Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Holdon innen, Holdon túl

  • Dátum | 2014.06.13 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A bolygókutatók régóta azt tartják a leginkább elképzelhető teóriának, hogy a Hold a Föld és egy másik égitest ütközése nyomán kiszakadt anyagból formálódott. A kőzettani vizsgálatok alapján mindeddig nem sikerült meggyőzően igazolni az elméletet, az Apollo-program asztronautái által begyűjtött minták legújabb analízise azonban végre választ adhat a kérdésekre.

A legvalószínűbbnek tartott keletkezési elmélet szerint a Föld létezésének korai szakaszában ütközött a Marshoz hasonló méretű bolygóval, Theiával, amely megsemmisült az esemény során. Anyaga, illetve a Földből kiszakadó törmelék egy része pályára állt bolygónk körül, és idővel egy újabb égitestté állt össze. A teóriát számos tény támasztja alá. Az ütközés következtében az anyag felforrósodott, így a könnyű elemek, illetve a víz távoztak abból, ami megmagyarázza, miért olyan száraz égi kísérőnk. A Hold apró magja szintén arra utal, hogy egy beérkező égitestből és a Föld külső rétegeiből állt össze. Ezen túl a Föld−Hold-rendszer gyors forgása is összhangban áll azzal, hogy a korai időszakban egy méretes ütközésnek lehetett elszenvedője bolygónk. (Ami az ütközés pontos idejét illeti, a kutatók leginkább csak találgatni tudnak, azonban a legújabb vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az eddig feltételezettnél 60 millió évvel korábban, mindössze 40 millió évvel a Naprendszer keletkezése után került rá sor.)

A holdkőzetek kompozíciója azonban sehogy sem mutatta azt, amit a kutatók az elmélet alapján vártak volna. A Naprendszer más részeiről származó, meteoritok formájában a Földre érkező kőzetek enyhe eltéréseket mutatnak összetételükben, attól függően, hogy a rendszer mely régiójából származnak. Az oxigén izotópjainak eloszlása például kiváló mutatója annak, honnan is indulhatott útjára az űrt megjárt kődarab.

A becsapódási elmélettel kapcsolatban megalkotott modellek szerint a Hold anyagának 70−90 százalékban az idegen égitestből származik. Ez azt is jelenti, hogy izotóparányainak el kellene térnie a földi kőzetekre jellemzőtől, hiszen közelsége ellenére még bolygószomszédunk, a Mars anyaga is kimutathatóan más arányban tartalmazza az oxigén izotópjait, mint szülőbolygónk kőzetei. A földi és holdi kőzetek összevetése során azonban gyakorlatilag azonos izotóparányokat tapasztaltak a kutatók. Az oxigén, a titán, a kalcium, a szilícium és a volfrám izotópjainak vizsgálata sem mutatott szignifikáns különbséget a két égitest anyagának eredete közt.


Mindez annyira érthetetlennek tűnt a tudósok számára, hogy az utóbbi években több alternatív magyarázat is született a Hold kialakulásával kapcsolatban. Az egyik elképzelés szerint a Föld és a becsapódó égitest anyaga nagyobb mértékben keveredhetett az eddigiek során elképzeltnél. Egy másik teória megalkotói azt is lehetségesnek tartják, hogy a véltnél nagyobb volt a bolygónkkal frontálisan ütköző égitest, így a két objektum anyaga mind a Földön, mind a Holdon elválaszthatatlanul összekeveredett. Egy harmadik verzió szerint a becsapódó égitest olyan apró volt, hogy a Hold nagyobb részt a Föld kirepülő anyagából állt össze, így az idegen bolygó egykori jelenléte kimutathatatlan a mintákban.

Az égi kísérőnkkel kapcsolatos egyéb ismereteket azonban legkönnyebben az eredeti elmélettel lehet megmagyarázni. Egy nemrégiben megjelent tanulmány most új reményt adott arra, hogy talán a kőzettani bizonyítékok is meglehetnek a nagy becsapódási elmélet alátámasztásához. Egy német kutatókból álló csoport tagjai ugyanis úgy találták, hogy a holdkőzetekben nagyobb az oxigén−17 oxigén−16-hoz viszonyított aránya, mint a földi mintákban. Az elemzést a Kölni Egyetem felújított, a korábbiaknál érzékenyebb tömegspektrométerével végezték, amely jelenleg egy nagyságrenddel pontosabban mér bármely más laboratórium műszereinél.

Az analízis során először olyan holdi eredetű kőzeteket vettek szemügyre, amelyek meteoritok formájában értek földet bolygónkon. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a minták földi légkörben való felhevülése és becsapódása jelentősen megváltoztathatja az elemzés eredményét, így ezek nem tekinthetők megbízhatónak. Ezt követően a szakértők beszereztek néhány olyan kődarabot, amelyet az Apollo-küldetések során hoztak vissza az űrhajósok. A holdi mintákból kinyert oxigént a tömegspektrométer segítségével elemezték, és a mérések alapján az oxigén−17 és az oxigén−16 aránya 12 ppm-mel magasabb a földi köpenyből származó kőzetekben mérhetőnél.

Ez az eltérés a szakértők szerint megerősíti, hogy a Hold egy másik égitesttel való ütközés eredményeként keletkezett. „Nagy megkönnyebbülés, hogy végre kimutatható eltérést találtak az izotóparányokban” – mondja David Stevenson, a Kaliforniai Műszaki Intézet kutatója, aki szerint ennek hiányában nagy gondban lennénk a Hold létezésének megmagyarázásával. A szakértők persze tisztába vannak vele, hogy az izotóparányokban mutatkozó eltérésre számos egyéb magyarázat is elképzelhető. „Most, hogy az eredmény megvan, el lehet kezdeni vitázni azon, hogy mit is jelent” – mondja Stevenson.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások: