Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Hogyan fogjunk űrszondát

  • Dátum | 2014.05.25 10:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Az ISEE−3 (International Sun–Earth Explorer, Nemzetközi Nap−Föld Felfedező) űrszondát a hetvenes években a napszél tanulmányozására lőtték fel, majd küldetése folytatása során keresztülrepült két üstökös csóváján is, mielőtt másfél évtizede végleg elveszett volna vele a kapcsolat. Az űreszköz azonban jelenleg ismét bolygónk felé tart, és egy civil finanszírozású csapat rövidesen megpróbálkozik a felélesztésével.

Keith Cowing, Dennis Wingo és társaik a sikeres közösségi finanszírozási kampányt követően a héten megállapodást kötöttek a NASA-val az ISEE−3 Reboot projekt beindításáról. Ez az első alkalom, hogy az amerikai űrügynökség egy teljesen külsős csapat számára biztosít lehetőséget egy korábban kiszuperált űreszköz újbóli beindítására. A csapat tagjainak június közepéig valahogy működésre kell bírniuk a szonda hajtóműveit, mivel csak így tudják a járművet korábbi, Földhöz közeli pályájára visszaállítani. Ha kifutnak az időből, a szonda tovább folytatja útját eddigi pályán, és évtizedig nem fog újra bolygónk közelébe kerülni.

Az ISEE−3-at 1978 augusztusában indították útjára, majdnem pontosan egy évvel a Voyager−2 után. A 13 érzékelő műszerrel felszerelt szonda az L1 Langrange-pontot vette célba, vagyis azt a helyet foglalta el a Nap és a Föld között, ahol a két égitest gravitációja nagyjából 1,5 millió kilométerre a Föld felszínétől kiegyenlíti egymást. Két társával, az ISEE−1-gyel és ISEE−2-vel együtt a napszél és a Föld magnetoszférájának interakcióit tanulmányozták. Három év elteltével aztán a hármas számú szonda új feladatot és vele új nevet kapott: az ICE (International Cometary Explorer, Nemzetközi Üstökösfelfedező), ahogy neve is mutatja, az első olyan űreszköz lett, amely megközelített egy üstököst.


Ehhez először is egy sor bonyolult manőveren kellett átesnie, ahogy a fenti ábrán látható. Végül 1985. szeptember 11-én repült át a Giacobini−Zinner-üstökös csóváján, 7800 kilométerre közelítve meg annak magját. Bár kamerát nem vitt a fedélzetén, többi műszerével nagyon fontos méréseket végzett az égitest csóvájában található részecskékkel, a sugárzással, a plazmával és a mágneses mezőkkel kapcsolatban. 1986 márciusában aztán a Halley-üstökös csóváján is átrepült, 28 millió kilométerre közelítve meg a nukleuszt. Ezt követően a szonda feladata a nagyobb napkitörések és koronakidobódások vizsgálata lett, ahogy azonban az új Nap körüli pályára álló űreszköz egyre távolabb került a Földtől, egyre nehézkesebbé vált a küldetés folytatása. A NASA 1997-ben végül hivatalosan is beszűntette a projektet, és kezelői alvó állapotba állították a szonda műszereit. Utoljára 1999-ben sikerült felvenni a kapcsolatot az űreszközzel.

Kilenc évvel később azonban az ISEE−3 újra felbukkant. Az óriási földi antennák hálózatából álló, kifelé hallgatózó Mélyűri Hálózat (Deep Space Network) 2008-ban ismét ráakad a szondára, az ugyanis továbbra is sugárzott valamiféle jelet. A NASA kutatóinak elmondása szerint ennek oka az volt, hogy az űreszköz olyannyira távol került a Földtől, hogy ezt a bizonyos jeladót már nem tudták lekapcsolni. A véletlenül bekapcsolva felejtett adó azonban, mint utólag kiderült, jó szolgálatot tett mindenkinek, hiszen egyértelművé vált, hogy a szonda 2014-ben ismét megközelíti a Földet.

Robert Farquhar, az ICE-projekt vezetője és kollégái kezdetben meglehetősen biztosak voltak abban, hogy újra aktiválni tudják az űrszondát. Ahogy azonban az ISEE−3 közeledett a bolygóhoz, világossá vált, hogy a Goddard Űrrepülő Központból kommunikálni sem képesek vele. Kiderült ugyanis, hogy az ehhez szükséges transzmittereket 1999-ben leselejtezték, mondván, hogy már úgysem lesz szükség rájuk. Pótlásukra persze lenne lehetőség, ugyanakkor az ehhez szükséges költségeket az űrügynökség nem képes fedezni.

Ezen a ponton léptek be a történetbe a „civilek”. Cowing és Wingo olvasta a Farquharral készült interjút, amelyben a szakértő a küldetés nehézségeit ecseteli, és elkezdtek gondolkodni, hogy mit lehetne tenni a probléma megoldása érdekében. „Egyik dolog követte a másikat, mindketten nekiálltunk telefonálgatni, számolgattunk egy kicsit, és rájöttünk, hogy elviekben nincs akadálya a kapcsolatfelvételnek” – mondja Cowing. Ha sikerül újraalkotni azt a nyelvet, amelyen a szonda kommunikál, és hozzáférést szerezni egy kellően erős rádiótávcsőhöz, újra irányítás alá lehet vonni az űreszközt.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 1.
    2014. 05. 27. 10:03
    Érdekes lehetőség lenne közösségi üzemeltetésben (esetleg valami open-source módszerekre hajazó módon) használni ezeket a kiszuperált eszközöket, amikhez így sokan hozzáférhetnének akár otthonról is.