Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Három szülő és egy bébi

  • Dátum | 2012.10.31 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A nem túl távoli jövőben elképzelhetővé válhat, hogy egy gyermek három szülővel rendelkezik, legalábbis ennek lehetőségét veti fel egy nemrég megjelent tanulmány. Shoukhrat Mitalipov és az Oregoni Egészségtudományi Egyetemen dolgozó kollégái egy új kutatáson dolgoznak ugyanis, amelynek célja olyan embriók létrehozása, akik genetikailag egy apával és két anyával rendelkeznek. Ezt az a tény teszi lehetővé, hogy az anya utóda részére hagyományozott génállománya két különálló „csomagban” érkezik. Az anyai örökítőanyag egyik része a megtermékenyítetlen petesejt magjában tárolódik 23 kromoszóma formájában, hasonlóan az apa által szolgáltatott kromoszómákhoz, amelyeket a spermium tartalmaz. A petesejt magján kívül azonban egy másik forrásból is géneket örököl az anyai szervezettől az utód, mégpedig úgynevezett mitokondriális DNS formájában.

A mitokondrium az eukarióta sejtek erőműve, az energia előállításában és tárolásában szerepet vállaló sejtszervecske, amely az energiát a sejt molekuláris gépezete által felhasználható cukrokká alakítja át. A jelenlegi legelfogadottabb elmélet szerint a mitokondrium elődje egy heterotróf, aerob baktérium lehetett, amelyet nagyjából 2 milliárd évvel ezelőtt bekebelezett az eukarióta sejt őse, de nem emésztette meg, hanem szimbiotikus viszonyt alakított ki vele. Az úgynevezett endoszimbionta elméletet támasztja alá a sejtszervecske mérete és alakja, valamint az a tény is, hogy a mitokondrium saját DNS-sel rendelkezik. Míg az emberi petesejt magja nagyjából 20 ezer gént hordoz, a mitokondriális DNS mindössze 37 gént kódol. Ezeket a géneket kizárólagosan anyai részről örököljük, mivel a petesejt mitokondriumai révén hagyományozódnak át a következő generációra, a spermiumok a genetikai örökség ezen részéhez semmivel nem járulnak hozzá. Ez adta az ötletet a kutatóknak ahhoz, hogy két anyával rendelkező utódokban kezdjenek gondolkodni, akik közül az egyik a sejtmag DNS-ét, a másik pedig a mitokondriális örökítőanyagot szolgáltatja.



És hogy miért van erre szükség? A mitokondriális DNS sejtmagbeli változatához hasonlóan hajlamos a mutációra, amely általában nagyon súlyos kórképekben nyilvánul meg. Ezek a betegségek a mitokondrium feladatából adódóan általában a nagy energiaigényű szervek működését érintik elsődlegesen, tehát az agy vagy az izomrendszer rendellenességeiről van szó. Általában rendkívül ritkák az egyes elváltozások, ugyanakkor nagyon sokféle mitokondriális mutáció fordul elő. Összességében átlagosan minden ötezer gyerekből egy érintett, vagyis a mitokondriális betegségek gyakorisága nagyjából összevethető a törékeny X-szindrómának nevezett genetikai elváltozás előfordulásával, amely a második leggyakoribb örökletes, értelmi elmaradást okozó genetikai kórkép.

A mitokondriális transzplantáció lehetőségét már tesztelték más emlős fajokon, Mitalipov és munkatársai voltak azonban az elsők, akik emberi petesejteken kísérleteztek. Ehhez valamilyen mitokondriális mutációval rendelkező, valamint egészséges nők petefészkéből gyűjtöttek be petesejteket, majd mindkét forrásból származó sejtből eltávolították a sejtmagot. Egy-egy egészséges sejt magjának helyére beültették egy eredetileg beteg mitokondriummal rendelkező sejt magját, majd az eredményül kapott petesejtet spermiummal megtermékenyítették. A petesejt annak rendje és módja szerint osztódni kezdett, vagyis megtette az első lépéseket azon az úton, amelynek végeredménye egy emberi lény lehet, amennyiben a fejlődési folyamatot hagyják végigfutni, és nem akad közben más probléma.

A sejtmag átültetését majdnem az összes petesejt épségben átvészelte, és háromnegyedük esetében a megtermékenyítés is sikerült. A kutatócsoport a korábbiakban rhesusmajmokon végzett hasonló kísérleteket, ezek esetében a megtermékenyített petesejteket beültették egy-egy anyaállat méhébe, és a terhességek végén négy egészséges utódot kaptak eredményül. Az emberi sejteknél erről egyelőre szó sem lehetett, így a kutatók a blasztocita fázisig, tehát nagyjából száz sejt létrejöttéig hagyták fejlődni az embriókat, majd a sejtekből embrionális sejtvonalakat létrehozva különféle teszteknek vetették alá ezeket.

Az eredmények meggyőzőek, azonban akad néhány rejtély, amely még megoldásra vár. Az emberi sejteken végzett kísérletek során sokkal magasabb volt a megtermékenyítés után abnormálisan fejlődő zigóták aránya, mint a majmoknál. Úgy tűnik, hogy az emberi petesejt sokkal érzékenyebbek az átültetési eljárásra, véli Mitalipov. A kutatónak azonban meggyőződése, hogy további vizsgálatok révén javítani lehet a módszer sikerességén. Az eljárás egyébként már mostani formájában is 20 százalékban beültetésre alkalmas, egészséges embriókat eredményezett. 

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 1.
    2012. 10. 31. 12:04
    Szegény FDA, egyébként nincs más dolga, mint minél kevesebb eljárást és ellenőrzést folytatni a húsfeldolgozó multiknál és állandóan szapulni a még megmaradt farmgazdaságokat Amerikában.