceremónián a díjazottak négy igazi Nobel-díjastól − Carol Greider (orvosi, 2009), Eric Maskin (közgazdaságtani, 2007), Rich Roberts (orvosi, 1993) és Frank Wilczek (fizikai, 2004) – vehették át jutalmukat.

Mivel az idei ceremónia fő témája az étel volt, a minden évben más alakot öltő díj ebben az évben egy menzai tálcát formázott. A nagyszabású ünnepség nyitóelőadását egy 2005-ös IgNobel-díjazott, Nakamacu Josiró tartotta, aki annak idején saját étkezési szokásainak minden részletre kiterjedő dokumentálásával és elemzésével érdemelte ki az elismerést. A japán kutató 34 éven keresztül minden általa elfogyasztott ételt lefotózott és analizált, a díjátadó ceremónián pedig minden idők egyik leginspirálóbb és legtömörebb köszönőbeszédét adta elő: „Az élet rövid. Jó lenne, ha hosszabb lenne, a beszédek pedig rövidebbek. Jó éjszakát.” Ennek az örökérvényű bölcsességnek a szellemében nem is húzzuk tovább az időt, hanem rátérünk az idei díjazottakra.


A fizika kategóriájában egy japán kutatócsoport győzedelmeskedett, akik a banánhéj és a padló közti súrlódási együttható pontos meghatározása révén igazolták, hogy valóban igaz, amit a rajzfilmekből már eddig is tudtunk: a banánhéj nagyon csúszik. A szakértők úgy döntöttek, hogy jó tudósok módjára a legenda nyomába erednek, és kiderítik mennyire veszélyes banánhéjra lépni. A cél érdekében összesen 12 banánt vizsgáltak meg. A gyümölcsöket meghámozták, majd belső felükkel lefelé különböző anyagú padlómintákra helyezték. Minden egyes héjra öt különböző helyen léptek rá, és közben folyamatosan mérték a padlóra ható erőket.

A kísérlet következő szakaszában egy önkéntes óvatosan az éppen vizsgált héjra lépve elkezdte csúsztatni azt, így a mérési adatokból a kutatók képesek voltak megállapítani a banánhéj és a padló közti súrlódási együtthatót. Ez a linóleumon átlagosan 0,066 -nak, a fa padlózaton pedig 0,083-nak adódott. Mindkettő nagyon alacsony érték, ami általában a csúszós felületeket, például a Teflont (0,04) vagy a jeget (0,05) jellemzi.

A szakértők az összehasonlíthatóság érdekében más gyümölcsök héjának súrlódási együtthatóját is megvizsgálták, és mind a különböző vastagságú almahéjak, mind a citrom és a mandarin esetében jóval magasabb értékeket kaptak (a három milliméter vastagságú almahéj súrlódási együtthatója linóleumon 0,105, a mandarin héjáé 0,225).

A szakértők arra is kíváncsiak voltak, hogy mi teszi a banán héját olyannyira csúszóssá, így mintákat vettek a némileg megtaposott héjakból, és mikroszkóppal megvizsgálták azok anyagát. Kiderült, hogy az összenyomott banánhéjban valamiféle gélszerű anyag képződik, amely rendkívül alacsony súrlódási együtthatóval bír. A szakértők szerint a rejtélyes szubsztancia esetleg használható lehet a mesterséges ízületek „beolajozásához”, mivel a porcok természetes kenőanyaga is hasonló jellegű.


Az idegtudományi IgNobelt egy kínai kutatócsoport kapta, akik azt vizsgálták, hogy mi történik azon emberek agyában, akik Jézus vagy más emberek arcát vélik látni egy szelet pirítóson. A szakértők véletlenszerű égett foltokkal ellátott kenyérszeleteket mutattak kísérletük résztvevőinek, akiknek mintázatokat és formákat kellett azonosítaniuk ezekben. Azt a jelenséget, amikor kivehető formákat vélünk felfedezni a valójában bizonytalan és véletlenszerű ingerek közt, pareidoliának nevezik a kutatók.

Emberként nagyon is hajlamosak vagyunk arcokat felfedezni a felhőkben, egy furcsa alakú holdi sziklaegyüttesben vagy éppen a pirítós égett részein. A kínai kutatók MRI-vel vizsgálták a kísérlet alanyainak agyát, és igazolták, hogy a véletlenszerű foltokban látott arcok felismerésekor ugyanaz az agyi terület aktiválódik, mint amikor igazi arcokat látunk. Az pedig, hogy ki milyen arcot lát meg leggyakrabban a káoszban, saját elvárásaitól és meggyőződéseitől függ, vagyis a buddhisták például szinte bizonyosan Buddhát látják a pirítóson, nem pedig Jézust, mondják a szakértők.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2014. 09. 26. 12:43
    A banános témát évekkel ezelőtt nagyrészt már feldolgozta a Mythbusters tévéműsor is.
  • 3.
    tbs
    2014. 09. 26. 07:23
    A banános téma az igen okos dolog - IgNobel ide vagy oda.
  • 2.
    2014. 09. 25. 18:15
    köszönöm a cikket, sírva kacagtam.
  • 1.
    2014. 09. 24. 16:35
    "jegesmedve jelmezben" rénszarvasokat zaklatni, és ezért sarkvidéki IgNobel-díjat kapni. Az már valami